Skip to main content

Dalos György köszöntése

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Dalos Györgynek kávéházba és zsinagógába jártak a gyökerei, kabaréba járt a gerince, könyvtár a feje, azért él különböző országokban, mert a különböző országokban más és más a betű, csupa betű az egész ember, a betevő betű áráért rója a betűket, belehalni a betűbe, ez a romantikája. De mivel becsületes ember, nem tűrheti, hogy olvasói unatkozzanak.

Én csak tudom, mert tőle tanultam írni. Szemtelenség, hogy nem ő az írásművészet tanára a pesti egyetemen. Tanúsíthatom, a világon a leggyorsabb módszert alkalmazta: mindent megírt helyettem. Habár előtte elvesztegettünk egy kis időt azzal, hogy megmondta, miről írjunk. Itt általában rövid vita kerekedett, mert én mindig jobban tudtam, hogy mi legyen a mondanivaló. De aztán írni kezdett, és mivel becsületes ember, anyekdotcsikokba bomlasztotta az elvszerű anarchizmust.

Valahogy mindig emberszeretet lett belőle, akárhogy kalapáltam a szöveg élét. Megírta helyettem, hogy kifejezze: szeret engem, és én csak azzal fejezhettem ki az iránta való szeretetemet, hogy hagytam megírni, mert hiszen Dalos Györgyöt különös anyagból gyúrták, szeret írni. Alig néhány kötetnyi versemet és cikkemet kellett megírnia, és én máris megértettem, hogy írni csak írás közben lehet, és csak az olvasó számára érdemes. Ezzel véget ért a tanítás, ma már csak-a megvilágosulásra emlékezem, de az feledhetetlen.

Mint közismert, Frédi (ez D. Gy. beceneve barátai – kb. 10 000 fő – számára. – A szerk.) megrögzött baloldali, de hát ez is inkább csak azt jelenti, hogy nem hajlandó mást enni, mint betűt. Az igazi baloldaliak a betűt szeretik, az igazi jobboldaliak az előleget, középen van a korosodó középszer, balról jobbra lassan vonulván az írástól a honorárium felé. De Frédi örök fiatal, még mindig csak magát szeretné nevelni, és az ÁVÜ kincse hidegen hagyja.

Amikor ismét író leszek, megírom ismeretségünk egész történetét. Egyszerűen meg fogom kérdezni tőle, hogy is volt, aztán Dalos megírja. Hogyan is kezdődött? Pór György az utcán megmutatja Dalosnak halálos ellenségét. Dalos nem látja, amott csak egy gyerek hajtja a rollerét. Úgy van, én vagyok az, így kezdődött. Valahogy hasonlóképpen tudom, mi volt az első nevem, mert anyám megőrizte.

Egy évtizeddel később: Dalos éhségsztrájk közben humanista vonalat visz: orrán vezetteti fel a csövet, hogy közben anekdotázhasson, a rabkórház magánzárkájában szonettversenyt kezdeményez, a fiatal doktornővel csempészteti a verseket hozzám és vissza. Én egy emelettel lejjebb utánzom, a szonett még megy, az anekdota nem megy. Frédi hálás nekem, amiért ebbe a kitűnő irodalmi szituációba beleterrorizáltam, s tudom, bármikor képes volna felidézni az érzéseimet.

Ígérem, nemsokára belekezdünk a munkába, Dalos enciklopédikus emlékezete dolgozni kezd, és nekem ismét könyvem jelenik majd meg, persze előtte meg is kell írnia, ígérem, én leszek Frédi barátom szamárbőre: semmire sem emlékszem, pedig nagyon sok bajba és szenvedésbe vittem őt bele. Cserébe örökké élhet, de legalább még ötven évig, mert rengeteg történetünket mind megírhatja, hálásan fogom hozzá a nevem adni.

(Elhangzott az író 50. születésnapja alkalmából rendezett összejövetelen, szeptember 27-én a Merlin Színházban)
















Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon