Skip to main content

Szabó Miklós megfontolásai

Vissza a főcikkhez →


Szabó Miklós: Először is szeretném leszögezni, hogy a sztrájkolok álláspontjával és magával a sztrájkkal is teljes mértékben egyetértettem, ugyanakkor az volt a véleményem, hogy nem lenne helyes, ha a demokratikus elkötelezettségű tollforgatók ebben a helyzetben bojkottálnák a lapot, ha hagynák, hogy az MDF-es agit-prop. szellem, a rossz befolyás eluralkodjon a lapban. Félő volt, hogyha az excrementum szakértők elárasztják a lapot, akkor már tőlük többé senki vissza nem veszi.

Beszélő: Mindenesetre ebből az irányból mások nem követtek, egyedül maradtál a sztrájktörő bélyegével.

Sz. M.: Ebben az esetben én járattam le magam személyesen, de nem járattam le az ügyet. Nekem a Magyar Nemzet vezető magjáról azok a középkori ábrázolások jutnak az eszembe, amelyeken a halottból kiszáll a lélek, s egyik oldalról az angyal, a másikról az ördög ráncigálja. Úgy gondoltam, hogy ezt a lelket nekem is ráncigálnom kell, mielőtt el nem viszi végleg az ördög.

Beszélő: Nem az növeli inkább az ördög esélyeit, aki csökkenti a laptulajdonosok késztetését arra, hogy kimozduljanak önkényúri pozíciójukból, s ezzel csökkenti az esélyét annak, hogy a lapnál maradjanak azok, akik ott az ördög ellenerejét képezték.

Sz. M.: Én úgy láttam, hogy a vezetés pozíciói elég erősek ahhoz, hogyha nem akar, ne tartson igényt ezek munkájára. Úgy gondoltam, hogy azzal a gesztussal, amit teszek, a vezetés kompromisszumkészségét, a demokratikus erők felé nyitott részét erősíthetem. Ez kétségtelenül kabinetpolitika, de hát az is a politika része. Én valamelyest belelátok a lapvezetés belső erőviszonyaiba, s azt mondom, megvan a lehetőség arra, hogy a Magyar Nemzet köztes helyzetben maradjon az ellenzékiség és a kormánypártiság között, és ne legyen belőle egy másodosztályú Új Magyarország.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon