Skip to main content

Haraszti Miklós

Haraszti Miklós: Többsége van a józanságnak, de nincs politikája

Késik a válasz Orbán populista fordulatára


2002-ben Orbán Viktor elvesztette a kormányhatalmat, mégis sikert aratott. De nem az a sikere, amit maga mondogat, hogy ő tulajdonképpen „megnyerte a választást”, mivelhogy a Fidesz–MDF lett a legnagyobb frakció az Országgyűlésben. S nem is az a sikere, hogy bukása ellenére a két tábor megközelítőleg azonos nagyságúnak bizonyult.

Ezekből is származik persze némi haszna. A kétpártrendszer kétes „ügye” előrébb jutott; Orbán garantáltan a színen marad; a kormány nem kényelmesedhet el.


Haraszti Miklós: 1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését

„Mit kívánna ma a magyar nemzet?”


Mit kíván a magyar nemzet? Azt tudjuk, hogy mit kíván a Magyar Nemzet. Valószínűleg a MAHIR választási győzelmét. De ha a magyar nemzet nem kíván engedni a 48-ból, akkor azt kívánja, hogy az új Magyar Köztársaságban ne lehessen közpénzből sajtóterméket ajándékozni az uralkodó párt választási kampánycégének. Sem Magyar Nemzetet, sem Szabad Földet. Vonják felelősségre a privatizációs szervezet és az új Postabank sajtóelkótyavetyélőit, akik politikai alapon döntöttek az állami tulajdonú sajtótermékek gyakorlatilag ingyenes magánosításáról.

Haraszti Miklós: A kiegyezés két taktikája

Út a négy igenhez
Itthon


Korunk és az emlékezés

Az elkésettség némi bűntudatával idézem fel a történteket. Tíz évvel a pártállam tárgyalóasztalhoz kényszerítése után ismét pártpropaganda fogságába estek az elemi tények. Ezúttal kétpártrendszerű történelemkisajátítás folyik. Horn Gyuláék „hazaküldtem a németeket”, Orbán Viktorék „kizavartam az oroszokat” zászló alatt monopoliznak a múlt asztalán. A tét kimondatlanul a rendszerváltás szerzősége. Ide jutottunk, kedves hallgató volt ellenzékiek.


Haraszti Miklós: A megegyezéses évtized


Tíz évvel a változás után sokan kérdezik tőlem: hasonlít-e a magyar demokrácia ahhoz, amit 1989-ben elképzeltem? És persze: kedvelem-e, amivé lett?

A válaszom: kettős igen. Minden zűrén és zavarán át valami egységes, jó minőséget szeretek a tíz évben: a magyar történelem első konszenzuskereső demokráciáját. Ebben látom az átalakulás sikerének titkát. Olyan dolog ez, amit félteni is lehet, ugyanis nincs konszenzus, ha nem akarják, hogy legyen.


Haraszti Miklós: 1969


Az évek meccse

Minek az éve volt 1969? Nem csak visszatekintve tesszük fel a kérdést. Akkoriban már nem volt mindegy, milyen évek szállanak a nyári fák alatt.

A hatvanas években verseny folyt a világban az évek értelméért. Mennél közelebb feküdt egy kommunista ország a Nyugathoz, annál inkább belátta: az éveknek illik valamivégre lenni. Talán ezért időzítették nálunk 1968-ban kereken január 1-jére a mechanizmust, a cseheknél meg 1969. január 1-jére a föderalizmust.




Haraszti Miklós: Hullafehérke


Megnéztük a Hófehérkét a Bábszínházban négy és fél éves kislányommal. Aki most már harmadik hete igyekszik kibabázni magából a rémületet, hiába.

Szépen kérem, ne tessék a dolgot a perverz német meseíróra kenni. Ugyanaz a mese, más darab: a társulat a mostohára tett, nem a dolgos, anyukás királylányra és az erdei munkásosztályra. O. J. Mostoha tárgyalásán vagyunk, színfehér esküdtszékkel, és ehhez képesti ítélettel. A pert a gonosz mostoha tükre, színpadnyi tévéképernyő közvetíti.


Haraszti Miklós: Káderlapom ossza már!


Dalos Stasi-aktája, ez a kedélyes kortörténet, beletrafál a Történeti Hivatalról folyó itthoni vitába. Miről folyik a vita? A titkosszolgálatok III/III-as ügyosztályának aktáit bezúzták, a többi ügyosztályét nem; mármost a Szocialista Párt, melynek abszolút többsége van a parlamentben, s melynek parlamenti elnöke például épp a belügyminiszter volt a bezúzás idején, azt szeretné, ha csak a bezúzott III/III-as akták maradványaiba tekinthetnének be a polgárok, a ténylegesen megmaradt iratokba nem.

Haraszti Miklós: Dalos György köszöntése


Dalos Györgynek kávéházba és zsinagógába jártak a gyökerei, kabaréba járt a gerince, könyvtár a feje, azért él különböző országokban, mert a különböző országokban más és más a betű, csupa betű az egész ember, a betevő betű áráért rója a betűket, belehalni a betűbe, ez a romantikája. De mivel becsületes ember, nem tűrheti, hogy olvasói unatkozzanak.

Én csak tudom, mert tőle tanultam írni. Szemtelenség, hogy nem ő az írásművészet tanára a pesti egyetemen. Tanúsíthatom, a világon a leggyorsabb módszert alkalmazta: mindent megírt helyettem.


Haraszti Miklós: Neinstand


A köztévé és a közrádió einstandja annyira nem sikerült a múlt héten, s a kudarc olyannyira kikerülhetetlen volt, hogy – bizonyára túl gyanakvóan – azt kell hinnünk: éppen a kudarc volt a cél.

Hétvégi futárposta rántja össze a parlament kulturális bizottságát. Hétfőn reggel a képviselők elé lökik Antall József hat alelnökjelöltjét. A sajtó tele van a tévé- és rádióelnök tiltakozásával leendő segítőtársaik kinevezése ellen.


Haraszti Miklós: A történelem hálátlan zakatolása


Két, látszólag ellentétes állítást kell tennem az átmenetről. Az egyik: szinte teljes a hatalma annak, aki felügyeli a politikai rendőrséget, a közigazgatást, a választási gépezetet és a televíziót. A másik: ez a hatalom nem sokat ér, s bizonyosan elvész, ha az átmenet akadályozására akarják használni.

A Dunagate-botrányban kiborult a belügy szennyese. A Híradó botránya óta kiborulóban van a tévé-felügyeleté is.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon