Skip to main content

Neinstand

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A köztévé és a közrádió einstandja annyira nem sikerült a múlt héten, s a kudarc olyannyira kikerülhetetlen volt, hogy – bizonyára túl gyanakvóan – azt kell hinnünk: éppen a kudarc volt a cél.

Hétvégi futárposta rántja össze a parlament kulturális bizottságát. Hétfőn reggel a képviselők elé lökik Antall József hat alelnökjelöltjét. A sajtó tele van a tévé- és rádióelnök tiltakozásával leendő segítőtársaik kinevezése ellen. Az ellenzék kéri: ma reggel ne legyen kormánytévé- meg kormányrádió-csinálás, hiszen köztévéről meg közrádióról volt szó, és egyáltalán: köztársaságról… Ámde a rapid einstandot a műsorról le nem veszik, csak jönnek, jönnek a pásztorfivérek zsebre tett kézzel…

A vágyat értjük: ott a sok színes üveggolyó, tévé-rádió-hírügynökség, és mi vagyunk a pásztorfivérek, demokratikusan választva, a többiek nemecsekek. Ha az üveggolyó a miénk volna egyedül, és nem a játékszabályok szerint gurulna mindenkinek, aki játszani akar, akkor mi játszhatnánk vele egyedül, amire végül is jogunk van, vagy kellene legyen, hiszen mi vagyunk a pásztorfivérek.

De egy kicsit odébbról bárki láthatta, hogy Antall meg Kulin nem a pásztorfivérek, és Hankiss meg Gombár nem nemecsekek, és a tévé-rádió-hírügynökség nem üveggolyó, és az alelnök-kinevezés nem einstand, mert ugyanis rendszerváltozás volt.

„Göncz elnök beleavatkozik a kormány dolgába, amikor nem nevezi ki a kormány jelöltjeit” – hangzik a panaszáradat. Kónya doktor a vasárnapiújságban azt találta ildomosnak mondani, hogy Dobi Istvánnal nem az volt a baj, hogy minden elé tett papírt aláírt, hanem az, hogy nem a demokratikusan választott kormány idején szolgált. Valójában kevés volna erre azt válaszolni, hogy Göncz nem Dobi, és nem ír alá minden papírt, amit a demokratikusan választott Kádár elébe tol.

Ugyanis az ominózus tavalyi LVII. törvény – a „kinevezési” – pontosan azért született, hogy ne lehessen a tévében és a rádióban a kormány jelöltjeit kinevezni, ha azok csak és egyedül a kormány jelöltjei. Konszenzusra kényszerítő törvényről van szó: jelölhet a miniszterelnök, ha konszenzust tud teremteni jelöltjei körül, s ezzel bebizonyítja, hogy jelöltjei pártok felettiek. Ezért vezeti be a törvény a kulturális bizottsági meghallgatást: hogy legyen hol megnyilvánulnia a konszenzusnak. A törvény indokolása külön kimondja, hogy azért kell a kormánytól elvenni és a köztársasági elnöknek adni a kinevezés jogát, hogy a közmédiában érvényesülhessen a pártatlanság és a sajtószabadság.

Antall egyre nyíltabban Csurka médiapolitikáját viszi, miközben egyre nehezebben viseli, hogy nem lehet pásztorfivér. Az 1974-es kormányrendelettel amolyan titkos minieinstandot kísérelt meg. Amikor ez nem sikerült, megpróbálkozott a nyilvános nagy alelnöki einstanddal. S most Gönczre zúdul a harag, amiért felhatalmazásával élve azt mondta: Neinstand.

A demokratikusan választott pásztorfivéreknek nem lenne szabad elhinniük saját propagandájukat, miszerint itt Gönczbe ütköztek. Vegyék észre: a demokráciába ütköztek bele, amely nem engedi, hogy a nemzeti média pártérdekeket szolgáljon.

A neinstand nyomán megerősödött, új pecsétet kapott a köztévé és a közrádió függetlensége. Most már csak a két tisztes intézményen múlik, hogy a nyilván továbbra sem szűnő einstand-kiáltások közepette félelem nélküli kultúrává változtassa, ami most még csak joga és kötelessége: a közélet egészének pártatlan szolgálatát.


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon