Skip to main content

Gyenge állam, erős állam

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az antietatizmus immáron másfél-két évtizede az egyik legbefolyásosabb politikai gondolat. Mifelénk annak a demokratikus ellenzéknek az eszmevilágából indult – göröngyös, kátyúkkal teli, mégis: hódító – útjára, amely a totalitárius ambícióiról teljesen soha le nem mondó represszív rendőrállammal fordult szembe. Nyugaton a jóléti állam kinövéseit lenyesegetni akaró neokonzervatívok – thatcheristák és reaganisták – tették a politikai retorika hatásos jelszavává.

Mind a keleti, mind a nyugati antietatizmust könnyű államellenességként félreérteni, olyan törekvésként, amely a „gyenge államot” eszményíti. Pedig erről nincs szó, legalábbis nem lenne szabad, hogy szó legyen. A gyenge állam nem jár párban az erős civil társadalommal. Ellenkezőleg, Lawrence Freedman professzor szerint az állam azért gyenge, ha gyenge, mert gyenge civil társadalomra épül, mert fejletlenek a politikai feszültségek kezelésére szolgáló intézményes struktúrái, mert a gazdasági alkalmazkodás megoldhatatlan problémák elé állítja. Az orosz állam gyenge, de az ottani állapotokat aligha tekinthetjük eszményieknek. Tamás Gáspár Miklós szavaival élve ott nem Hayekot, hanem Pugacsovot tűzték a zászlóra. Aligha van olyan vehemens ellenzője az adóztatásnak, aki ezt az állami monopóliumot szívesen látja a maffiózók társadalmának kezében. A brazil államot és rendőrségét sem teszi az a tény erőssé, hogy az utóbbi büntetlenül viselhet véres háborút a lakosság egy része – például az utcagyerekek – ellen.

Az erős állam természetesen nem erőszakos állam, amely férfias rendőrökkel teremt híveket önmagának. Az erős állam mindenekelőtt kompetens és törvénytisztelő. Az ilyen államra szüksége van a civil társadalomnak. Michael Walzer szerint a civil társadalom valószínűleg képtelen meglenni olyan jogi keretek nélkül, amelyek védelmezik. Sőt, a különféle civil társulások az állam anyagi támogatására is rászorulnak. A civil társadalom elméletben ugyan alternatívája a kényszerítés eszközeivel élő államnak, de ugyanakkor függ is tőle.

S valóban. Az Egyesült Államokban, ahol a civil társadalom igen erős, az állam és a civil társadalom összefonódása is szembeötlő. Az állam adókedvezményekkel és közvetlen adományokkal számtalan civil projektet támogat.

Ha az erős állam egy erős civil társadalmat szolgál és nem ilyen-olyan szempontok szerint kiválasztott klienseket halmoz el kedvezményekkel – soha nem válik erőszakossá.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon