Skip to main content

Beszélő hetilap, 37. szám, Évfolyam 5, Szám 39

(neményi): Gyenge állam, erős állam

(nl) [Neményi László] - R. S. [Révész Sándor]: Clinton nagy tervei / A béke tövises útján / Körbemagánítás / A kurva állam és a szüzek / A reménység szigetelése / A csótány, a csibe, a turul és a strucc / Megavízió

Zádori Zsolt - Zolnay János: Sári nem enged

A dabasi iskolaügy

(gyurovszky): Pozsonyi lapvélemények a Dabas-Sári iskoláról

–zz– [Zádori Zsolt]: A „rendkívüli”

Kőszeg Ferenc: „Fontos, hogy a politikai erők beszélő viszonyban legyenek egymással”

Beszélgetés Kuncze Gáborral

Földi Gyula: Hétköznapi botrány

A bankok veszteségei

Révész Sándor: Hogy mi ebben az üzlet…

Interjú Szabó Zoltánnal, az MSZP Országos Választmányának elnökhelyettesével

Kovács Katalin: Teljesítményfinanszírozás az egészségügyben

Havas Fanny: „Vége az ifjúságomnak, beléptem a férfikorba”

Beszélgetés Mécs Imrével hatvanadik születésnapján

Kiss Ilona: Befejezett jövő?

Orosz István: Ahol még tudják: hol lakik az Úristen

Bán Zoltán András: „Szarajevóból nincs kiút”

Ivo Andric: Jelek az út mentén

Bikácsy Gergely: Saura és a szellemek

Hajdu István: A labirintus kijárata

Ország Lili művei a Vasilescu-gyűjteményben

Bori Erzsébet: Én egy szerzetes vagyok, aki zongorázik

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon