–zz– [Zádori Zsolt]

Vissza a főcikkhez →

A Skultéty Sándor köztársasági megbízott kérésére, szeptember 9-re összehívott rendkívüli önkormányzati gyűlésen a képviselőtestület hiánytalanul részt vett. Megjelent a dabasi városházán a szépszámú érdekelt szülőn és Skultéty címzetes államtitkáron kívül Pásztor Győző kanonok, Kilincsányi Tamás iskolaigazgató, Kóródi Mária és Fodor István országgyűlési képviselők, valamint Horn Gábor oktatáspolitikus is.

Horváth István polgármester ismertette az eredeti napirendet, amiben a sári iskola ügye nem szerepelt, holott Skultéty címzetes államtitkár említett kérését épp emiatt terjesztette elő. De azért Skultéty rögtön szót kapott, előadta a sajtóból ismert véleményét, és felkérte a testületet, még aznap hozza meg határozatát, hogy mihamarább eljuttathassa a bírósághoz esetleges törvényességi kifogásait. A polgármester meleg szavakkal köszönte meg a szakszerű tájékoztatást; majd mégis Fodor Istvánt, a település képviselőjét kérte fel, mondaná el, hogyan látja a helyzetet. Miután Fodor elmondta, került sor a napirend megszavazására. Most már fölvették az iskola ügyét is, sőt a sajtó (nem a szülők) fokozott érdeklődésére tekintettel, rögtön az első pontban.

A polgármester mindjárt a kanonok úr és egyházának új ajánlatára terelte a szót. Eszerint az egyházi oktatást nem kívánó alsótagozatosok az épületben maradhatnának (de a velük jelenleg foglalkozó, az egyházivá vált iskolából kirúgott tanárok nem). A jegyzőt helyettesítő osztályvezető bizonyára elmondotta volna – ha hagyják –, hogy bármennyire gáláns is Győző atya indítványa, nem kezelhető indítványként, amíg azt nem valamelyik képviselő terjeszti be. Az osztályvezető egyébként az ülés során többször is figyelmeztetni próbálta munkáltatóját a formai szabályokra, de szerény karjelzéseire a város feje nem figyelt oda.

A testület szabaddemokrata-színekben megválasztott párton kívüli tagjának nagy sokára sikerült fölhívnia a figyelmet a köztársasági megbízott észrevételeire. Sajnos azonban a hivatalos okmány másolatát a városatyák nem kapták kézhez; de végül Rozika, a városháza adminisztrátora mégis lexeroxozta.

Ekkor azonban Veisz képviselő Sáriról javasolta: zárt ülést kellene tartani. A testületnek nem szabad engednie a tömeges nyomásnak, vállalnia kell az olykor súlyos, de mindenképp Európába vivő döntéseket. Veisz szerint, aki maga is szlovák, egyesek befeketítik a nemzetközi csehszlovák (sic!) kapcsolatokat, mások jogszabályokkal rohangálnak a hónuk alatt.” Ő azonban a kanonok javaslatának a feltétlen támogatója.

Veisz úr sejtése nagy nehezen igazolódott: előkerültek a „hónok alól” a fránya jogszabályok: az alkotmány, az alkotmánybírósági határozat, az oktatási és az önkormányzati törvény. Kiderült, hogy a dabasi iskola képtelen befogadni mind a 228 „kalóziskolást”, jó, ha tucatnyinak van hely.

A valódi kompromisszum kisebbségben lévő hívei, akik szerint a dabassári épületet kellene megosztani az egyházi és az önkormányzati iskola között, pénzügyi érvekkel próbálkoztak. A polgármester ekkor kedélyes eltökéltséggel megjegyezte: „Mi kisegítenénk az egyházat. A sári részönkormányzat majd fizeti a többletköltséget.”

Még „szerencse”, hogy ezt a mondatot a gyermekeik sorsáért aggódó szülők már nem fogták föl igazán. Az asszonyok szemét a könny, a férfiak agyát a harag homályosította el. Fokozatosan jöttek rá az emberek, itt nem születik számukra és gyerekeik számára elfogadható döntés. Hiába minden érv, a testület (különösen a sári képviselők!) nagy része hajthatatlan. A szülők számára felfoghatatlan volt, mi motiválja az önkormányzat csökönyösségét. Az ötórás közgyűlés elején nyugodt, szinte derűs emberek este 11-kor már nehezen fegyelmezték magukat.

Fodor István érzékelve ezt, azt indítványozta, ne döntsenek most, mert az további indulatokat gerjesztene. Felajánlotta, jószolgálati szerepet vállal a két fél között, szerinte ugyanis még elégtelen mennyiségű és minőségű adat áll a képviselők rendelkezésére a helyes döntéshez.

A váratlan mentőkötél után a testület többsége boldogan kapott, gondolván, aki időt nyer, életet nyer. Veisz képviselő újból zárt ülést javasolt, de némi zűrzavar után elvetették a nyilvánvalóan jogszerűtlen javaslatot. Majd újra a kanonok „indítványán” vitatkoztak. Töttösyné, a minisztérium időközben megérkezett főosztályvezetője megjegyezte, hogy Pásztor atyának a nemzetiségi oktatás fenntartásáról szóló ajánlata nem új, azt már az önkormányzattal megkötött szerződésben vállalták. Szót kapott a szülők képviselője (a lemondott szlovák listás képviselő, aki egyben szlovák nemzetiségű apa is), de szavaira a konok képviselők alig figyeltek oda.

Végül nem született döntés a köztársasági megbízott indítványáról, tízen tartózkodtak, hatan igennel, ketten nemmel szavaztak. A többi képviselői javaslatot sajátságos módon nem tették föl szavazásra. A város feje haladéktalanul bezárta az ülést, a nemmel és tartózkodással szavazók a kanonok urat követve pánikszerűen távoztak.

• Beszélő