Kőszeg Ferenc

Nyomtatóbarát változat

Beszélő: „Nem politikai vitáról, hanem kifejezetten személyi döntésről volt szó” –mondtad a Magyar Hírlap munkatársának, visszautasítva a közted és Pető Iván pártelnök közötti konfliktusról szóló találgatásokat. A lap vezércikkében Gádor Iván mégis úgy véli, hogy „Kuncze jelölése… a párt karakterének, arculatának megváltozását” ígéri, és célja „a liberális néppárti jelleg erősítése”.

– Az ügyvivői testületben nem politikák vitatkoztak egymással, a szabad demokraták politikájában nem várható változás. Az SZDSZ-t a párt vezetői korábban is liberális néppártként definiálták, és mások is annak látták. Ebben sincs tehát változás.

Beszélő: Sokszor és sokan állították, hogy az SZDSZ-t egy, a demokratikus ellenzék ideje óta változatlan mentalitás, szemléletmód uralja. A régi gárda – mondják –, időnként új embereket emel maga elé, hogy az új arcok egy nyitottabb politikát jelképezzenek, de ezek a személyek nem lehetnek igazán szuverén politikusok. Hogyan tudja egy „új ember” megőrizni és megmutatni a szuverenitását?

– Gondolom, ezzel a logikával próbálnak majd sértegetni az elkövetkezendő időszakban. Ezzel az egész kérdéskörrel nem érdemes foglalkozni, félre kell söpörni, mert használhatatlan, és ráadásul nem is igaz. Az SZDSZ vezető testületeit, az SZDSZ-ügyvivőket és azt a húsz embert, akiket az Országos Tanácsba delegálnak, a küldöttgyűlés választja meg. Ezek után kicsit furcsa azt állítani, hogy a volt demokratikus ellenzék háttérben bujkáló csoportja irányítja az eseményeket. Ezt a kormányhoz közel álló, sőt, most már a kormányon túli erők próbálják beleverni a közvéleménybe. Amikor frakcióvezetővé választottak, akkor is a frakció különböző csoportjai támogatták a jelölésemet, és 90 százalékos többséggel választottak meg. Ami a személyem megmutatását illeti, természetesen a mostani döntéssel reflektorfénybe kerültem, az eddiginél sokkal nagyobb nyilvánosság elé. De nem fogok megváltozni attól, hogy esetleg többet kell szerepelnem. Pontosan ugyanaz leszek, aki eddig is voltam, s ha a szélesebb nyilvánosság megismer, olyannak fog megismerni, amilyen vagyok.

Beszélő: Ideológiai politizálás helyett az SZDSZ-nek pragmatikus, a gazdasági és szociális kérdésekre koncentráló politikát kell folytatnia, szokták mondani. Nem éppen ez a törekvés jelzi a stílusváltást?

– Az SZDSZ eddig is nagy súlyt helyezett a gazdasági és a szociális kérdésekre. Az elmúlt három évet azonban az jellemezte, hogy rendszeresen kerültek a Ház elé ideológiai töltetű kérdések, és nem az SZDSZ jóvoltából. Ugyanakkor az SZDSZ volt nagyon hosszú időn keresztül az egyetlen ellenzéki párt, amelyik a különböző ilyen jellegű kormányzati törekvéseknek megpróbált ellenállni, és ezért úgy tűnhetett, mintha az SZDSZ korábban erre helyezte volna a fő hangsúlyt. Mára viszont teljesen egyértelmű lett: az ország olyan állapotba jutott, hogy a gazdaság kérdéseinek kell előtérbe kerülniük. Nyugodtan meg merem kockáztatni, hogy nem kell foglalkoznunk a különböző, idézőjelben mondom, ideológiai jellegű témákkal, mert ezek már nem nagyon érdekelnek senkit. Azokra a kérdésekre kell a válaszokat megtalálni, amelyek ma foglalkoztatják az embereket: mit lehet tenni azért, hogy valamilyen gazdasági fejlődés mégiscsak beindulhasson, hogy a munkanélküliség csökkenjen, hogyan lehet megtalálni azokat a forrásokat, amelyek biztosítják a leszakadók számára a megélhetés feltételeit. Az SZDSZ készülő választási programja, amely reményeim szerint ’94 után alkalmasint kormányzati programmá fog válni, ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Beszélő: Kétségtelen, hogy a kormány és a koalíció húzott elő a törvényhozásban, politikai vitákban ideológiai töltetű kérdéseket, de az is igaz, hogy az SZDSZ mindig élesen reagált, mindig „ugrott” ezekre a kérdésekre. Nyilván ez is hozzájárult ahhoz, hogy sokan úgy vélték, a parlamentben világnézeti háború folyik, miközben fontos gyakorlati kérdések háttérbe szorulnak.

– Különválasztanék több időszakot. Nem gondolnám, hogy ’90–91-ben, amikor éppen csak kezdtek kialakulni a többpárti demokrácia működési szabályai, az SZDSZ túlreagálta a dolgokat. Nagyon sok minden elhangzott akkor, nagyon sok próbálkozás volt, amelyek mellett nem lett volna célszerű megjegyzés nélkül elmenni. Most sem azt mondom, hogy az SZDSZ-nek nem kell reagálnia. De elég, ha egy-egy adott kérdésben közöljük a magunk világos álláspontját, és a továbbiakban nem kell vitákba bocsátkozni, mert szemmel láthatóan senki senkit nem tud meggyőzni.

Beszélő: A közelmúltban az SZDSZ vezetése sorra tárgyalt valamennyi párttal, kivéve az MDF-et. Emlékezetes, hogy a múlt év végén Pető Iván lemondta találkozóját Antall Józseffel, mert a kormány rendőri eszközöket vett igénybe a tévé vezetése körüli politikai vitában. Nem lehetséges-e, hogy az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje most mégis találkozzon a miniszterelnökkel?

– Tudomásom szerint jelenleg nincs olyan kezdeményezés, hogy a pártelnökök leüljenek egymással tárgyalni, és a tegnapi (vasárnapi) jelölésem óta az éjszaka folyamán magam sem tettem ilyen lépéseket. Ugyanakkor fontos dolognak tartom, hogy a politikai erők beszélő viszonyban legyenek egymással. Azt is fontosnak tartom, hogy az MDF és az SZDSZ is beszélő viszonyban legyen egymással. Frakcióvezetőként megfelelő viszonyban vagyok a többi párt, így az MDF frakcióvezetőjével is.

Beszélő: A pótköltségvetés tárgyalása előtt tettél egy nyilatkozatot, amely nagyon pontosnak bizonyult. A sajtó akkoriban kicsit felnagyította a kormány leszavazásának esélyét. Igazán veszélyes helyzetbe, mondtad ezzel szemben, majd csak a ’94-es költségvetés tárgyalásakor kerül a kormány. A pótköltségvetést valóban kényelmesen megszavazták, mára viszont minimálisra zsugorodott a kormánytöbbség.

– Továbbra is állítom, hogy a koalíció igazi szakítópróbája a költségvetési szavazás lesz. A kereszténydemokraták láthatólag megpróbálnak kisettenkedni az alól a felelősség alól, amely az elmúlt három év kormányzati munkája alapján terheli őket. Ahogy közelednek a választások, a kormányzati oldalon a képviselők egyre inkább elbizonytalanodnak, hogy felvállalhatnak-e egy népszerűtlen intézkedéseket tartalmazó költségvetési csomagot. A pótköltségvetésnél még egyértelműen látszott, hogy az MDF-ből kiülő képviselők egyfajta lojalitásból együtt fognak szavazni a kormánnyal. Ez most már egyáltalán nem vehető biztosra. Végül pedig, noha nem gondolom, hogy az ellenzék a pótköltségvetés szavazásakor megsegítette a kormányt, de tény, hogy nagyon sok ellenzéki képviselő hiányzott. Az SZDSZ 90 százalékban volt jelen, más ellenzéki pártok lényegesen kisebb arányban.

Beszélő: A Fideszből valóban igen kevesen voltak jelen, de a Beszélő utánaérdeklődött: majdnem mindenki igazoltan hiányzott, a legtöbben külföldön voltak.

– Én is utánaérdeklődtem, és ugyanezt tapasztaltam. Ezért mondom, hogy az ellenzék nem segítette meg a kormányt a hiányzásaival, de így hozta az élet. Az idei költségvetési szavazásra azonban már olyan éles helyzetben kerül sor, hogy az ellenzék egyszerűen nem engedheti meg magának még a feltételezést sem, hogy a hiányzásaival megsegítette a kormányt. Az év végén az ellenzéki pártoknak száz százalékban részt kell venniük a szavazáson. Az SZDSZ erre tesz kísérletet: külföldi utak sem lesznek, nem lesz elfogadható a hiányzás. Mindent összevetve tehát a kormányzat pozíciója teljesen bizonytalan, s ezért én továbbra is azt mondom, igen nagy az esély arra, hogy a ’94-es költségvetés során leszavazzák a kormányt.

Beszélő: Világos, hogy az ellenzék nem kívánja megsegíteni a kormányt. De mit tart az SZDSZ kívánatosnak: a kisebbségi kormányzást, vagy pedig a választások azonnali kiírását?

– Ha a költségvetést a parlament leszavazza, akkor a kormány gazdaságpolitikájára mondott nemet. A költségvetés a parlament legfontosabb törvénye, tehát ha a kormány nem kap hozzá bizalmat, akkor nincs erkölcsi alapja ahhoz, hogy tovább kormányozzon, vagyis le kell mondania. Ebben az esetben pedig célszerű kiírni a választásokat. Nem gondolom, hogy az lenne az ország érdeke, hogy még néhány hónappal tovább kormányozzon egy olyan kormány, amelyik nem tud parlamenti többséget maga mögött, amelyik nem élvezi már az ország lakóinak a támogatását, és amelyik a tevékenységével meglehetősen negatívan járult hozzá ahhoz, ami az országban kialakult.

Beszélő: Az MDF-ből most kivált jobboldali ellenzék azonban támogatásáról biztosította a kormányt. Persze kérdés, mi lehet az ára ennek a támogatásnak. Nem fogja-e azt jelenteni, hogy a jobbközép ismét engedményeket tesz a szélsőjobboldalnak, és ismét megnő a jobboldal agresszivitása?

– Ez lehetséges képlet, de nem tartom valószínűnek, hogy így lesz. Abban hiszek, hogy az agresszív jobboldalnak nincs igazi támogatottsága ebben az országban, és a választások ezt a feltételezést fogják igazolni. És azt is gondolom, hogy az MDF egésze nem fog arra az útra lépni, amire a szélsőjobboldal lépett.

• Belföld