Skip to main content

Szüneteltetik vagy csendben lezárták a Carlos-ügyet?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Bűnpártolás és bűnsegély


Közvéleményünk elfeledte Carlost. Aktuális heti botrányaink – a média-alelnökök kinevezése, a szakszervezeti vagyon gyors ütemű privatizálásának ügye – kiszorította a köz tudatából, s a sajtó is jóváhagyólag vette tudomásul a legfőbb ügyész közleményét, miszerint az egyéves nyomozás során nem sikerült tisztázni a hírhedett terrorista magyar barátainak büntetőjogi felelősségét. A magyar kapcsolat felelősségre vonhatóságának kulcskérdése, hogy azok, akik Carlosszal együttműködtek, akik magyarországi tartózkodását lehetővé tették, akik erre parancsot adtak, illetve ezért a politikai felelősségét viselték, bűnpártolói vagy bűnsegédi minőségben támogatták-e Carlosék tevékenységét. A bűnpártoló „segítséget nyújt ahhoz, hogy az elkövető a hatóság üldözése elől meneküljön”, anélkül hogy vele erről előzőleg megegyezett volna. A bűnsegéd ezzel szemben segítséget nyújt a bűncselekmény elkövetéséhez. A bűnpártoló legsúlyosabb büntetése – következésképp a cselekmény elévülési ideje – öt év; így az 1985-ben elkövetett bűnpártolás miatt jelenleg semmiféle eljárás nem folytatható. A bűnsegéd büntetése ellenben megegyezhet az elkövetőével; ez esetben – lévén szó terrorcselekményről és emberölésről – az elévülési idő húsz év, az eljárásnak tehát nincs akadálya. Dr. Kutrucz Katalin volt az első, aki a Mai Napnak adott nyilatkozatában (1990. június 27.) felvetette, hogy a terroristák segítőinek cselekménye bűnsegélynek is minősülhet. A sajtó ekkor – feltehetőleg a cikk „blickfangos” címe miatt: „Halálra is ítélhetik a terroristák segítőit” – hevesen támadta a nyilatkozót, holott ő csak a cselekmény kétféle jogi minősítésének lehetőségéről szólt. E sorok írója e helyt kér elnézést a kiváló büntetőjogásztól: előző Carlos-cikkemben (Beszélő, 1991. július 13.) merésznek neveztem Kutrucz Katalin jogértelmezését. Az alább közölt interjúk előkészítése során rájöttem: a feltételezés korántsem „merész”, a bűnsegély gyanúja ugyancsak megalapozott. Erről kérdeztem két büntetőjogászt dr. Király Tibor egyetemi tanárt és dr. Kabódi Csaba adjunktust.


Hivatkozott cikkek

Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon