Kőszeg Ferenc

Nyomtatóbarát változat

Beszélő: Hogyan lehet megállapítani, hogy valaki, aki tartósan külföldön él, magyar állampolgár-e?

– Az alapvető szabály, hogy a kérelmezőnek kell bizonyítania magyar állampolgárságát. A bizonyítás akkor a legkönnyebb, ha az illető egyértelmű hatósági dokumentummal rendelkezik, régi személyi igazolványa, útlevele, anyakönyvi kivonata vagy más hasonló okirata van. Ennek alapján a Belügyminisztérium Állampolgársági Főosztálya az itthoni dokumentumokból megpróbálja megállapítani az állampolgárságot. A személyiigazolvány- és a lakcímnyilvántartás tartalmazza valamennyi valaha kiadott személyi igazolvány alapdokumentumait, illetve – a korábbi időszakra vonatkozóan – a lakcímbejelentő papírokat. Ha tehát valaki mondjuk egy ’56-os személyi igazolvánnyal bizonyítja, hogy magyar állampolgár, akkor az a személyiigazolvány-nyilvántartás alapján hitelt érdemlően megállapítható, hogy valóban az vagy sem.

Beszélő: Aki 1929. szeptember elseje után hagyta el az országot, az vagy nem vesztette el az állampolgárságát, vagy bármikor visszakérheti.

– Itt két teljesen különböző dologról van szó. Az állampolgárság elvesztésének – ha nem számítjuk a II. világháború utáni békeszerződés közvetlen következményeit – két módja volt. A külföldre távozott magyar állampolgárt vagy megfosztották az állampolgárságától, vagy kérésére elbocsátották. Ez az utóbbi az esetek egy részében valóban önkéntes kérés volt, más esetekben azonban kényszer rejlett mögötte. Ezért mondja ki az új állampolgársági törvény, hogy aki ’47 után az elbocsátását kérte, egyoldalú nyilatkozattal visszaszerezheti az állampolgárságát.

Beszélő: Vegyük azt az alapesetet, hogy valaki 1930-ban, a válság idején gazdasági emigránsként kiment Brazíliába, megkapta a brazil állampolgárságot, de a magyarról nem mondott le. E szerint a magyar jog szempontjából magyar állampolgár?

– Így van.

Beszélő: És mi a helyzet a leszármazottaival?

– Attól függ, hogy mikor születtek.

Beszélő: Brazíliában születtek, egy
szót sem tudnak magyarul.

– Nem erre gondolok. A különböző állampolgársági törvények idején a leszármazás elve is különböző volt. A most elfogadott törvény és a legutóbbi, tehát az 1957. évi V. törvény értelmében leszármazásánál  fogva  állampolgárságot szerez az, akinek bármelyik szülője magyar állampolgár. Korábban azonban csak apai ágon lehetett állampolgárságot szerezni. A helyzetet mindig az akkor hatályos jog szerint kell mérlegelni.

Beszélő: Tehát az apa 1930-ban ment ki, a gyermeke 1938-ban született, az unoka 1963-ban…

– Magyar állampolgárnak minősülnek, vagy magyar állampolgárnak is minősülnek, ez kétségtelen. A lánc megy tovább.

Beszélő: És ha elfogadják a választójogi törvény módosítását?

– A választójogi törvény módosítása alapján a magyar állampolgár, bárhol él a világon, szavazhat. Gyakorlatilag akkor élhet a szavazati jogával, ha bizonyítani tudja, hogy magyar állampolgár, és felvéteti magát a választói névjegyzékbe.

Beszélő: Elég-e a bizonyításhoz, hogy a kérelmező rendelkezik egy születési anyakönyvi kivonattal, amely azt mutatja, hogy nagyapja a mai Magyarország területén született?

– Önmagában nem elég, a dokumentumoknak a teljes családi láncot be kell bizonyítania. Ezután – erről az előbb nem tudtam beszélni – az Állampolgársági Főosztály munkatársainak azt kell tisztázniuk, hogy az illetőnek nem volt-e ún. állampolgársági ügye. Tehát a rendelkezésre álló nyilvántartás alapján meg kell nézni, nem fosztották-e meg például az állampolgárságától.

Beszélő: Tegyük fel, hogy politikai okból megfosztották, időközben elhunyt, a gyermeke azonban érvényesíteni szeretné az állampolgárságát.

– Ez fogas kérdés. A döntő tényező az, hogy a gyermek akkor született-e, amikor őt már megfosztották, vagy azt megelőzően. Ha később született, már nem magyar állampolgár,  csak kedvezményes honosítással szerezheti meg a magyar állampolgárságot.

Beszélő: Viszont ha él, és kéri az állampolgársága helyreállítását, a leszármazottai is magyar állampolgárok lesznek.

– Nem, ők is csak a kedvezményes honosítást kérhetik annak alapján, hogy a felmenőjük magyar állampolgár (volt). Ha valakit 1950-ben megfosztottak az állampolgárságától és most bejelenti, hogy újra magyar állampolgárnak tekinti magát, ez a nyilatkozat attól a naptól válik hatályossá, amikor a köztársasági elnök kiállítja számára az okiratot. Az eredeti állapot helyreállítása képtelenség, abból beláthatatlan személyi bonyodalmak keletkeznének. A leszármazottak honosításához persze minden esetben be kell vándorolni, Magyarországon kell lakni.

Beszélő: Létezik-e becslés, hogy hány olyan ember élhet a világon, aki elvben magyar állampolgár? Azaz ő maga vagy az apja, nagyapja 1929. szeptember elseje után hagyta el Magyarországot, és nem vesztette el a magyar állampolgárságát, vagy csak az anyja magyar, de ő 1957 után született? A választójogi törvény módosítása kapcsán elhangzott, hogy legfeljebb 50-60 ezer külföldön élő magyar szavazóra lehet számítani. De milyen alapon?

– Azt hiszem, ez meglehetősen durva becslés. Ha figyelembe veszem, hogy ’29-től a háborúig hány ember ment ki Magyarországról, a háború alatt vagy a háború után hányan távoztak, majd ’56-ban, mert ez volt a három nagy hullám, ez már inkább milliós, mint százezres nagyságrend. Igaz viszont, hogy ezek egy része utóbb elvesztette az állampolgárságát, vagy lemondott róla. Sok országban, különösen a háború után az volt a szabály, hogy csak az kaphatta meg az állampolgárságot, aki az eredetiről lemondott. Sok országban, így Magyarországon is, köztisztviselő nem lehet más országnak is polgára. Szóval lehet, hogy az 50-60 ezres szám mégis reális. Nem olyan egyszerű az állampolgárságot bizonyítani: csak az fog belevágni, aki megőrizte a kötődését.

Beszélő: Mennyi ideig tart a procedúra, ha a kérelmezőnek mondjuk megvan az elhunyt apja születési anyakönyvi kivonata, és azt is meg tudja mondani, hogy hol laktak a szülei?

– Mindenképpen több hónap, sajnos. Sok esetben hivatalból kell további bizonyítékokat beszerezni, dokumentumokat esetleg a környező országokból, ez 6-8 hónapig is eltarthat.

Beszélő: Holmi rosszhiszeműek még gyanakodni kezdhetnek, hogy a feltételezhetően kormánypárti szavazók ügye előbb kerül sorra, mint másoké.

– Én nagyon komolyan veszem, hogy nekünk köztisztviselőknek semlegesen kell dolgoznunk. Semmiképpen sem szeretnénk olyan helyzetet teremteni, hogy amennyiben a parlament a törvénymódosítást elfogadja, a külföldön élő magyar állampolgárok azért ne tudjanak mégse élni a szavazati jogukkal, mert az állampolgársági eljárás elhúzódott. Analógiaként az útlevél-mizériát  említeném:  a nagy roham miatt egy sor szükségintézkedést kellett tennünk. Ha kell, hasonlót most is fölvállalunk.

• Belföld