Skip to main content

Beszélő hetilap, 24. szám, Évfolyam 5, Szám 25

(Ráday Mihály) - Zolnay János: [Olvasói megjegyzés és szerkesztőségi válasz]

nl [Neményi László]: Emberi jogok

Solt Ottilia: Mondd, mi érlel?

Kőszeg Ferenc: Újra Kerepestarcsán

[Kőszeg Ferenc]: Másfél év szünet után

[Kőszeg Ferenc]: „A kínaiaknak mindenütt vannak rokonaik”

[Kőszeg Ferenc]: Kínai hazacsalogató

Kőszeg Ferenc: Hány a magyar?

Révész Sándor: A dúvad és a pecsovics

avagy miért nem utáljuk Csurka Istvánt

R. S. [Révész Sándor]: Kacsavízió

Mezei György: Sok bőséges kukát kívánok!

Hajléktalanok a napilapokban

K. L. [Kozák László]: Együttdöntés külön

K. L. [Kozák László]: Szállj fel magasra!

(nl) [Neményi László]: Hét állandó tagja lesz a Biztonsági Tanácsnak? / „Tegyünk úgy, mintha nem léteznének” / Elvhű Európa, pragmatikus USA?

Orosz István: Fekete szerdára feketeleves

Tálas Péter: Nagy hét Varsóban

M. A. [Mink András]: Spanyolország a választások után

Kőbányai János: „Jajjal teli Szerbia ormán…”

I. rész – „Szétdarabolt lázas test, mégis egy életet él itt”

Bori Erzsébet: Cserépfalvi a könyvhéten

Szilágyi Andor: Hogyan Eshetett Vala,

hogy Költsey Ferencz Esmét Tsak Nem Irá Meg Vala az ő Magyaroknak szánt Hymnusát, miként Professiore Galváni Lajos Sem Képes Feltalálni Ama Híres Galváni-elemét, Mert Hogyisiglen a Thema Esmereg

Hajdu István: Vidám vásár alsóbbrendű mazochistáknak

Törmelékek művészetről

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon