Skip to main content

Újra Kerepestarcsán

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Hétőn, június 15-én egy osztrák emberi jogi szervezet, a menekültkérdéssel foglalkozó Asylkoordination Österreich néhány munkatársa járt Kerepestarcsán. Arra voltak kíváncsiak, biztos harmadik országnak tekinthető-e Magyarország, nem fenyegeti-e az Ausztriából ide visszatoloncolt menekülteket az, hogy innen olyan országba szállítják őket, ahol életük és szabadságuk veszélybe kerül. A Beszélő munkatársai csak kalauzként tartottak az osztrákokkal, nem szándékoztunk újra írni Kerepestarcsáról. Beszélgetés közben azonban kiderült, idén újabb kínai csoportokat szállítottak Pekingbe. Pedig ott nem örülnek a magyarok szolgálatainak. Nemrégiben jelent meg egy kiadvány Kínában, amely arról tudósít, milyen csalódásokban, megaláztatásokban van része azoknak a kínaiaknak, akik mint az ígéret földjére igyekeztek a volt szocialista országokba, mindenekelőtt Magyarországra. Ezt Herzum Péter, a magyarországi kínaiakat segítő Hua Mu-lan Szövetség – kínaiul jól beszélő – szervezője hozta tudomásunkra. Kerepestarcsa 1990. október 8-a óta működik idegenrendészeti táborként – hivatalos szóhasználattal „átmeneti szállásként”, a Rendőri Ezred alárendeltségében. Megnyitása óta mintegy 13 ezer lakója volt.

Veszélyesnek tekintett országokba – mondják – nem kerül senki a táborból. Ilyenek: Irak, Afganisztán, Szomália és a volt Jugoszlávia országai, kivéve Szlovéniát. Kurdokat nem adnak ki Törökországnak, de török nemzetiségű török állampolgár 1135 került vissza hazájába, önként vagy rendőri kísérettel. 146 iráni közül 12 kapott menedékjogot az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága révén. (Magyarország területi korlátozással csatlakozott a genfi menekültügyi konvencióhoz, így csak európaiaknak ad menekültstátust.) 112 iráni tartózkodási engedély birtokában hagyta el a tábort, huszonkettőt azonban visszatoloncoltak Iránba; ezek között négy volt olyan, akinek menedékjog-kérelmét az ENSZ-főbiztos magyarországi megbízottja elutasította.

A tábor lakóinak majdnem fele – 6627 fő – román állampolgár volt. Hogy mennyi közülük a cigány? „Azt mi nem nézzük!” – mondja a parancsnok.






Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon