Kőszeg Ferenc

Vissza a főcikkhez →

Beszélő: A honvédelmi törvény tárgyalása során jelentős véleménykülönbség volt a Fidesz és az SZDSZ álláspontja között, különösen az alkotmánymódosítás szükségességének a kérdésében. Most mégis létrejött a megállapodás, miután az SZDSZ álláspontja módosult. Ennek politikai, szakmai vagy jogi okai voltak?

Eörsi Mátyás: Amikor a honvédelmi törvény vitája elkezdődött, a kormány beterjesztett egy törvényjavaslatot és egy alkotmánymódosítást. Az SZDSZ azt mondta, hogy az alkotmánymódosításhoz nem járul hozzá. Azt mondtuk, hogy a fegyveres erők, a honvédség alkotmányos helyzetének a megváltoztatása csak akkor képzelhető el, hogyha azzal egyidejűleg olyan garanciákat kapunk, amelyek biztosítják, hogy a kormány semmilyen fegyveres erőt nem használhat fel belpolitikai célokra. Amikor a tárgyalások során ezeket a garanciákat megkaptuk, azonnal beleegyeztünk az alkotmánymódosításba.

Beszélő: Miben különbözik a most elfogadott javaslat a kormány által beterjesztettől?

Világosi Gábor: Garanciák kerültek beépítésre, hogy a kormány mikor, milyen mennyiségben, mennyi ideig használhatja, illetve alkalmazhatja a fegyveres erőket. Másfelől a kormány által beterjesztett alkotmánymódosítás szerint a fegyveres erők köréből kikerült volna a Határőrség, és csak rendkívüli állapot esetén lett volna fegyveres erőként mozgósítható. Ebbe nem mehettünk bele többek között azért sem, mert ez azt jelentené, hogy egy rendészeti szerv sorozással egészíti ki az állományát. A jelenlegi javaslat szerint továbbra is fegyveres erő maradt a Határőrség, de rendészeti tevékenységet is ellát.

Beszélő: A mostani alkotmánymódosítás a köztársasági elnök által jóváhagyott védelmi tervre hivatkozik. Milyen jelentősége van ennek?

E. M.: Ha nem lenne egy ilyen korlátozás, akkor elvben nem lehetne kizárni azt a lehetőséget, hogy ha valamely magyar határszakaszon fegyveres konfliktus kezdődik, erre hivatkozva a kormány a fegyveres erőket az ország egész területén felhasználja. Az, hogy az alkotmánymódosító javaslat kimondja, hogy csak a védelmi terv keretén belül és csak a támadással arányos erőkkel lehet föllépni, garantálja azt, hogy a kormány ilyen helyzetben a fegyveres erőket csak olyan mértékig használhatja fel, amelyek nem veszélyeztetik az ország belpolitikai egyensúlyát.

Beszélő: Azt hiszem, mind a Fidesz, mind az SZDSZ igen sok módosító indítványt kíván beterjeszteni a honvédelmi törvényhez. Milyen irányúak ezek?

V. G.: A hatpárti egyeztető tárgyalások során a Szabad Demokraták Szövetsége egy eléggé kimunkált, több mint tízoldalas anyagot nyújtott be, és ennek alapján tárgyalt. A Fidesz ilyen részletes programmal nem élt. A kormányzat, amikor egyoldalúan felfüggesztette a hatpárti tárgyalásokat, figyelembe véve az észrevételeket, amelyek túlnyomó többségükben tőlünk származtak, készített egy csaknem ötven pontból álló törvénymódosítási javaslatcsomagot. Ezután került sor a múlt keddi tárgyalásokra, amikor végigvettük a módosító indítványokat, és azoknak a zömét jónak találtuk. Csak az volt a kérésünk, hogy arra vállaljon garanciát a kormány, hogy a most elfogadott módosító indítványok ellenében ható módosító indítványokat a majdani szavazáskor nem fogja támogatni.

Beszélő: Az elmúlt időszakban több, fontos kétharmados törvényt fogadott el a Ház nagy konszenzussal: ombudsman, állampolgársági törvény, idegenrendészeti törvény, küszöbön áll a honvédelmi törvény elfogadása is, feltehetőleg a választójogi törvényről is lesz megegyezés. Mivel lehet magyarázni ezt a nagy konszenzuskészséget?

E. M.: Amikor a kormány elkezdte benyújtani a kétharmados többséget igénylő törvényeket – lásd médiatörvény –, eleinte a legkisebb rugalmasságra sem volt hajlandó: úgy gondolta, hogy a konszenzus azt jelenti, hogy az ellenzék csatlakozzon ahhoz, amit ők mondanak. Úgy látom, az utóbbi időkben azért a kormány észlelte, hogy ezeknek a törvényeknek az elfogadása mégiscsak szükséges, és ezeknek az elfogadásához az kell, hogy meghallgassák az ellenzéket, és megpróbáljanak vele konszenzusra jutni. Ez persze nem lenne elég, hogyha az ellenzékben nem lenne konszenzuskészség. Ha csak a honvédelmi törvényt vesszük: mi is fölmértük, milyen hatalmas politikai súlya van annak, hogy olyan honvédelmi törvénye legyen a Magyar Köztársaságnak, amely az ország szuverenitásához fűződő érdekeket kellő hatékonysággal tudja védeni. Tehát itt mi is kompromisszumkészek voltunk, azzal együtt, hogy a legfontosabb kérdésekben a garanciális igényeinket nem adhattuk föl. Ezt a kormány megértette, és hajlandó volt a mi fejünkkel is gondolkodni. Ez teremtette meg annak a lehetőségét, hogy a kompromisszum létrejöjjön.

Beszélő: Köszönjük a beszélgetést.

• Belföld