Skip to main content

Beszélő hetilap, 38. szám, Évfolyam 5, Szám 40

révész: Nézők legyünk vagy szabadok?

(ki–nl) [Neményi László–Kiss Ilona] - –eö– [Eörsi János]: Nem vak eszközök… / Nevető – hányadik? / Ki kit véd meg? / Jó lenne, ha jó lenne! / A helyreállt bizalom / Szakítópróbák / Érdekképviselők / Fél lépés előre…

Kőszeg Ferenc: Kívül tágasabb

–g [Kőszeg Ferenc]: Aketey és Hakeem

Szilas Istán: A leghosszabb nap

Kőszeg Ferenc: „A kormány hajlandó volt a mi fejünkkel is gondolkodni…”

Petri Lukács Ádám: Évnapra

Révész Sándor: Tévtanügy

Beszélgetés Sáska Gézával, a Fővárosi Önkormányzat oktatási bizottságának elnökével

Pőcze Gábor: Tévtanoda

Vajda Éva: Kiművelt emberfők

A PhD-program viszontagságai

Zolnay János: „Nem vagyunk felkészülve az ilyen katasztrófákra”

Interjú Tarlós István III. kerületi polgármesterrel

Zádori Zsolt: Az első vajdasági szamizdatról

A kultúrtanti visszavág – A Symposion-mozgalom krónikája (1954–1993), összeállította: Csorba Béla–Vékás János, Újvidék, 1993

Tálas Péter: Balra tarts!

K. I. [Kiss Ilona]: Gajdar jön – a többiek maradnak

Kiss Ilona: Meleg hangú hívásra várva

Beszélgetés a Legfelsőbb Tanács külügyi bizottságának elnökével

: Kis orosz parlamentarizmus

Végel László: Csokoládégodot-ra várva

Feljegyzések a félháborús mindennapokról

Dávid Ferenc: Zsinagóga a mellékutcában

Majoros Sándor: Megfordított Föld

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon