Skip to main content

Zsinagóga a mellékutcában

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Ines Müller épületmonográfiája a monumentális nagyvárosi zsinagóga (amely jóformán előzmény nélkül jelent meg az európai építészet történetében úgy 1800 körül) műfajának történetébe ágyazza a Rumbach utcai zsinagógáról szóló esettanulmányát, s a kiváló építész elemzése nagyon tanulságos. Otto Wagnernek, a modern építészet egyik legnagyobb szabású előkészítőjének, a bécsi századforduló Lechner Ödönjének fiatalkori alkotása önmagában is kiváló művészettörténeti exemplum, a Rumbach utcai zsinagóga azonban eleve pár- és ellendarabnak készült, s ez növeli az eset érdekességét.

Közép-Európa lélekszámra legnagyobb zsidó hitközsége volt a pesti már a múlt század közepén is, amikor elhatározták, hogy kiszabadítják imahelyüket az Orczy bárók házából, s megmutatják magukat Pest polgárságának. Az Orczy-házban két imahely volt 1840 óta: A Kultusz- avagy Kartemplom, amelyben bécsi mintára a Mannheimer-rítus szerint folytak az istentiszteletek, és a konzervatívok zsinagógája, ahol többek között a lengyel–galíciai származású hászidok is imádkoztak. Évtizedes viták során formálódott ki, hogy milyen legyen majd az új imaház, s az is, hogy ezt nem fogják együtt használni: a különbségek már túl nagyok ahhoz, hogy a két csoportot egy épület magába fogadhassa. Amikor aztán az első modern épületre kiírták a tervpályázatot, eldőlt már, hogy ezt a Kartemplom hívei számára építik, s megegyeztek, hogy a konzervatívok épületének megépítése lesz a következő. A Dohány utcai templom 1859-ben készült el a bécsi Ludwig Förster tervei szerint, hatalmas modern templomként. A Rumbach utcai zsinagóga építésére egy évtized múlva került sor, s 1872-ben avathatták fel az épületet.

Az templom, ez zsinagóga, az két tornyával a körútra néző, ez a hitközség háza mögött kis utcában megbújó, az hosszanti elrendezésű és álbazilikális rendszerű, ez centrális jellegű, nagy nyolcszögű kupolával. S mindkettő nagyon modern: áttetszően vékony vasszerkezettel épült, jó látási és akusztikai viszonyokat alakítottak ki, ellátták modern fűtéssel és világítással is.

Mindkettő abban a mórnak nevezett orientális stílusban épült, amely a zsidók keleti eredetére célozva az antik, a reneszánsz és a keresztény középkori mellett a negyedik princípiumot, a Keletet jeleníti meg a modern város képében. Mert ez volt a korszak építészeinek nagy vágya: hogy az emberiség egész fölhalmozott kultúrája egyszerre és összehasonlíthatóan legyen látható, hogy a modern építészet a régi szellemének folytatója legyen.

Förster a ninivei romok téglaépítészetének tanulsága szerint építi homlokzatát vakolatlan színes téglákból, és a jeruzsálemi templom bibliai méreteit alkalmazza, mert olyan zsidók számára épít, akik törölték imáikból az eljövendő Új Jeruzsálemre való utalásokat, az ott építendő Új Templom eszméjét, s ezzel lehetővé vált, hogy imaházaik a salamoni templom reinkarnációi legyenek.

Otto Wagner azonban épp azoknak épít, akik szerint templom csak egy volt, a jeruzsálemi, s annak pusztulása után csak gyülekezőhely és imahely, azaz zsinagóga építhető a diaszpórában. A Rumbach díszítményei is a Kelet kincsesházából származnak, a granadai Alhambra, a cordobai Nagymecset, a keresztény templommá alakított toledói zsinagóga, a Santa Maria del Blanca és a kairói mecsetek ornamentikáját másolja szigorú pontossággal. A Rumbach utcai zsinagóga falait szőnyegszerűen borítják a keleties ékítmények, pompájuk a másik ősképre: a frigyládát őrző sátorra emlékeztet.

Ines Müller könyve meghúzza azt az ívet is, amely e fiatalkori művet Otto Wagner kései főművével, az Am Steinhof templommal összeköti, s beágyazza ezzel a modern templomépítés problematikájába. A kiegészítő tanulmány, Haraszti György munkája a pesti zsidóság történetének egy szeletét ismerteti, s ezzel tisztázza a mű hely- és szellemtörténeti hátterét.

 














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon