Sarkadi Ilona

Nyomtatóbarát változat

Graffiti/Your Graffiti Handbook
Pátria Könyvek
Válogatta, szerkesztette és fordította: Salamon Gábor és Zalotay Melinda
Borító és könyvterv: Erdély Dániel




Graffitik. Falfeliratok. Tájékozódási pontok a városban. Bombabiztos jelentések egy bizonyos korosztály (?), egy bizonyos réteg (?) hangulatáról, gondolkodásmódjáról, eszméiről, vonzódásairól, divatjairól. Kik ők? A kötet grafikusa már tudja!?

Üzenetek. Egészen mindennapi üzenetek. Ide és ide mentem. És könyvoldalakra is méltó pszeudo-mindennapi üzenetek.

Rögtön jövök – Godot

Ödipusz! Hívd fel anyádat!

Politikai üzenetek:

Látogass el a Szovjetunióba, mielőtt még ő látogat el hozzád.

Üzenetek politikusoknak:

Hol van Lee Harvey Oswald most, amikor az országnak szüksége lenne rá? (A Watergate-ügy idején)

De a graffitisok a névtelenség szabadságában, ugyanakkor – a trágár, mocskolódó, a könyv szerkesztőinek szellemes megfogalmazásával élve „bérfirkák” kivételével – sohasem mögé bújva, végigszáguldanak az irodalom, a művészetek, a filozófia, a szexológia, sőt a nyelvészet birodalmán is, s szinte állandó felügyelet alatt tartják a politikai életet.

A graffitik helyet kérnek maguknak a plakátok, a „hivatalos” feliratok, felhívások mellett, vagy egyszerűen csak rájuk telepszenek, s csibészes vállrándítással nemcsak helyet hódítanak el a „hivatalosoktól”, de képesek a bőrükbe is bújni… A graffiticsinálók zsírceruzával, krétával, szórópisztollyal beavatkoznak a fennhéjázó, öntelt, sznob plakátok világába, egy krétavonással megkérdőjelezik hangzatos blöffjeiket; továbbgondolják, s nagy beleérzéssel továbbítják a hozsannázó szövegeket, hogy végül a plakát- és a graffitiszöveg egészéből – többnyire a formai hasonlóság–tartalmi ellentmondás eszközével élve – fergeteges plakátparódiát hozzanak létre.

(British Airways plakát:) Reggeli Londonban

Ebéd New Yorkban

– Csomag a Bermudákon

A graffitik megszállják s egyszersmind felvidítják a komor tűzfalakat, kirángatják nyomasztó egyformaságukból a lakótelepek panelházait, betűkkel és jelekkel hintik tele az idegesítően egyhangú metróállomásokat. És meg ne feledkezzünk a graffitik egyik ős-lelőhelyéről: a nyilvános vécék falairól!

Teleírják, telerajzolják ezeket a falakat. Én nem is beszélnék egyszerűen csak graffitiírókról, hiszen már maga a felirat, a betűk formája, nagysága, ívelése, egyszóval grafikai képe is újabb jelentést kölcsönöz a szövegnek.

Ne törődj ezzel a felirattal

Túl ezen, a betűkhöz igen gyakran társulnak egyéb grafikai jelek: nyilak, különféle vonalak, sőt figurális ábrázolás is, azaz egészen köznapi, ámbár az irodalom által is szentesített falrafirkák. (Mosonyi Aliz–Háy Ágnes: Mesék Budapestről. H. Á. egyébként e helyütt, mint az egyik első magyar graffitigyűjtő is említést érdemel.)

Ne használd a testemet arra, hogy eladd az árudat!

Le a testemmel a reklámodról!

Graffitik, falfeliratok, falrafirkák. Tetoválások a város bőrén. A jelhagyás, az azonnali megörökítés vágya. De az igazán jó graffitik alkotói sohasem használnak kliséket, illetve, ha igen, akkor csak a felirat olyan alapelemeként, amelynek a jelentése a graffiti egészében önmaga ellen fordul, megkérdőjeleződik, nevetségessé válik.

Segíts a rendőrnek – verd össze magad!

A graffitisták szóvicceikkel, nyelvi találmányaikkal tágítják a nyelv határait, valamiféle nyelvi forradalom vagy legalábbis lázadás harcosaiként, akárcsak egykoron a Beatles a maga kongeniális dalszövegeivel...

Lehet, hogy ez az egyik oka annak, hogy a téli szünet után magára valamit adó tinédzser el sem indult iskolába a sajnos oly kevés helyen kapható kétnyelvű angol–magyar Graffiti-kötet nélkül. Megkérdeztem néhányukat, hogy mi vonzza őket annyira ebben a könyvben. És szinte kivétel nélkül azt válaszolták, hogy az őszintesége. Nyilván a merészsége is. Mert hogyan.kerülhetnek filozófusok és – kifigurázott – hazafias jelmondatok egy vécé falára?

Konfuciusz mondja:

Míg leng a lánc, meleg az ülőke.

Kezedben Skócia jövője (férfi vécében)

És ha már a vécéknél tartunk… Meggyőződésem, hogy ez a könyv remekül szemlélteti a különbséget az öncélú disznólkodás és a között, hogy valakik mernek mindenről szólni, szellemesen és szabadon. Ugyanígy nagyszerű ütőkártya az erotika–pornó-vitában is. És ha ez így van, az a szerzők mellett a szerkesztőket dicséri.

• Kultúra