Skip to main content

A falra írni muszáj!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Graffiti/Your Graffiti Handbook
Pátria Könyvek
Válogatta, szerkesztette és fordította: Salamon Gábor és Zalotay Melinda
Borító és könyvterv: Erdély Dániel




Graffitik. Falfeliratok. Tájékozódási pontok a városban. Bombabiztos jelentések egy bizonyos korosztály (?), egy bizonyos réteg (?) hangulatáról, gondolkodásmódjáról, eszméiről, vonzódásairól, divatjairól. Kik ők? A kötet grafikusa már tudja!?

Üzenetek. Egészen mindennapi üzenetek. Ide és ide mentem. És könyvoldalakra is méltó pszeudo-mindennapi üzenetek.

Rögtön jövök – Godot

Ödipusz! Hívd fel anyádat!

Politikai üzenetek:

Látogass el a Szovjetunióba, mielőtt még ő látogat el hozzád.

Üzenetek politikusoknak:

Hol van Lee Harvey Oswald most, amikor az országnak szüksége lenne rá? (A Watergate-ügy idején)

De a graffitisok a névtelenség szabadságában, ugyanakkor – a trágár, mocskolódó, a könyv szerkesztőinek szellemes megfogalmazásával élve „bérfirkák” kivételével – sohasem mögé bújva, végigszáguldanak az irodalom, a művészetek, a filozófia, a szexológia, sőt a nyelvészet birodalmán is, s szinte állandó felügyelet alatt tartják a politikai életet.

A graffitik helyet kérnek maguknak a plakátok, a „hivatalos” feliratok, felhívások mellett, vagy egyszerűen csak rájuk telepszenek, s csibészes vállrándítással nemcsak helyet hódítanak el a „hivatalosoktól”, de képesek a bőrükbe is bújni… A graffiticsinálók zsírceruzával, krétával, szórópisztollyal beavatkoznak a fennhéjázó, öntelt, sznob plakátok világába, egy krétavonással megkérdőjelezik hangzatos blöffjeiket; továbbgondolják, s nagy beleérzéssel továbbítják a hozsannázó szövegeket, hogy végül a plakát- és a graffitiszöveg egészéből – többnyire a formai hasonlóság–tartalmi ellentmondás eszközével élve – fergeteges plakátparódiát hozzanak létre.

(British Airways plakát:) Reggeli Londonban

Ebéd New Yorkban

– Csomag a Bermudákon

A graffitik megszállják s egyszersmind felvidítják a komor tűzfalakat, kirángatják nyomasztó egyformaságukból a lakótelepek panelházait, betűkkel és jelekkel hintik tele az idegesítően egyhangú metróállomásokat. És meg ne feledkezzünk a graffitik egyik ős-lelőhelyéről: a nyilvános vécék falairól!

Teleírják, telerajzolják ezeket a falakat. Én nem is beszélnék egyszerűen csak graffitiírókról, hiszen már maga a felirat, a betűk formája, nagysága, ívelése, egyszóval grafikai képe is újabb jelentést kölcsönöz a szövegnek.

Ne törődj ezzel a felirattal

Túl ezen, a betűkhöz igen gyakran társulnak egyéb grafikai jelek: nyilak, különféle vonalak, sőt figurális ábrázolás is, azaz egészen köznapi, ámbár az irodalom által is szentesített falrafirkák. (Mosonyi Aliz–Háy Ágnes: Mesék Budapestről. H. Á. egyébként e helyütt, mint az egyik első magyar graffitigyűjtő is említést érdemel.)

Ne használd a testemet arra, hogy eladd az árudat!

Le a testemmel a reklámodról!

Graffitik, falfeliratok, falrafirkák. Tetoválások a város bőrén. A jelhagyás, az azonnali megörökítés vágya. De az igazán jó graffitik alkotói sohasem használnak kliséket, illetve, ha igen, akkor csak a felirat olyan alapelemeként, amelynek a jelentése a graffiti egészében önmaga ellen fordul, megkérdőjeleződik, nevetségessé válik.

Segíts a rendőrnek – verd össze magad!

A graffitisták szóvicceikkel, nyelvi találmányaikkal tágítják a nyelv határait, valamiféle nyelvi forradalom vagy legalábbis lázadás harcosaiként, akárcsak egykoron a Beatles a maga kongeniális dalszövegeivel...

Lehet, hogy ez az egyik oka annak, hogy a téli szünet után magára valamit adó tinédzser el sem indult iskolába a sajnos oly kevés helyen kapható kétnyelvű angol–magyar Graffiti-kötet nélkül. Megkérdeztem néhányukat, hogy mi vonzza őket annyira ebben a könyvben. És szinte kivétel nélkül azt válaszolták, hogy az őszintesége. Nyilván a merészsége is. Mert hogyan.kerülhetnek filozófusok és – kifigurázott – hazafias jelmondatok egy vécé falára?

Konfuciusz mondja:

Míg leng a lánc, meleg az ülőke.

Kezedben Skócia jövője (férfi vécében)

És ha már a vécéknél tartunk… Meggyőződésem, hogy ez a könyv remekül szemlélteti a különbséget az öncélú disznólkodás és a között, hogy valakik mernek mindenről szólni, szellemesen és szabadon. Ugyanígy nagyszerű ütőkártya az erotika–pornó-vitában is. És ha ez így van, az a szerzők mellett a szerkesztőket dicséri.
























































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon