K. I. [Kiss Ilona]

Nyomtatóbarát változat

Előző nap, szeptember 16-án ugyanis Jelcin elnök bankszakemberekkel tervezett találkozója helyett váratlanul a hírhedt Dzerzsinszkij-hadosztály kötelékénél tett látogatást. De itt sem a KGB utódszervezeteként működő belügyi elitalakulat harckészültségi fokát ellenőrizte, hanem bejelentette a tisztikar előtt, hogy változtatást hajt végre a kormányban: visszahelyezi „jogaiba” Jegor Gajdart, a tavaly decemberben menesztett radikálliberális piacgazdász kormányfőt, és megteszi gazdasági miniszterelnök-helyettesnek. Elődje, a korrupcióval vádolt és két hete süllyesztőbe tett Sumejko szintén Jelcin híve volt, ellentétben a jelenlegi gazdasági miniszterelnök-helyettessel, a tervgazdaságtól sem visszariadó, állammonopolista Lobovval. Lobov minden bizonnyal a homályos jogkörű nemzetbiztonsági tanács élére kerül, s mellette gazdasági miniszter marad.

Nem tudni, miért épp a csekisták unokáinál kellett e bejelentésnek elhangzania. De miért nyugodott bele ebbe a változásba nagy hirtelen Haszbulatov parlamenti elnök? Valóban kiegyezés történt volna a „hatalmi ágak” között, mint ahogy a másnapi orosz lapok állították?

A pénteki ülésnap eseményei arra utalnak, hogy inkább csak a funkciók újraelosztására került sor. Haszbulatov mint a FÁK interparlamentáris gyűlésének elnöke fölolvashatta Memorandumát, melyben meghirdette, hogy a Független Államok Közösségének laza együttesét szoros szövetséggé kell átalakítani. Az unió neve Eurázsiai Szövetség lesz. Felszólalhatott továbbá Ruckoj alelnök, aki bátran leszögezhette: nem vesz tudomást az őt posztjáról eltávolító elnöki ukázról, sem az ellene indított rágalomhadjáratról. A jelek szerint Ruckoj maradása az ára Gajdar visszatérésének.

Oleg Lobov is úgy tarthatta meg miniszterelnök-helyettesi beszámolóját, mintha egy nappal korábban nem váltották volna le. A gazdaság katasztrofális állapotát szerinte az energiaárak felszabadítása, tehát a liberális reformpolitika idézte elő. Ezt a parlament menten határozatba is foglalta. Csupán arról vitatkoztak, hogy a kormány tevékenysége pagubnij vagy gubityelnije (vagyis romboló-e vagy pusztító).

Kettős hatalom helyett tehát kettős kurzus következik? Liberális piacpolitika (Gajdar) és központosított, tervutasítással elegyített, racionalizált rablógazdaság (Lobov) együtt? Birodalmi visszarendeződés (Haszbulatov, Ruckoj) és felvilágosult szuveréndiktatúrák együttélése (Jelcin, Kozirjev) egy fedél alatt?

Vagy megint csak arra kell gondolni, hogy ez a kettő végső soron mégiscsak – egy?

• Külföld