„És mondja, akkor mi volt az oka az egésznek?” – „Természetesen a baktérium” – felelte Simicskó képviselő a TV 2 kérdésére az Alföldi Kiképzőközpont kalocsai laktanyájában történt gennyes agyhártyagyulladásos eseteket kommentálva.
A szlovákiai belpolitikai életet jól ismerő megfigyelők is eltakarják a szemüket, ha visszapillantanak az elmúlt hét eseményeire: botrány botrányt ért színvonalban alulmúlva minden eddigi skandalumot.
Mint ismeretes, a Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és szatelitpártjai parlamenti vizsgálóbizottságot hoztak létre a második Meciar-kabinet tavaly márciusi bukásának „kivizsgálására”.
Hol vannak már a régi szép szovjet idők, amikor a nagyobb színházak melletti metró lépcsőin nemcsak a nagy nehezen beszerzett WC-papírkoszorúkkal szálltak alá a mélybe a moszkvai polgárok, hanem „Nincs eladó jegye?” táblával a nyakukban hirdették a szovjet színházkultúra tömegessé válását?!
Ma ennek híre-hamva sincs. Az 52 állandó moszkvai színház közül például május harmadik hetében mindössze 23 nyitott ki, ezek is csupán a jól bejáratott repertoárdarabokra szorítkoztak.
Történelmi jelentőségű döntést hozott az ellenzéki brit Munkáspárt rendkívüli kongresszusának mintegy ezer küldötte. A Westminster Central Hall konferenciatermében összegyűlt párttagok és szakszervezeti megbízottak kétharmados többséggel elfogadták, hogy módosuljon a párt alapszabályának negyedik záradéka, amely immár 77 éve – vagyis a párt megalapítása óta mindvégig – a termelés, az elosztás és az értékesítés eszközeinek állami tulajdonba vételét tűzte ki célul.
Az Egyesült Államok a múlt kedden drasztikus lépésre szánta el magát a Japánnal folytatott kereskedelmi vitájában: Washingtonban bejelentették, hogy június 28-tól büntetővámot szabnak ki tizenhárom japán luxus-autótípusra, ha a japánok addig nem tesznek eleget a piacuk megnyitására irányuló amerikai követeléseknek. A tervek százszázalékos vámtételekről szólnak, ami egy csapásra megduplázná a japán luxusautók árát, és így eladhatatlanná tenné őket.
A filmek és a televíziós műsorok előállítása az Egyesült Államok második legjelentékenyebb exportágazatává fejlődött (az első a légi közlekedési és űrhajózási cikkek termelése); két éve az amerikaiak csaknem 8 milliárd dolláros bevételt könyveltek el a szórakoztatóipar produktumainak értékesítéséből, és ezek hatvan százaléka Európában talált vevőre.
Rég nem gyűlt össze ennyi magas rangú egyházi személyiség az örmény egyházi központban, Ecsmiadzinban, mint a mostani Virágvasárnapon, április 9-én: az új örmény egyházfő, II. Garegin, Minden Örmények Katolikosza felszentelésén a vatikáni bíborostól a Moszkvai Patriarchátust képviselő Filaret metropolitáig mindenki ott volt, aki számít. A most születni látszó nagy örmény egységet jöttek ünnepelni: a 63 éves katolikosz (világi nevén San Szárkiszjan, ő egyben az egyház fennállása óta a 131.
Jelcin elnök nyugodt szívvel utazhat el március végén a Fekete-tengerre megérdemelt szabadságára, elutazása előtt ugyanis jól megtömte a nagy orosz bukszát bakszokkal (így hívják a dollárt „oroszul”). Március 11-én a Kremlben Michel Camdessus, a Nemzetközi Valutaalap operatív igazgatója és Csernomirgyin miniszterelnök aláírta azt az egyezményt, melynek értelmében Oroszország 6,25 milliárd dolláros stand-by hitelt kap (az összeget havi 500 millió dolláros részletekben folyósítják, a várakozások szerint 90 százalékot az év folyamán).
Alig hűlt ki a második meggyilkolt orosz Duma-képviselő holtteste, a Zsirinovszkij-párt máris politikai ügyet fabrikált belőle: szerintük bizonyos hatalmi körök akarták így megtorolni a rajtuk esett sérelmet Vlagyimir Volfovics legújabb kirohanásaiért. A jelenleg rendelkezésre álló információk szerint azonban szokványos „üzleti leszámolás” történt: a „liberális demokrata” (Zsirinovszkij-frakció) képviselője egyébként sem karakteres politikai nézeteiről vált ismertté, hanem mert – állítják – ritka nagy vagány volt.
Tólja fasza gyerek, nem fagy meg… Ezzel az ócska viccel szokták jellemezni Anatolij Csubajsz orosz ÁVÜ-elnököt és miniszterelnök-helyettest, aki tényleg túlélte az utóbbi évek összes orosz belpolitikai kataklizmáját, s más, kelet-közép-európai kollégáival ellentétben a legkisebb korrupciós, kenőpénzes ügyleten sem sikerült rajtakapni.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét