Állam és egyház: együtt vagy külön?
– Van-e különbség jogi státusz szempontjából egy egyház és egy egyesület között?
Mészáros István László: Nincs. Az állam és az egyház szétválasztása elvének alapján az egyházak semmiféle közjogi státusszal nem rendelkeznek, kizárólag magánjogi szervezetként működnek (illetve, kellene hogy működjenek).
Május végén különös olvasói levelet közölt a Pravda: egy tudományos kutató arról ír, miért adja vissza a párttagkönyvét egy hónappal a 28. pártkongresszus előtt. „Ez a párt megbocsáthatatlan bűnöket követett el a néppel szemben. Kiirtotta az egész értelmiséget, az egész parasztságot, tönkretette az egész gazdaságot, korrupció, hazugság, demagógia, tömeges népbutítás uralkodik mindenütt stb.” Michal Heller, a Párizsban élő történész joggal jegyzi meg, hogy ez a bűnlajstrom egy csöppet sem csekélyebb, mint amellyel a nürnbergi perben a náci pártot vádolták.
Az elmúlt héten egyre-másra érkeztek az optimistábbnál optimistább tudósítások, melyekből arról értesülhettünk, hogy a litván kérdés rendezése kimozdult a holtpontról. A megállapodásokból már-már arra lehetett következtetni: Moszkva megadta magát, hajlandó feloldani a Litvánia elleni gazdasági blokádot, ha – s ez az a feltétel, amely némi óvatosságra int – Litvánia is megadja magát, azaz, legalább a tárgyalások idejére felfüggeszti függetlenségét.
Csaknem kéthetes huzavona után, kedden délelőtt végre eldőlt, ki lesz Oroszország első embere: minimális többséggel ugyan, de végül is a radikális Borisz Jelcint választották meg az orosz népképviselők az Oroszországi Legfelsőbb Tanács Elnökévé, szemben Gorbacsovék kedvencével, Vlaszovval, aki mint SZKP KB–PB-tag eddig az oroszországi minisztertanács elnöke volt. A kora délutáni hírek már koalíciós kormányzatot helyeztek kilátásba, ami még inkább megkérdőjelezi Jelcin amúgy is kétes értékű győzelmét.
– „Eklektikus” festőnek tartják. Vállalja?
– Igen, de csak akkor, ha az eklektikát nem művészettörténeti kategóriaként értelmezzük, hanem olyan új lehetőségként, melynek révén számos, egymástól eltérő, sőt akár egymásnak ellentmondó elemet össze lehet fogni, egységbe lehet szervezni. Az ebben az eljárásban rejlő nagyfokú szabadság lehetősége különösen vonzó számomra.
A húsvéti ünnepek eufóriáját Litvániában újabb drámai fenyegetés bénította meg. Gorbacsov és Rizskov ultimátumot intézett a litván parlamenthez: ha két napon belül nem vonják vissza függetlenségi nyilatkozatukat, akkor a szovjet kormány gazdasági blokádot intéz ellenük. Erre a radikális lépésre az alábbi három, törvénysértőnek minősített litván intézkedés szolgáltatott ürügyet.
1. Az új litván alkotmány szerint litván állampolgárságot csak az kaphat, aki kötelezettséget vállal a független Litvánia alkotmányának megtartására.
„Ha önök is úgy vélik, hogy a Szovjetunióban árult szeszes italok minősége csapnivaló, ára viszont elképesztően magas, akkor már legalább egy pontban egyetértenek a szovjet szabad demokraták programjával.” – Nem tudni, híveket vagy ellenfeleket akart-e toborozni a szovjet tv riportere, mindenesetre ezzel a mondattal vezette be a tudósítását, melyben hírül adta, hogy március 31-én „Moszkva egyik, húszas évekből származó, s a kubizmus klasszikus korszakát idéző épületében megalakult a Szovjet Szabad Demokrata Párt”.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét