K. I. [Kiss Ilona]

Nyomtatóbarát változat

Állam és egyház: együtt vagy külön?

– Van-e különbség jogi státusz szempontjából egy egyház és egy egyesület között?

Mészáros István László: Nincs. Az állam és az egyház szétválasztása elvének alapján az egyházak semmiféle közjogi státusszal nem rendelkeznek, kizárólag magánjogi szervezetként működnek (illetve, kellene hogy működjenek). Az államtól azt várnánk el, hogy szavatolja az emberi jogok – így a vallásgyakorlás és a lelkiismereti szabadság jogának érvényesülését, ő maga eközben maradjon semleges, azaz ne hozza se hátrányos, se előnyös helyzetbe egyik felekezetet sem, különösen ne a másik rovására. Tartsa távol magát az egyház missziós-spirituális tevékenységétől, amelynek részét képezi a hitoktatás is. A szétválasztás ugyanis nemcsak az intézményi, hanem a funkcionális elkülönítést is jelenti. Ezt kívánja az egyház védelme éppúgy, mint az államé. Számtalan példát tudnék említeni, milyen súlyos történelmi következményekhez vezetett, amikor bármelyik oldal a másik vizeire evezett.

– Milyen egyházpolitikai koncepciót olvashatunk ki a kormányzat eddigi intézkedéseiből?

Hajdú Zoltán: Megítélésem szerint a kormányzat – remélhetőleg felekezeti többségétől függetlenül – az egyházak világi keretek közt történő megújulását szorgalmazza. Az egyház és a vallás igazi megújulásának első kérdése azonban az, hogy az emberek komolyan veszik-e a keresztény vagy keresztyén hitet, de ez állami szinten nem dönthető el, csak személyesen. Úgy látom, hogy jelen pillanatban inkább arra esik a hangsúly, mennyire tudják elfogadtatni egy szervezettel – állami szervezettel, iskolarendszerrel stb. – a vallásos gondolkodás valamely formájának jelenlétét.

Laborczi Géza: A politika számára mindig is nagy volt a kísértés, hogy az egyház révén egyfajta „misztikus távlatot” adjon saját hatalmának, igazolja önnön létjogosultságát, s nagyon ingatag helyzet alakulhat ki, ha a politika most is efféle okokból fordul a hithez. Nem vezetne jóra, ha ún. „polgári vallásosság” alakulna ki, s az istenhit csupán retorikus dísz lenne a kampánybeszédekben ahelyett, hogy valóban a krisztusi magatartás követését jelentené.

Mészáros István László: A kormányalakítást megelőző parlamenti meghallgatáson megkérdeztem Andrásfalvy Bertalantól, megválasztása esetén kíván-e létrehozni valamiféle vallási és közoktatási minisztériumot, amely ugyan illeszkedik a háború előtti magyar hagyományokhoz, viszont nem felel meg az állam és az egyház szétválasztásáról vallott elveinknek. Válaszában arra helyezte a hangsúlyt, hogy a szétválasztást nem lehet olyan, idézem „álszent” módon végrehajtani, hogy az állam ne törődjön az egyházakkal, mivel az, ami a templom falain belül történik, kulturális tevékenység. Az egyházi élet kulturális életre való leszűkítése azonban véleményem szerint igen veszélyes: kompetenciát, jogot teremt arra, hogy ő, illetve a minisztériuma döntési jogot gyakoroljon a csak az egyházat érintő ügyekben is. Ez a leszűkítő álláspont nemcsak az egyház autonómiája, hanem a hívők személyiségi jogai szempontjából is sérelmes: a vallásosság, Istennel való kapcsolat nem kulturális tevékenység, hanem szerintem is az egyén belső, szellemi, lelki ügye.

Kié a „perselypénz”?

– Mindez azért nyilvánvalóan nem jelentheti azt, hogy az egyházat anyagilag magára hagyják.

Laborczi Géza: Ha az állam ma egyik pillanatról a másikra beszüntetné az egyház anyagi hátterének biztosítását, akkor ez – olyan negyven év után, amilyenben a magyar egyháznak volt része – felérne azzal, mint amikor egy súlyos beteget egyik pillanatról a másikra lekapcsolnak a légzőkészülékről.

Mészáros István László: Az egyházak valóban nem rendelkeznek a finanszírozáshoz szükséges összeggel. Úgy gondolom, hogy a kormánynak sürgősen, legkésőbb az ez évi költségvetési vita kezdetéig átfogó koncepciót kellene előterjesztenie arról, miképp kívánja rendezni ezt a vagyonjogi kérdést. A szabad demokratáknak az az álláspontjuk, hogy az egyházak kapják vissza a funkcióképességükhöz szükséges vagyonrészt, ezt aztán belátásuk szerint önállóan hasznosítsák. A teljes vagyont nem igényelhetik vissza, bármennyire is jogtalanok voltak annak idején az államosítások, hiszen ezzel újabb igazságtalanságok lavináját indítanánk el.

Hajdú Zoltán: Az egyházi ingatlanokat annak idején valóban szinte teljesen ellenszolgáltatás nélkül vették el, ugyanakkor a visszaigénylés során meg kell nézni azt is, milyen funkciót tölt be most egy volt egyházi épület, visszaigénylésével, funkciójának megváltoztatásával nem fogunk-e más, méltánylandó társadalmi érdeket sérteni. E kérdés eldöntésében egyébként kell hogy munkáljon a keresztény hit és meggyőződés is. Atyáink például annak idején, az ellenreformáció viharos éveiben, semmiféle dotációt nem kaptak a katolikus államtól, maguknak kellett megteremteniük a működéshez szükséges feltételeket: például ekkor alapították a debreceni kollégiumot is. Mindezen túl az adózási rendszerben kell hogy történjenek bizonyos változások: ne feledjük, hogy jelenleg a hívők adózott jövedelmükből juttatnak támogatást az egyházaknak, míg más, régebbi múltra visszatekintő demokráciákban még a „perselypénz” is levonható a jövedelemadóból.

Zoltai Gusztáv: A Magyar Izraelita Hitközség esetében a vagyonjogi kérdések más formában is jelentkeznek: a zsidó egyháznak nem volt olyan külön vagyona, mint pl. a katolikusnak, viszont még bonyolultabb kérdés, mi lesz azzal a 32 ezer ingatlannal, amelyek Auschwitzban elpusztult 600 ezer sorstársunk után maradtak hátra, s amelyekkel mind a mai napig az állam rendelkezik. A költségvetésből jelenleg folyósított „államsegély” évente alig két hónapra elegendő, ha nem tekintjük a kórház- és az iskolafenntartást, ezeknek a kérdése azonban ezután is külön kezelendő.

Mészáros István László: Mindazon tevékenységekhez, ahol az egyház közfunkciókat tölt be – szociális, egészségügyi, oktatási tevékenység, műemlékvédelmi tevékenység stb. –, az egyház „szektorsemlegesen”, ugyanúgy kapja meg az állami támogatást, mint a más, nem egyházi keretek közt működő, de hasonló funkciójú szervezetek: tehát ne, mint egyház, hanem mint az adott tevékenység végzője.

Hitügy-e a hittanügy?

– A hittanvita tanúsága szerint maga a hitoktatás kormánykoncepciója is sok – egyebek közt anyagi természetű – problémát vet fel.

Laborczi Géza: A megállapodás szerint a hittan oktatóit az iskola fizetné, a közoktatásra elkülönített összegből. Látszólag mellékes kérdés, de én eleve nem érzem etikusnak azt, hogy ami az én kötelességem, azért nekem még külön állami dotációt adjanak, mint ahogy eddig sem kaptam külön fizetést azért, hogy hittant tanítottam otthon, Nyíregyházán és a környező falvakban.

Hajdú Zoltán: Ha ezentúl a fizetésemet az iskolaigazgatótól kapom, mint hittanoktató, akkor munkajogi szempontból is az ő alárendeltje leszek: teljes joggal ő fogja beosztani a tanrendben a hittanórák helyét, ellenőrzi, hogy 45 percet tartottam-e stb.

Mészáros István László: Az állam ideológiai semlegességének elve alapján a hitoktatás nem lehet az állami tanterv része, a hitoktatáson való részvétel ténye még a felekezet megjelölése nélkül sem szerepelhet a bizonyítványban. A hitoktatók nem tartozhatnak sem az állami, sem az önkormányzati iskola tanári karához. Nem kaphatják díjazásukat az állami közoktatásra elkülönített alapból. Mindezek ugyanis az állam feladatvállalását jelentenék. A megállapodás tehát ebben a formájában igen sok szempontból jogsértő. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a 34 magyarországi egyház közül végül is csak 7 egyház nevében írták alá, hatálya viszont az összes egyházra kiterjedne.

Zoltai Gusztáv: A Magyar Izraelita Hitközség elvileg nem értett egyet a kezdeményezéssel már azon a ponton sem, hogy hívőinknek az iskolában történő jelentkezéskor nyilvánosan színt kell vallaniuk arról, hogy milyen felekezethez tartoznak. Gondoljuk el, hogy a mai, türelmetlen világban hogyan reagál akár egy kisiskolás csoport arra, ha valaki kijelenti, hogy ő zsidó. Inkább hitetlennek, ateistának fogja magát mondani, ami persze más szempontból ugyanolyan bélyeg. A másik ok, amiért nem vettünk részt a megállapodás aláírásában az, hogy egyházunk hagyományosan tanító egyház, a hitoktatás, a Talmud-óra a zsinagógában folyó élet szerves része. Aki mégis az iskolában jelentkezik hitoktatásra, természetesen fogadjuk, és igyekszünk kielégíteni igényét. A megállapodásból fakadó jogokkal fenntartásaink ellenére is élni kívánunk, hiszen a más egyháznak juttatott anyagi eszközök nyilvánvalóan a mi hitoktatásunkat is megilletik.

Raj Tamás: A hitközség középiskolája, az Anna Frank Gimnázium mellett a Lendvay utcában is nyílik egy Zsidó Közösségi Iskola, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület kezdeményezésére. Az iskola nyitott, liberális szellemű lesz: a vallás gyakorlását nem teszi kötelezővé. Berendezünk egy zsinagógát, amely múzeumként és könyvtárként is a diákok rendelkezésére áll. Természetesen istentiszteletet is tartunk, de csak annak, aki ezt igényli. Úgy gondoljuk: kényszerrel senkit sem lehet hitre nevelni.

Missziós parancs vagy tantervi prés?

Laborczi Géza: A hitoktatás szerintem is kizárólag csak az egyház feladata lehet: az egyház sajátos küldetéséből, az ún. missziós parancsból fakad. Ezt azonban semmiképp se lehet agresszívan másokra kényszeríteni. Egyre jobban terjed az a téveszme is, hogy az erkölcsi nevelés egyedüli helyszíne az iskola, s ezen belül – mostantól kezdve a hittanóra. A morális tartás szerintem csak a családban, a szűkebb környezetben alakítható ki, vagy sehol.

Hajdú Zoltán: Nem tudom, hogyan fogunk megfelelni fizikailag a megállapodás által velünk, lelkészekkel szemben támasztott elvárásoknak. Saját eddigi tapasztalatomból tudom, hogy ha például eleve négy-öt faluban látunk el lelkipásztori teendőket, vagy egy nagyobb községben, de ott négy vagy öt iskola van, akkor időben képtelenség, hogy mindenhová eljussunk hittanórát tartani. És azt hiszem, nincs is szükség rá. Ha a gyermek velem, mint lelkésszel az iskolában találkozik és nem a templomban, akkor ugyan bemagol egy ismeretanyagot, de vajon ez elég-e ahhoz, hogy a gyülekezeti életbe is bekapcsolódjon? Márpedig, ha én komolyan akarom venni azt a missziói parancsot, amit a mi Urunk adott, hogy „tegyetek tanítványommá minden népeket”, akkor aki eljön közénk, annak már nemcsak mint ismeretanyagot akarom átadni a katekézist, hanem beszélek neki hitbeli meggyőződésemről, igyekszem beépíteni a gyülekezetembe. És ennek terepe, természetes közege a templom.

Laborczi Géza: A hitoktatásnak még a technikai kérdései sem rendezhetők egy miniszteri utasítással, annyira különbözőek a feltételek az egyes gyülekezeteknél. Nyíregyházán és környékén eddig iskolákban és egyházi helyiségekben is tartottunk hittanórákat. Azokban a falvakban, ahol nincs egyházi épületünk, nyilván ezután is az iskolában fogunk oktatni, Nyíregyháza 19 iskolájába viszont képtelenek leszünk személyesen kimenni. Úgy gondolom, ha valaki nem hoz annyi áldozatot, hogy eljöjjön a közös egyházi helyiségünkbe, annak az iskolában is hiába hirdetem az igét.

Mészáros István László: A hitoktatás iskolai kiterjesztését – a szétválasztás elvének sérelme nélkül – kizárólag csak magánjogi keretek közt lehet megoldani: a helyi egyházközségek kell hogy magánjogi szerződéseket kössenek a helyi oktatási intézmények vezetőivel. Ennek alapján az iskola vezetői bérbe adhatják vagy átengedhetik tantermeiket hittanoktatási célra, a tanterven és oktatási időn, órarenden kívül. Ez a jogviszony csak és kizárólag a teremhasználatra terjedne ki.

Megújult egyházban – megújult hittel…

Laborczi Géza: Mindez azonban még ebben a formájában is csak akkor valósítható meg, ha az egyház belsőleg, morális értelemben is talpra áll. Hitében, bizalmában megerősödött egyházra van szükség ahhoz, hogy a hívő ember önbecsülését visszaadhassuk.

Hajdú Zoltán: Az egyház függetlenségének megteremtése, megújulása részét kell hogy képezze egy demokratikus állam terveinek. Az egyháznak magának is új önmeghatározására van szüksége: nem hitelvi-dogmatikai téren, bár a deformálódott hitelveket is meg kell tisztítani, de ez csak az egyház belső ügye lehet. Az előző kommunista államban a református egyház például kidolgozta a szolgálat teológiáját, és sok esetben ennek alárendelődve elveiből adott fel, az államrend pressziója alatt. Az egyháznak is számot kell vetnie az elmúlt negyven év tanulságaival, és ennek megfelelően kell kidolgoznia új életelveit.

• Belföld