Skip to main content

Éberség

Vissza a főcikkhez →


Úgy tudom, nem volt éppen zökkenőmentes a pénteki gyöngyösi tüntetésen való részvételetek.


Négyen mentünk a tüntetésre, hárman fiúk, meg egy lány, az Antifasiszta Akció, illetve a Budapesti Autonóm Társulás tagjai. Ahogy leszálltunk a pályaudvaron, feltűnt, hogy milyen sok a náci felirat, horogkeresztek, OI stb., amerre jártunk, mindenhol volt, több mint például Budapesten általában. Először megkérdeztünk egy negyven körüli férfit, merre van a Fő tér, mondta, hogy ő is a tüntetésre megy, és kért, hogy segítsünk vinni a csomagjait. Elindultunk, egyszer csak azt mondta, hogy milyen jó, hogy mi is itt vagyunk, legalább több cigányt tudunk kiirtani a tüntetés folyamán. Mondtuk, hogy mi a másik oldalhoz tartozunk, leraktuk a csomagjait és otthagytuk.

Mondtatok neki még valamit?

Megkérdeztük, lesz-e valami balhé a tüntetésen, mire mondta, hogy ennek igen nagy a valószínűsége. Megérkeztünk a Fő térre, ami tele volt rendőrökkel.

Akkor már voltak tüntetők a téren?

Szólt már a zene, voltak is ott. Elénk állt egy ballonkabátos férfi, mutatta az igazolványát, mondta, hogy menjünk be vele a kapu alá, ahol már álltak vagy tizen, egyenruhások, kommandósok és civilek egyaránt. Filmeztek minket a Cigány Magazin munkatársai, a rendőrök igazoltattak, kipakoltatták a táskánkat.

Mi volt nálatok?

Voltak nálunk újságok, az Amaro Drom, a lány cigány nyelvkönyve is nálam volt, mert cigányul tanul, volt nálunk egy fekete zászló bekarikázott A betűvel, meg egy transzparens, „rapperek a rasszizmus ellen” felirattal. A két rapper srácot megmotozták, mert rajtuk baseballsapka és kapucni volt, talán skinheadeknek nézték őket.

Bevittek titeket a rendőrkapitányságra?

Betessékeltek minket egy autóba, kérdeztük, miért, de nem mondtak semmit. Mikor bevittek, megkérdezték tőlem, nyilván a nyelvkönyv miatt, hogy mi van, te cigány akarsz lenni? Külön-külön hallgattak ki minket, többször is visszavittek, fényképeztek bennünket, a zászlót és a transzparenst, matricákat koboztak el, meg két BAT-nak szóló levelet.

Mi volt a matricákon?

„Minden politikus hazudik”, „nézz a koldusok szemébe”, „üldözzük el Friderikuszt”, „semmi hatalmat senkinek”, ilyesmi. Aki kihallgatott, kérdezte, miért jöttünk ide, mit jelent a fekete zászló, mikor válaszoltam, lerohant oda, ahol a barátaim ültek, és kérdezte a többi rendőrt, hogy mi az az anarchia, mire azok mondták, hogy káosz meg zűrzavar, és akkor ezekkel az információkkal föltankolva feljött, és megkérdezte, hogy miért akarok én káoszt.

Meddig tartottak titeket bent?

Körülbelül két órát, addig, amíg a kint lévő rendőrök visszaérkeztek, és mondták, hogy vége a tüntetésnek. Amikor elengedtek minket, azt mondták, még gondolkodni fognak rajta, indítanak-e ellenünk eljárást, a lány ellen azért, mert nem volt igazolványa, ellenem pedig – biztos a matricák miatt – becsületsértésért.



























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon