Révész Sándor

Nyomtatóbarát változat

Farkas Balázs interjút készített Czakó Gáborral a Tükör című műsor számára. Az interjút augusztus 27-én tűzték műsorra, erről a televízió munkatársai értesítették az írót. Az interjút nem adták le, Farkas Balázzsal pedig a következő munkanapon közölték, hogy a továbbiakban nem tartanak igényt a munkájára. (Kirúgni nem kellett, külsős volt.)

Ugyancsak augusztus 27-én Székely Ferenc, a politikai és hírműsorokért felelős alelnök a Magyar Hírlapban arra a kérdésre, hogy „…milyen viszonyt tudnak kialakítani az ellenzéki pártokkal”, azt felelte, hogy „Mi jó viszonyra törekszünk. Tisztában vagyunk azzal, hogy egy közszolgálati televíziónak az az alapvető feladata, hogy a kisebbségi véleményeket, ily módon az ellenzéki véleményeket is bemutassa. A mai ellenzék oly kicsire sikeredett, hogy ha parlamenti számarányának megfelelően szerepeltetnénk, akkor gyakorlatilag eltűnne a médiából.”

Egy neveletlen cenzor

Czakó Gábor szeptember 2-án levelet írt a Magyar Televízió elnökének, közölte, hogy tudomása szerint a filmecskét azzal az indoklással vették le a műsorról, hogy „ilyen gondolatok sugárzására nincs szükség”. Czakó kifejezést adott őszinte reményének, hogy az elnök „a belpolitikai stúdió neveletlen cenzorait, mint a sajtó- és gondolatszabadság ellenségeit, haladéktalanul eltávolítja hivatalukból…”

Az Új Magyarország szeptember 9-én közli az elmaradt interjú szövegét és az elnök megbízásából válaszoló Székely Ferenc alelnök levelét.

Néhány részlet a levélből:

„Némi meglepetéssel tapasztaltam, hogy Ön mint szigorú katolicizmusáról közismert szellemi tekintély, ilyen vérszomjjal száll síkra egy olyan ügyben, amelynek részleteit nem ismeri… Bár semmiféle beszámolási kötelezettséggel nem tartozunk Önnek, lelki nyugalma megóvása végett tudatjuk, hogy a televízióban új műsorrend lépett életbe, amely nem számol a »Tükör« című műremekkel, vállalva még annak kockázatát is, hogy ezzel betölthetetlen űr keletkezik a tömegtájékoztatás kínálatában. A Belpolitikai Főszerkesztőség előző vezetői nagy számban produkáltak kormánypárti rovatocskákat, mint amilyen a fentebb jelzett »Tükör« is volt. A sors szeszélye folytán (lásd az 1994 májusában bekövetkezett népítélet), Farkas Balázs úr értesítése folytán ellenzékivé változott át. Magam tudattam az illető úrral, hogy az új vezetés sem kormánypárti, sem ellenzéki rovatokra nem tart igényt, inkább arra törekszünk, hogy műsorainkban a tények bemutatásának erejével teremtsünk egyensúlyt. Farkas Balázs úr tekintetét látva már akkor éreztem, hogy nem képes felfogni ennek az üzenetnek a lényegét, de sajnos az ő politikai kultúrájának megteremtése nem az én hivatalom… Javaslom ezért Önnek, hogy ellenzéki székfoglalóival és monológjaival inkább az Új Magyarország olvasótáborát kényeztesse el. Jelzem azonban, hogy vitaműsorokban, ahol tere nyílik az ellentétes nézetek ütköztetésének, a Belpolitikai Stúdió szerkesztői és szakemberei nyilván bármikor szívesen látják Önt.”

Gyalázzunk szerényen

Először: a közszolgálati média egyik vezetője ilyen stílusban nem levelezik. Másodszor: aki Czakó Gábor levelét a föntebb idézett sorok alapján vérszomjasnak minősíti, azzal nemigen lehet kommunikálni. Harmadszor: akinek hivatalból politikai semlegességet kell tanúsítania, az a választások eredményét nem nevezi „népítéletnek”, és az jobban is teszi, ha először a saját politikai kultúráját fejleszti, mielőtt a másokéval foglalkozik. Negyedszer: aki úgy gondolja, hogy nem tartozik „beszámolási kötelezettséggel” annak, akinek az interjúját kivették a rögzített műsortervből, miután az ő munkatársai közölték vele, hogy az adott időpontban adásban lesz, az nem tudja, hogy milyen kötelezettségek járnak a pozíciójával. Ötödször: aki olyan nexusban volt Nahlik Gáborral, hogy a cége sokkal előbb adhatott reklámajánlatot a Reggel című konkurens műsor hűlt helyére, mint ahogy a Reggel szerkesztői a végleges kivégzésükről és a Nap TV műsorának helyükbe emeléséről értesültek volna, az gyalázza szerényebben az előző vezetést. Hatodszor: aki a szeptember 5-én bevezetett új műsorrenddel magyarázza egy augusztus 27-i műsor elmaradását, az ne számítson arra, hogy megőrzi a hitelét.

Mit lehet, és mit nem?

Mármost, ami a szóban forgó Tükröt illeti: Farkas Balázs politikai elfogultsága kétségtelen, ez a Székely Ferenchez írt válaszleveléből is kiderül (Új Magyarország, szeptember 13.). Azt nem tudom, hogy a műsorában ez tükröződött-e, mert sose láttam, de a Nahlik-korszakkal kapcsolatos tapasztalatok alapján ez a lehetőség igazán nem zárható ki. De ettől függetlenül is, egy műsort sok okból meg lehet szüntetni, csak azt nem lehet, hogy a szerkesztőt erről az új műsorrend indulása előtt néhány nappal értesítsék.

Nem kötelező levetíteni minden anyagot, ami elkészül, ez még nem cenzúra, a tévében 40%-kal több műsor készül, mint amennyire adásidő van. Csakhogy amikor egy interjú már be van tervezve, és, ahogy az a levélből kiderül, politikai okokból változtatják meg a levetítésére vonatkozó döntést, akkor már másról van szó, akkor konkrét és védhető indoklás kell. Czakó Gábor elég sokszor és elég durván rágalmazta a korábbi ellenzéket különböző cikkeiben, minduntalan puccskísérleteket és erőszakos hatalomátvételi kísérleteket leplezett le, úgyhogy ha én lettem volna felelős a műsorért, bizonyára megnéztem volna előzőleg, nincs e benne olyasmi, ami etikai okokból egyáltalán nem vagy legalábbis válaszadási lehetőség nélkül nem hangozhat el a közszolgálati médiában. Megnyugodtam volna, hogy nincs. Egyáltalában semmi sincs benne, ami aktuális politikai kérdéseket érintene. Arról van benne szó, hogy ez a mai kor lemondott az eszmékről, a szellemről, belevakította magát a gazdaságba, konzumidióták vagyunk, és konzumidiotizmusra szocializáljuk a népet. A jól ismert antiszocialista-antikapitalista elidegenedéselmélet közhelyei. Tőlem speciel idegen, de ez nem érdekes. Czakó Gábor pártállása ismert, de ez a szövege semmiféle ellenzéki székfoglalónak nem alkalmas, mert nincs olyan párt ma Magyarországon, amely erre alapozná a politikáját. Ha egy filozófiai alapállást nem lehet a Magyar Televízióban szabadon, a vitaműsorok keretein kívül kifejteni, akkor mit lehet? Akkor be kell tiltani például az egyházi műsorokat, akkor nem lehet gondolkodó emberekkel portréműsorokat készíteni, nem is folytatom.

Vissza Voltaire-hez

Végezetül: ami az egész történetben talán a legijesztőbb, az az, hogy a legnagyobb napilapok, amelyek végigharcolták a médiaháborút, erről az ügyről egy büdös szót sem írtak. Kedves kollégák: készüljetek Voltaire-ből a pótvizsgára!

• Belföld