Révész Sándor

Nyomtatóbarát változat

Beszélő: Úgy tűnik, hogy az új műsorstruktúra bevezetése után ismert rádiós személyiségek műsor nélkül maradnak.

P. Szabó József: Nem maradnak. Ezt szeretném határozottan leszögezni, hogy minden arra alkalmas munkatársnak műsora kell, hogy legyen, mindenki kap műsoridőt, ha van ötlete, és én mindig is ragaszkodtam ahhoz, hogy senkit ne bocsássanak el, kivéve természetesen, ha valaki alkalmatlan.

Beszélő: Én nem tudok róla, hogy például a Rádai Eszternek lenne műsorideje, és azt hiszem, ő sem tud róla.

P. Sz. J.: Neki is bőségesen lesz műsorlehetősége. Rendszeresen dolgozik a 168 órában, bedolgozhat a Névjegybe, és tudomásom szerint a szabad sávban is pályázott műsoridőre. Ha jó a pályázat, akkor lesz rá műsoridő, szerintem, ahogy végigolvastam őket, ezek mind jó pályázatok, csak hát sajnos persze sokszorta több a pályázat, mint amennyi műsor a szabad sávban elfér. Természetesen mindenki a Szombat délelőtt szerkesztői iránt érdeklődik, mert ez az a műsor, ami valóban teljesen kimaradt az új struktúrából. A többiből többet vagy kevesebbet sikerült betenni. Nyolcvan kört futottam például, amíg a Vendég a háznál című műsor ügyét sikerült elrendezni.

Beszélő: Akinek a szabad sávban jut műsoridő, az meglehetősen bizonytalan helyzetben marad, mert egyik hétről a másikra elveszítheti az adásidejét.

P. Sz. J.: A szabad sáv biztosítja a struktúra rugalmasságát, alkalmazkodóképességét, ha ott is bebetonozzuk a műsorokat, akkor semmi értelme az egésznek. Tehát nem tudom előre, mondjuk, egy fél évre garantálni egy adott műsor helyét a szabad sávban, de ha a műsor jó, akkor hétről hétre lehet vele jelentkezni. Lehet jelentkezni ugyanazzal a műsorral, lehet jelentkezni másikkal, ez egy folyamatosan megújuló lehetőség.

Beszélő: Az új műsorszerkezetben radikálisan lecsökken azoknak a műsoroknak a mennyisége, amelyek a magyar társadalomban lezajló folyamatokat követik, elemzik, kutatják.

P. Sz. J.: Csak annyira csökken, amennyire ez az adó jellegének a megváltozásából szükségszerűen következik. A Kossuthnak, mint nemzeti főadónak a profilja most jelentősen kiszélesedik. Az elfogadott szervezeti és működési szabályzat szerint a nemzeti kultúra, a világkultúra értékeinek itt hangsúlyosan jelen kell lenniük, helyet kell biztosítani a rendszeres színházi közvetítéseknek, koncertközvetítéseknek stb. Ezek természetesen műsoridőt vesznek el, de énszerintem közönségigényt elégítenek ki. A Kossuth sokoldalúbb, színesebb lesz, mint amikor lényegében hírrádióként üzemelt – én így fogalmaznék. Te másképp fogalmazol – ez felfogás kérdése.

Beszelő: Akár jó ez, akár nem, a belpolitikával, a magyar társadalommal foglalkozó rádiósok most – a Petőfiről átáramlókkal együtt – sokkal többen, sokkal kevesebb műsoridőn osztozkodnak.

P. Sz. J.: Összességében mindenki megtalálhatja a maga helyét és a maga munkáját. Csak egy dolgot mondok: mi régi vezetők annak idején nagyon nagy hibát követtünk el, hogy a Krónikától, amely kulcsműsora volt ennek az adónak, és az lesz ezután is, s amelynek a hallgatottsága sokkal nagyobb, mint a háttérműsoroké, elvittük a legtehetségesebb és legjobb újságírók nagy többségét, éppen azért, hogy más műsorokat tudjanak csinálni. A Krónika ezzel fantasztikusan meggyengült, és én azt remélem, hogy sok ember visszatalál a Krónikához.

Beszélő: Ki megy vissza a Krónikához?

P. Sz. J.: Bárki visszamehet.

Beszélő: De ki megy?

P. Sz. J.: Nem kell feltétlenül szervezetileg visszamenni. Én biztosan nem kényszerítek senkit. Anélkül is lehet a Krónikának dolgozni. Az lenne a jó, ha mondjuk a Krónikában nem egy kezdő újságíró foglalkozna a privatizáció kérdésével, hanem például a Farkas Zoltán, aki csúcs a maga szakmájában. Farkas Zoltán csapatából a Szikra Zsuzsa most tért vissza a Krónikába. De Kardos Ernőtől Nej Györgyig szóltunk mindenkinek, hogy örülnénk, ha szerepelnének a Krónikában.

Beszélő: Sokan attól tartanak, hogy normarendezés lesz, az új teljesítménynormákat nem lehet hol teljesíteni, s ha lehet, akkor sem lesz lehetőség már azon felül az alacsony fizetésekhez hozzákeresni.

P. Sz. J.: Már a régi vezetés is foglalkozott a múlt év vége felé azzal, hogy a kereseti arányok eléggé torz képet mutatnak. Vannak, akik fantasztikus pénzeket keresnek, mások, alkalmasint nem kevésbé tehetséges emberek pedig elég keveset. Természetesen nem akarunk nivellálni, de azért a kirívó aránytalanságokat jó lenne valamiképpen csökkenteni.

Beszélő: Neked, egyrészt, mint adófőszerkesztőnek, másrészt, mint a hírszerkesztésben három évtizedes tapasztalattal rendelkező szakembernek, mi a véleményed arról, hogy a Bartók rádió főszerkesztője kivesz a hírszerkesztőség által leadott anyagból egy olyan hírt, aminek az elhangzását ő nem tartja kívánatosnak?

P. Sz. J.: A szervezeti és működési szabályzat szerint az adófőszerkesztő egy személyben felelős azért, ami az adón elhangzik. Márpedig ha felelős, akkor beleszólási joga is van – természetesen ezt a jogát a hírszerkesztés szakmai szabályainak a figyelembevételével kell gyakorolnia. A híranyagnak nem kell egyformának lennie a különböző jellegű adókon. A Petőfi adó korábbi programigazgatója, Vicsek Ferenc is igen határozottan törekedett arra, hogy a Petőfinek az adó jellegéhez igazodó, sajátos hírműsorai legyenek.

Beszélő: Az, hogy valaki az adó stílusához igazodó hírműsorokat szeretne, és az, hogy valaki közvetlenül belenyúl egy hírcsomagba, és egy hírt kitilt az adójáról – mintha mégsem ugyanaz a dolog lenne.

P. Sz. J.: Ez eljárási kérdés, és szerintem másodlagos. A lényeg az, amit az előbb is mondtam, hogy tudniillik a hírszerkesztés szakmai szabályait tiszteletben kell tartani, és azon felül a híreket hozzá lehet igazítani az adó profiljához.

Beszélő: A Krónikának egyelőre nincs még vezetője. A rádió alelnöke többször is leszögezte, hogy ezen a szinten a személyi kérdésekbe már nem kíván beleavatkozni. Most úgy tűnik, hogy mégis beleavatkozik, ezért nem sikerült még a Krónika vezetőjét és annak helyettesét kinevezni.

P. Sz. J.: Az, hogy mondjuk a kísérleti rovatot ki vezeti, nyilvánvalóan csakis a főszerkesztő kompetenciája lehet. Hogy ki a műsorszerkesztő a Kossuth rádión, az csakis az én kompetenciám. De azt én nem tartom kifogásolhatónak, hogy az alelnök, aki most egy személyben felelős a Magyar Rádió működéséért, olyan kulcspozíciók esetében, mint a hírszerkesztőség vagy a Krónika vezetői posztja, a konzultációs jogát fenntartja. Ezt én meg tudom érteni.

• Belföld