Szentesi György

Nyomtatóbarát változat

Alkotmányunk a határőrséget a honvédséggel együtt a „fegyveres erők” részének tekinti [40/A. § (1)]. Eszerint a szervezet alapfeladata, miként a Magyar Honvédségé is, a Magyar Köztársaság katonai védelme. Ennek ellenére a határőrség a Belügyminisztérium felügyelete alatt áll.

Nehezen érthető, hogy a politikai rendszerváltás után miért nem kísérelték meg azonnal ennek az anakronizmusnak a felszámolását. Hiszen a határőrség teljes állományának „belügyes” státusa a módosított alkotmány elfogadásakor is túlhaladott volt. A határőrség sorozott állományának, harci alakulatainak elválasztása a honvédelmi irányítástól, s a rendőrségével közös kormányzati felügyelete ellentmond az alkotmánynak, ellentmond a jogállam alapelveinek, de ellentmond az ésszerűségnek is.

Az új honvédelmi törvény megalkotása – ha késve is – kedvező lehetőséget teremt az ellentmondás feloldására. A honvédelemről szóló (8983 számú) törvényjavaslat és az azzal együtt benyújtott (8984 számú) alkotmánymódosító javaslat azonban nem szünteti meg a valós ellentmondást, hanem az alkotmányt próbálja hozzápasszítani a tarthatatlan helyzethez.

Sztálinista koncepció

A határőrség belügyi felügyeletében a „pártállami” múlt él tovább. A szervezetnek két, egymástól elkülönülő feladata van. Az egyik: az alkotmány VIII. fejezete szerint a „haza katonai védelme”, a másik: a határrend fenntartása, a határforgalom ellenőrzése. A kétféle feladatot a határőrség állományában jelenleg is hivatásos és sorozott katonákból álló katonai egységek, illetve ugyancsak katonákból álló, de rendőri-köztisztviselői munkát végző szervezetek látják el.

Mindez a sztálinista állambiztonsági koncepció késői maradványa. Az Államvédelmi Hatóság létrejöttéig a határvédelem katonai egységei a Magyar Honvédség (korábban a Magyar Királyi Honvédség) állományában tevékenykedtek, határvadász megnevezéssel. Az ÁVH 1956-os megszüntetése után a határőrség az állambiztonsági szervezettel együtt lényegében változatlan formában került át a Belügyminisztérium állományába.

Vajon miért ragaszkodik a mai, parlamentáris elveket valló kormány a sztálinista szervezeti rend fenntartásához?

Értelmetlen megosztottság

Ez ugyanis az európai gyakorlattal is szöges ellentétben áll. Hiszen itt egy katonai alaprendeltetésű, katonai elvek alapján szervezett és kiképzett, katonai fegyverzettel, illetve haditechnikai eszközökkel felszerelt, katonai tanintézetekben tanult hivatásos, illetve sorkatonai szolgálatra bevonult állományból álló, vagyis a fegyveres erők összes kritériumának még a békeviszonyok között is teljesen megfelelő szervezet működik – továbbra is a Magyar Honvédségtől elkülönítve.

Az ellentmondásos helyzetet csak még zavarosabbá teszi, hogy háború esetén a jelenlegi koncepció szerint, de a honvédelmi törvényjavaslat szerint is, a határőrség a honvédség részeként teljesít szolgálatot. Vagyis a határőr-alakulatok alárendeltségi rendszerét a háború kitörésének, illetve a szükségállapot kihirdetésének pillanatában kellene átállítani.

Az elkülönült státus indoklásaképpen hangoztatott kormányzati érvek, ti. hogy súlyosabb fegyveres határsértések, kisebb fegyveres betörések esetén a határőrség alakulatai, páncélozott járművekkel felszerelt akciószázadai a hadsereg „megmozdítása” nélkül is harcba vethetők – nem állják meg a helyüket.

Először is: a honvédségre és a határőrségre azonos alkotmányjogi szabályok vonatkoznak. Az államhatárt az Országgyűlés döntése, illetve nemzetközi szerződés hiányában sem a honvédség, sem a határőrség nem lépheti át. Azt pedig senki sem állította, hogy fegyveres betörés leküzdéséhez az országhatáron belül külön országgyűlési határozat kellene.

Másodszor: a szomszédos országot, amelynek a területéről a betörés történt, nem fogja megnyugtatni, hogy a támadás elhárításában „csak” a határőrség vesz részt. Ha az illető ország kormánya támogatja a betörést, aligha érdekli őket, hogy a határon harcoló magyar katonák melyik minisztérium felügyelete alá tartoznak. Ha meg nem támogatja, aligha fogja megváltoztatni a szándékait, ha fegyveresei határőrök helyett honvédekkel keverednek harcba.

Harmadszor: szó sincs róla, hogy a határőrség akciószázadai gyorsabban mozgósíthatók, mint a honvédség alakulatai. Ha ez ma így van, azért van így, mert így szervezték. Régen rossz, ha a honvédség „gyors reagálású” egységei nem tudnak gyorsan reagálni egy fegyveres betörésre.

A jelenlegi állapot csak arra jó, hogy elleplezze a fegyveres erők létszámát, a harci járművek számát és a honvédelmi költségvetés tényleges összegét. De ki előtt leplezze el? Aki ugyanis képes arra, hogy az általános iskolában elsajátított technikával összeadja például a Magyar Honvédség költségvetésének nyilvános adatait meg a határőrség költségvetésének nyilvános adatait, az nyomban átlát a nagy titkon.

Az önmagát túlélt szervezeti rend tehát legfeljebb a demokratikus jogállam alapelveivel ellentétes, veszélyes manipulációkra lenne jó: a határőrség karhatalmi alakulatként való – alkotmányellenes –felhasználására. Az alkotmányos korlátok fellazítására vannak ugyan példák – határőröket vezényeltek ki röpcédulaosztásra 1992. október 23-án, határőr sorkatonák adják az őrséget a kerepestarcsai idegenrendészeti tábor körül, határőr sorkatonák segítenek a Köztársasági Őrezred hivatásos rendőrségi állományú tagjainak a Parlament őrzésében – még sincs okunk arra, hogy a kormányt azzal gyanúsítsuk: súlyos alkotmánysértésre is felkészül. Annál érthetetlenebb, miért ad alkalmat arra, hogy bárki is efféle szándékot tételezzen fel.

Egységes fegyveres erők

A határőrség határvédelmi egységeit tehát azonnal át kellene helyezni (a költségvetésükkel együtt) a Magyar Honvédség Szárazföldi Parancsnokságának állományába. Ezzel megszűnne a megmagyarázhatatlan kettősség, egyúttal pedig jelentős megtakarításokat lehetne elérni mind a létszám, mind a költségek dolgában, hiszen a határvédelmi egységeket irányító szerveket és az anyagi-ellátó intézményeket fel lehetne számolni.

A BM Határőrség helyett pedig létre kellene hozni – a nyugat-európai gyakorlatnak megfelelően – a korszerű határrendészetet, melynek feladata a határrend fenntartása és a határforgalom felügyelete lenne. Az új szervezetnek a határforgalmat ellenőrző szerveit egyesíteni kellene a vámszervekkel, hogy megszűnjék végre a nyugat-európai gyakorlattól idegen „kettős” útlevél- és vámkezelés. Ez ugyanis nemcsak az utasforgalmat lassítja, de az indokoltnál nagyobb létszámot, nagy vezetői állományt és túlméretezett szervezetet is igényel.

• Belföld