Skip to main content

Ámítástechnika

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A Hét és a közvélemény


Persze minden relatív. Tavaly nyáron a Magyar Fórum még olyan közvélemény-kutatási eredményeket közölt, melyek szerint a kisbéri időszaki választások második fordulója előtt, az első fordulóban 8,5 százalékot szerzett MDF-es jelölt átvette a vezetést a 62,4 százalékot szerzett MSZP-s jelölttől, a kisbéri köz azonban nem volt tekintettel a saját véleményére, és pontosan négyszer annyi szavazatot juttatott a szocialista exszóvivőnek, mint a kormánypárti államtitkárnak.

Ehhez képest A Hét által megrendelt közvélemény-kutatás eredménylistája – a realizmus diadala. A pártok népszerűségi listáján és a választások esélyesei között a három ellenzéki párt áll az élen, a népszerűségi lista első tíz helyezettje között egy, első húsz helyezettje között három kormánypárti személyiség van. A lista első nyolc helyezettje közül hat Antall Józseffel szemben alternatívaként szóba jöhető ellenzéki politikus (Horn, Németh, Orbán, Palotás, Torgyán, Pető).

A Hét közvélemény-kutatása egyetlen dolgot „bizonyít” az ismert közvélemény-kutatási adatokkal szemben, tudniillik azt, hogy a szélsőjobboldali ellenzék mögött sokkal nagyobb erők állnak, mint amekkorát a „balliberális” közvélemény-kutatók kimutatnak. Torgyán népszerűbb, mint Antall, Csurka népszerűbb, mint Antall akármelyik minisztere. A szélsőjobbal összefogni kifizetődő, és nincs is más esély a túloldali ellenzékkel szemben. A Hét nem a kormány, hanem Torgyán és Csurka védelmében leplezi le a professzionális közvélemény-kutatókat, és ezt a leleplezést éppen azzal kívánja hitelesíteni, hogy a kormány nem áll jobban az ellenzékkel szemben A Hét adatai szerint sem, mint a Média és a Szonda-Ipsos adatai szerint.

Úri számtalanság…

Eleve nem is próbálkoztak annak a tájékozottabb körnek a megnyerésével, amelyik tudja, hogy nem lehet komolyan venni egy olyan kutatást, amelyhez a kutató nem adja a nevét, hogy egészen eltérő módszerekkel végzett vizsgálatokat nem lehet egymással összevetni, hogy az országos mintán kapott eredményektől jelentősen el kell térniük egy megyei mintán kapott eredményeknek.

A Hét által megbízott anonymusok fürge legények (esetleg leányok) lehetnek, mert az adatfelvételt A Hét műsorvezetőjének szavai szerint „július utolsó napjaiban” végezték, és A Hétben már augusztus elsején bejelentették, hogy a vizsgálat igen meglepő eredményeket hozott. Ezek a meglepő eredmények azonban csak a kis példányszámú Pesti Hírlapban jelentek meg (szombaton), A Hét vasárnap csak a pártok és a politikusok népszerűségi sorrendjét ismertette egyetlen számadat nélkül!

A Pesti Hírlapban megjelent beszámoló szerint a kutatók megkérdezték azt is, hogy a minta tagjai melyik pártra adják voksukat a jövő évi parlamenti választásokon, de egyetlen szóval sem említik, hogy erre a kérdésre milyen válaszok érkeztek.

„A Hét szerkesztősége” által jegyzett közleményben az alábbiakat olvassuk: „A mi közvélemény-kutatásunkhoz csak annyi álljék (sic!, én állom, te állol, ő állik…) még itt: mind a megkérdezettek számában (600 fő), mind korukban, iskolai végzettségükben, lakóhelyükben (városon, falun élnek-e) reprezentatív mintát jelentenek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére vonatkozóan. Az ország legkeletibb vidékén 564 ezren élnek… Nyíregyházán 115 ezren laknak, a másik tizenegy városban alig 121 ezren.” Tehát: a megye lakosságának 42 százaléka városban lakik, 58 százaléka falun. Ehhez képest „a visszaérkezett kérdőívek 13 százaléka Nyíregyházáról, 16 százaléka egyéb megyei városokból, 71 százaléka községekből jött”. Ennyit a reprezentativitásról.

A falusi lakosság felülreprezentáltsága bizonyára nem ártott sem Torgyán, sem Csurka, sem – a kormánypártiak között a legjobb eredményt elérő – Surján László népszerűségi mutatójának.

…és szélszámosság

„Kiket látna politikusaink közül szívesen, így szólt a harmadik (kérdés), megengedve a válaszadónak, hogy saját maga válasszon politikai életünk közszereplői közül, s állítsa őket olyan sorrendbe, amely elképzelésének hű tükre lehet.” Ezen alapul a politikusok népszerűségi listája. A kérdésfeltevés azoknak a politikusoknak kedvez, akiket sokan utálnak, és kevesen istenítenek, hiszen az ellenszenv kifejezésére itt nincs mód, a választottak között eleve csak a rokonszenvesek szerepelnek. A 30 fős listán a nevek mellett titokzatos pontszámok szerepelnek 4823-tól (ez a Horn Gyuláé) 185-ig (ez a Tölgyessy Péteré). Egy szó sem esik arról, hogy ezek a pontszámok hogy jöttek ki, de világos, hogy ha az említések számát kisebb súllyal, az említettek közötti sorrendet pedig nagyobb súllyal veszik figyelembe, akkor a szűkebb körben bálványozott szélsőjobboldali falkavezéreket egészen magasra föl lehet emelni a népszerűségi lista aljáról. Ez, és kizárólag ez volt az a meglepetés, amellyel A Hét a nézőinek szolgált.

A pártok rokonszenvlistája politikai szempontból már semmi meglepőt nem tartalmaz, matematikai szempontból azonban annál inkább.

A megkérdezett azt a feladatot kapta, hogy „állítsa sorrendbe a pártokat rokonszenv alapján! Említhet parlamenten kívüli pártokat is! (Első legyen a legrokonszenvesebb, az utolsó a legellenszenvesebb.)” A válaszolók összesen tizenkét pártot neveznek meg. A Pesti Hírlap tizenegyet. Hogy melyik volt a tizenkettedik, az titok marad, de ez a legkevesebb. Tizenegy pártról tudjuk, hogy a válaszolók hány százaléka sorolta őket az első, második, harmadik… tizenkettedik helyre. A válaszadók 22 százaléka sorolta valamelyik pártot a tizenkettedik helyre. A tizenkettedik helyezést természetesen csak azok a válaszadók adhatták ki, akik mind a tizenkét pártot felsorolták. A tizenkét párt közül tehát egy olyan sem lehetne, amelyet a válaszadók kevesebb mint 22 százaléka említ. Márpedig van: a tizenegy ismert pártból öt! Az Agrárszövetséget például – kerekítve – a megkérdezettek 8 százaléka, azaz 45-50 válaszoló említi. Ezek közül valamennyinek fel kellett sorolnia mind a tizenkét pártot, valamennyinek utolsó helyre kellett tennie az MDF-et, amely 8 százaléknyi tizenkettedik helyezést kapott, szintén valamennyiüknek utolsó helyre kellett tennie az MSZP-t is, minden másodiknak a kisgazdákat, és minden negyediknek az MSZMP-t…




Kedves Uraim, először tessék számolni, utána tessék hazudni! Úgy illik!





























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon