Skip to main content

Beszélő hetilap, 32. szám, Évfolyam 5, Szám 34

Geréby György: Kati

–eö– [Eörsi János]: Műbalhé

(nl) [Neményi László] - tp [Tálas Péter]: Clinton győzelme a költségvetési csatában / Az ENSZ a csőd szélén / Moszkvai bizonytalanság / Tartozik és követel / Hiába várva / Héjanász az ugaron

Kőszeg Ferenc: Be vagyunk biztosítva!

Interjú Morvay István címzetes államtitkárral, a Menekültügyi és Migrációs Hivatal elnökével

Révész Sándor: Ámítástechnika

A Hét és a közvélemény

Zádori Zsolt: Tehénnel álmodni

mar–os [Martos Gábor]: Szomorú kis fesztivál

Szalay Tamás György: Vírushisztéria

Az Andromédától a Péntek 13-ig

Gyurovszky S. László: Különös házasság

Orosz István: Godot-ra várva

Yehuda Lahav: 6000 százalék infláció

Ó Pál: Kísérlet vagy illúzió?

Mátis Lilla: Hátha nem minden svasztikát rajzoló született kis náci

Dr. Virág Terézzel beszélget Mátis Lilla

: A svasztika

Kálmán C. György: Hanyadvonal

Bikácsy Gergely: Jarmusch a tévében

Hajdu István: Egy család világképei

Fiedler János, idősb Zaránd Gyula és ifjabb Zaránd Gyula fényképei

Fodor Tamás: Vízi egyetem a Tiszán

Fodor Tamás a Múltunk jövője fesztiválról

H. I. [Hajdu István]: Róma

– Nádler István kiállítása

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon