Fodor Tamás

Nyomtatóbarát változat

– Először csak egy előadás-sorozatra gondoltunk arról, hogy mi az SZDSZ viszonya a népi kultúrához, hogy a népi kultúra hogy alakul egy másfajta társadalmi szerkezetben, egyáltalán alakul-e, s ha igen, mi tartozhat ma a népművészet körébe. Ez az alapötlet aztán maga is úgy alakult tovább, mint egy népművészeti munka; sokan adtak hozzá, sokan csiszoltak rajta, amíg a Múltunk jövője többnapos, sokféle műsorral, előadásokkal, kiállításokkal, főzéssel, zenével, beszélgetésekkel teli programja kialakult. Az ember találkozott Jancsó Miklóssal vagy Novák Ferenccel, Mártha Istvánnal és Galkó Balázzsal, és mindegyikük hozzátett valami újat. Aztán szakembereket kezdtem keresni, így találkoztam például Kovács Ákos etnográfussal, aki azzal a meglepő és számomra először megborzongató ötlettel állt elő, hogy ő egy falvédő-kiállítást szeretne csinálni. De jobban belegondolva rájöttem, hogy a falvédő a népi fogyasztás tipikus példája, s mint ilyen igen jellemző. Remélem, sikeres lesz a meghívásos falvédőpályázatunk is: művészeket és politikusokat kértünk fel arra, tervezzék meg saját falvédőiket.

Ha kellő toleranciával tekintjük a népművészet határait, akkor elfogadjuk azokat az újonnan született műfajokat is – mint például az országúti közlekedési balesetek helyszíni emlékművei, a testfestés vagy a graffiti –, akkor elfogadjuk a városi „népművészetet” is, nemcsak a hagyományos falusit. Ezért fog szerepelni például a Memory of Band, akik az úgynevezett Sztálin-barokkot játsszák. Nagyon érdekes, amit csinálnak, mert nyomon lehet követni, hogyan lesz az eredeti népdalból vagy magyar nótából mozgalmi dal, ez pedig hogyan alakul a proletárdiktatúra által börtönbe zárt proletárok börtöndalává, illetve hogy a mozgalmi dallá emelt egykori summásénekek hogyan fordítódnak vissza az újkori summások dalaivá.

Szerepelni fog Koltai Róbert Illetékes elvtársa, ez az úrrá változott, de továbbra is fennmaradt figura, akit Koltai minden alkalommal a közönség beszólásaival improvizál, alakít. Lesz graffiti, ami gyerekek kollektív improvizációjaként ugyancsak beletartozik a népművészetnek ebbe a tág és toleráns értelmezésébe; Háy Ágnes előadása is az aszfalt költészetéről fog szólni. Sáry László zeneszerző hangszerként használ mindenféle talált tárgyat, ipari tárgyat, s ezekkel fognak közösen zenét improvizálni. A játékos címek, mint például a Jót tesz-e az egészségnek, ha az embernek van „népi kultúrája”, senkit ne tévesszen meg, mert a témát, hogy ki a nép, és hogy mi a népművészet, ezek a játékos című előadások komolyan és sok oldalról veszik szemügyre.

Hallottam olyan megnyilvánulásokat, hogy mi köze ehhez az SZDSZ-nek. Nem gondolnám, hogy ezt igazolnunk kéne. (Azok az SZDSZ-es politikusok sem lobogtatják, akikről most, a program szervezésekor derült ki – legalábbis az én számomra –, hogy a népi kultúrával vagy annak valamely ágával foglalkoznak. Szent-Iványi István például etnográfus, Ficzere Mátyás fazekasmester, Horváth Aladárnak pedig zenekara van, a Roma Folk, nagyon jó zenekar.) Politikai győzelmek után a győztes politikai erők megpróbálhatják átírni a történelmet, de az én életrajzom az enyém, s abból nem lehet kiiktatni azt, hogy számunkra, akik együtt dolgoztunk, természetes kifejezési forma volt a népzene, vagy ha stilizáltan is, de általában a népi hagyomány. Ezzel a néhány napos programmal nem igazolni akarjuk, hogy a népi kultúrához nekünk is közünk van, az természetesen a miénk is, hanem úgy gondoljuk, hogy (a sok jó mulatság mellett) ennek komoly ismeretterjesztő szerepe is lehet. Mivel a programhoz a Tiszán lecsorgó kenutúra is hozzátartozik, ez nem repülőegyetem, hanem „vízi egyetem” lesz.

• Kultúra