Skip to main content

Műbalhé

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


„Nem az MDF ügyvezető elnökségének dolga, hogy fölvesse Szabó János földművelésügyi miniszter szakmai alkalmatlanságát” – tájékoztatta ékes magyarsággal a közvéleményt az MDF alelnök asszonya.

Ezzel máris fölvetette az alkalmatlanságot.

Az MDF-es politikai államtitkár is szembefordult kisgazda főnökével. Az ok: a földtörvénytervezet, amely eléggé el nem ítélhető módon nem tartalmaz földtulajdon-korlátozásokat. Így a miniszter az MDF vádja szerint megszegte a koalíciós megállapodást. A miniszter szerint viszont csak az MDF és a KDNP kötött egyezséget.

A gondoskodó MDF és a KDNP szeme előtt az ország „kiárusításának”, a földdel való spekulációnak, a zsellér-Magyarország visszatértének réme lebeg, ezért tiltaná a külföldieknek a földtulajdonszerzést, és korlátozná az egy kézen lévő birtokok nagyságát. Holott a külföldiek nem nagyon tolonganak a földért, s bár sok vidéket sújt a munkanélküliség, az nem a latifundiumok miatt van, hanem többek között azért, mert tőkeszegénység társul a kárpótlási és szövetkezeti törvénykezés folytán szétaprózódott földtulajdonhoz. Sok helyütt még vetőmagra, növényvédőszerekre sincs pénz, s nem a spekuláló tőkéseknek tudható be, hogy ma a parlagon heverő földek méretei az 50-es évekre emlékeztetnek. A spekulációnak egyébként is gátat lehet vetni a föld megművelését szavatoló rendszabályokkal, s ilyeneket – épp a külföldiek földvásárlása kapcsán – be is iktatott tervezetébe a kisgazda miniszter. (A tervezet szerint a helyi önkormányzat ellenőrizné, hogy a külföldi tényleg mezőgazdasági művelés céljára akar-e földet venni.)

A földtulajdon-korlátozás nyilvánvalóan nem old meg semmit a döglődő mezőgazdaság, a már most is bevetetlenül heverő földek és a vidéki munkanélküliség gondjaiból. Olcsó választási fogás a külföldiekre meg a nagygazdákra mutogatni, s a kedélyeket borzolni a gondolattal: mi lesz, ha az anyaföld, amin állunk, már nem is lesz magyar. Persze jobb híján a szólamok is jól jöhetnek azoknak, akik kudarcot kudarcra halmoznak.

A koalíciós pártok épp a magyar föld meg az ősiség kérdéseire alapozták szép szövetségüket. Eddig együtt rágódtak a kardinális problémán, de most, hogy közelg a megmérettetés, eljött a dezertálás, a kölcsönös elhatárolódások ideje. De hiába: a közönség reménytelenül össze fogja keverni egymással őket.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon