Skip to main content

Godot-ra várva

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


„45 év kvéker pacifizmus után oda jutottam, hogy most a boszniai katonai beavatkozást sürgetve írok Önöknek. Boszniában szerintem arról van szó, hogy a szerb erők folyamatosan visszaélnek hatalmi túlerejükkel, és védtelen embereket pusztítanak el. Nem kétoldalú háború folyik, a muzulmánok kétségbeesett megtorló akciói ellenére sem. Kormányunk nem akarja kockáztatni katonáink életét, de önkénteseket toborozhatna. A fejlett katonai technológia segítségével pedig megsemmisíthetőek lennének a szerb hadállások. Hiszen azonkívül is csinálnunk kéne valamit, hogy tördeljük kezünket, és hangzatos nyilatkozatokat teszünk.” JON NORTH, Wirksworth, Derbyshire.

„…ideje, hogy most már a csendes többség is – akik általában nem írnak leveleket, és nem csatlakoznak kampányokhoz – hangosan kijelentse: ami sok, az sok. Szerintem nemcsak az Önök kampányát kell támogatnunk, hanem bátorítanunk kell a többi embert is, hogy minden lehetséges szinten tegyék ugyanezt.” DAVID HART, Manchaster.

„Nevezhetjük-e vajon magunkat civilizáltaknak, ha nem védjük meg a muzulmánokat és a többi európai kisebbséget?” THOMAS J. KELLY, Birmingham.

„Mennyi fénykép kell még? Mennyi leírása a szenvedésnek? Már elég hosszú ideje szemléljük tétlenül, félreállva az eseményeket. Cserbenhagytuk és elfeledtük a férfiakat, az asszonyokat és a gyermekeket. Nyissuk most meg legalább a mostari utat Szarajevó felé, hogy a segély elérhessen azokhoz az emberekhez, akiknek égető szükségük van rá. Ha ehhez katonai erőt kell alkalmazni, ám legyen. Az Önök javaslata, hogy katonai erősítést kell nyújtani a mostari országút mentén szolgálatot teljesítő spanyol ENSZ-katonáknak, olyan felhívás, amellyel a halál szélén álló emberek életét menthetjük meg. És egyúttal felhívás arra is, hogy megmutassuk: továbbra is emberek vagyunk, akiknek kötelessége véget vetni ennek a szégyennek.” ALEXI K. CAMPBELL, Stratford-on-Avon, Warwickshire.

„…első oldalon közölt írásuk ébresztett rá annak igazi szörnyűségére, hogy társadalmunk milyen mélyre süllyedt. Mindössze 50 évvel a Holocaust után sikerült oda jutnunk, hogy egy országos napilapnak kell kampányt indítania, hogy ráébresszen bennünket erkölcsi kötelességünkre. Mélységes szégyen ez mindannyiunk számára.” JOE McNALLY, Kidderminster, Worcs.

„Minden elismerésem a The Independenté, amiért napnál világosabban rámutatott, miféle kihívással szembesíti Szarajevó Nagy-Britanniát, Európát és az ENSZ-et. Ha cserbenhagyjuk Szarajevót, nem csupán az összezúzott boszniai lakosokat hagyjuk cserben, hanem önmagunkat is. Még mielőtt a parlament megkezdi nyári szünetét, és a megalkuvó hallgatás fátyla borul erre a tragédiára, a brit kormánynak cselekednie kell. Újabb katonai egységek alkalmazása és Szarajevó megmentésének világos akarata szükséges ahhoz, hogy Boszniának bármiféle jövője is lehessen. Máskülönben Szarajevó lesz az a város, amely a szégyenbe halt bele. És a szégyen a miénk lesz.” LORD HOLME OF CHELTENHAM, Lordok Háza.

„Lehet vitatkozni azon, hogy nemzetközi katonai erő alkalmazható-e egy polgárháború kimenetelének megváltoztatására, katonai értelemben. Az azonban minden vitán fölül áll, hogy ilyen nemzetközi katonai erőnek rendelkezésre kell állnia, hogy megvédje Szarajevó és más boszniai városok lakosságát az etnikai tisztogatás bestiális rémtetteitől. Enélkül az Európai Közösség erkölcsi tekintélye visszahozhatatlanul elenyészik.” Professor A. W. BRADLEY, Richmond, Surrey.

„Kevéssé bízom abban, hogy a közvélemény befolyással lehet a külpolitikára. A jelenlegi helyzet és a „Nagy”-hatalmak szószátyár tehetetlensége most mégis arra késztet, hogy támogassam az Önök javaslatát. 1914-ben egy merénylet indította el a világtörténelem egyik legvéresebb és legértelmetlenebb háborúját. Ez a merénylet Szarajevóban történt. Most Szarajevó lemészárlásának lehetünk tanúi, percről percre, óráról órára, napról napra. És szócséplésen kívül semmi nem történik; egyesek hazudnak, mások nem értenek egyet, s amikor a tárgyalások félbeszakadnak, az egész kezdődik elölről. Micsoda civilizáltak is lettünk mostanára.” ADRIAN ROBINSON, Worcester.

„Mindenórás várandós kismama vagyok egy tökéletesen felszerelt nyugati kórház kényelmes és biztonságos körülményei között. Szeretném azt gondolni, hogy gyermekem egy olyan világba születik, ahol a »nemzeti érdek« definíciója túlnyúlik egy ország szűk gazdasági és stratégiai érdekein. Európa minden polgára vesztes lesz, ha Szarajevót hagyjuk elesni.” EVELYN MINTRIM, London, NW2.

„Legyünk végre szolidárisak Szarajevóval és Bosznia lakosaival – és nem érdekel, hogy baptisták, muzulmánok avagy újraszületett keresztények. Emberek, akikkel megosztjuk ezt a bolygót. Veteránként, aki látott valamit az előző háború ostoba hiábavalóságából és szörnyűségeiből, és idős nyugdíjasként írok Önöknek. Lehet, hogy már nincs sok időm hátra, de jó erőben és egészségben vagyok, és fel vagyok háborodva. A mészárlásnak véget kell vetni. Cselekedjünk együtt. Javaslom, hogy utazzon tízezer veterán Boszniába az első héten, és vonuljanak be Szarajevóba. Mi lehetünk az a Godot, akire várnak. A következő héten kövesse őket százezer nyugdíjas férfi és nő. A rákövetkező hétre egymilliót várunk.” IVAN JEFFERSON, Plymouth, Devon.

„Azért írok Önöknek, hogy kifejezzem felháborodásomat a boszniai helyzettel kapcsolatban, amiatt, hogy hagyták az eseményeket a teljes anarchiáig és a boszniai lakosság kiirtásáig fajulni. Viszonylag fiatal vagyok, így meg fogom émi, milyen hosszú távú következményei lesznek a Nyugat döntéseinek a volt Jugoszláviában. Nem akarok olyan világban élni, ahol a népirtás a norma, olyan világban, amelyet megfertőzött az ósdi nacionalizmus halálos vírusa. Az emberiség jobbat érdemel.” RICHARD JORDAN (16), Devis, Wilts.

„Teljesen egyetértek Mr. Moodyval (The Independent, július 29.) abban, hogy megdöbbentő párhuzam tapasztalható a nyugati kormányok Bosznia-politikája, illetve a között a semlegességet erőltető, képmutató politika között, amelyet a vezető európai kormányok tanúsítottak az 1936-os spanyol polgárháború idején, amikor Hitler minden katonai erejével Francót támogatta. Mindannyian tudjuk, ezután mi történt Európában.” ANDREAS BAEEREA, Cambridge.

„Segélyszállító kamionokat vezettem Boszniába, és tanúja voltam, hogy gyerekek szaladtak a kamion mellett egyik kezükkel a szájukra, a másikkal a kis hasukra mutogatva. Mostarban gyerekek lőszert kínáltak nekem egy kis kenyérért cserébe. Az Isten szerelmére, John Major, minden korábbit megbocsátok magának, ha most végre tesz valamit, hogy megakadályozza ezt a szörnyűséget.” SIMON SCOTT, Kelso.

„Mivel az ENSZ-nek dolgozom, nem írhatom alá a nevemet, de úgy érzem, muszáj néhány szót hozzáfűznöm az Önök csodálatos kezdeményezéséhez. Az egyszerű emberek tökéletes undorral figyelik az Egyesült Államok és európai szövetségesei gerinctelen döntéseit. Egy szuverén államot, amelyet épp hogy elismertünk, akadályozunk abban, hogy megvédje magát, s félreállva kell néznünk, amint rablók kifosztják és tönkreteszik. Hiszek az emberi jogokban, értük dolgozom. És becsapva érzem magam. Mennyire inkább becsapva érezhetik magukat Szarajevó bátor lakosai. Az emberiség érdekében katonai akcióra van szükség. Most, azonnal.” (Név a szerkesztőségben.) Genf, Svájc.

(London)






























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon