Skip to main content

Orosz István

Orosz István: Apáktól örökölt, furfangosan kegyetlen csapdák


Országomat egy bányáért? Olcsó? Viktor belebukott Győzőbe? Zsurnaliszta jópofaság?

És még mibe bukott bele? Vagy megbukott egyáltalán? Lehet, hogy nem is bukott meg, csupán csak veszített? Mindössze ezerötszáz rosszul elhelyezett szavazattal? Lehet, hogy nem is veszített, hanem égbekiáltó, szégyenletes csalás az egész? Kommunista–balliberális machináció? Nemzetvesztés magyar módra?

Támpont kéne nekünk, megalapozott, árnyalt, széles látókörű, megbízható, hogy megnyugtató feleletet találhassunk ezekre a kérdésekre, már ha egyáltalán van rájuk válasz.




Orosz István: Uram, a krumpliszsákért jöttem


Ha igaz az, hogy nem a Beszélő pártlap, hanem sokkal inkább az SZDSZ „lappárt”, akkor az SZDSZ alapítói közé tartozom. És ennek akkor is örülök, ha a négyigenes népszavazáson, illetve Tölgyessy Péter SZDSZ-en belüli politizálásán kívül csak nagyon ritkán tudtam maradéktalanul azonosulni az SZDSZ aktuális irányvonalával, azt pedig, hogy a párt koalícióra lépett a Horn Gyula fémjelezte szocialistákkal, kezdettől fogva katasztrofális politikai lépésnek tekintettem.

Orosz István: A szakítás


„Ez a megdöbbentő és elkeserítő közérzület… sajnos elkerülhetetlen következménye annak az attitűdnek, annak a radikális antiutópista és antiracionalista szkepszisnek…, amely – az utópista-konstruktivitizmustól és a forradalmi radikalizmustól való páni félelmében – elmulasztotta tudatosítani, hogy a társadalmi béke fönntartásának kötelezettsége mellett (s ha kell, akár annak ellenében) a kelet-európai politika megújítása elkerülhetetlen, hogy a szakítás a reálszocialista múlttal szükséges, helyes és hasznos.”


(Tamás Gáspár Miklós)

De ami szükséges, he



Orosz István: No news – good news

Nagy-Britannia


Nagy-Britannia olyan ország – szokták volt mondogatni szakmájukban megöregedett brit politikusok –, ahol nem történik semmi. S addig jó nekünk – teszik hozzá –, amíg ez így van. S ha az ember kimegy az utcára Londonban, hajlamos hitelt adni ennek a vélekedésnek.

Sztrájk? Ugyan kérem…

Mert például, ugyan 15. hete tart a vasúti dolgozók vitája munkaadójukkal, és eddig 18 alkalommal léptek sztrájkba, a londoniak azonban nagyjából úgy viszonyulnak az ebből adódó kellemetlenségekhez, mint az időjáráshoz: ha esnie kell, hát essen!




Orosz István: Cherchez la femme!

Anglia


Károly elmondta, hogy szerinte meg kellene szüntetni az anglikán egyház állami támogatását, hiszen Nagy-Britannia az idők során kevert etnikumú, kevert vallású társadalommá vált, amelyben az anglikán egyház immár csupán egy kisebbséget képvisel. Az uralkodó katolikus alattvalói éppoly fontosak – mondta –, mint a protestánsok, nem is beszélve a muzulmánokról és a hindukról. Egy uralkodó csak megosztja a társadalmat azzal, ha valamelyik egyház élére áll; az alattvalókat vallási szempontból is egyenlőknek kell tekinteni.

Orosz István: A hivatal és az ész

Anglia


Fortyogó polgármesterek

A bukott helyi polgármesterek persze mérgesen és élénken tiltakoznak: igenis megvolt az ész, igenis felvirágoztatták a körzetet, igenis gatyába rázták a munkáspárt vagy a liberálisok által szétzüllesztett közügyeket, igenis eddig még nem látott színvonalra emelték a közszolgáltatásokat, igenis virágba borították a helyi közösség langyosodó melegágyát, csak hát az a fránya központi kormányzat, az a kétbalkezes Major, az az istenverése, az ne volna… Mert hiszen napnál világosabb, hogy az emberek nem a helyi – zseniálisan politizáló, empátiától ma


Orosz István: Rettenetes a kísértés a jóra


Havel na Hrad

Van Csehországnak egy olyan közéleti személyisége, akinek magatartása, az a mód, ahogyan az élete során változó szerepeket betölti – konszenzusteremtő erő. Akinek politikai-filozófiai jellegű esszéi az európai civilizáció, a nyugati liberális demokrácia alapértékeinek gyakorlati érvényességét erősítik meg.


Orosz István: Pudingpróba


Maggie-memoárok és lojalitás

Margaret Thatcher természetesen most sem állta meg, hogy személyét az érdeklődés középpontjába ne állítsa: a konferencia nyitónapján nyilatkozatban közölte, hogy szerinte nem tesz jót egy pártnak, ha leválthatja vezérét, miközben a párt hatalmon van: vagyis az idevágó szabályt meg kellene változtatni. (Ismeretes, hogy Margaret Thatchert a konzervatív párt parlamenti frakciója 1990-ben ilyen módon fosztotta meg trónjától, s előtte a XX.


Orosz István: A dolgok neve

Ignotus Pál: Fogságban, 1949–1956, Cserépfalvi kiadó, 1993


Ha a dolgokat felszabadultan néven nevezhetjük – az jó. Jó, mert azt jelenti, hogy a dolgok egy adott értékvilágon belül létező konszenzus alapján egyértelműen azonosíthatóak. A dolgok néven nevezése teremtő aktus. Értéket, biztonságot, szolidaritást teremt. Konszenzusosan elfogadott, nyilvánosan kimondott név nélkül a dolgok létezésének státusa bizonytalan.

Orosz István: A szakszervezeti hatalom vége?

Anglia


Szakszervezetek pártjából szakszervezeti párt

Amióta a szakszervezetek 1900-ban saját politikai „meghosszabbításukként” létrehozták a Brit Munkáspártot, azóta folyamatosan politikai pénzügyi alapot különítenek el a munkáspárti képviselők, illetve a párt támogatására. A mintegy 10 millió szakszervezeti tagnak csaknem a fele, 4,8 millió fizeti az ezt az alapot fenntartó „politikai illetéket”. Mind ez idáig minden szakszervezeti vezető automatikusan annyi szavazattal érkezett a Munkáspárt évi konferenciájára, ahányan politikai illetéket fizettek az adott szakszervezetben.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon