Kőszeg Ferenc

Nyomtatóbarát változat

Beszélő: A BM Menekültügyi Hivatala idén február óta központi államigazgatási szervként Menekültügyi és Migrációs Hivatal néven működik. Mi volt ennek a váltásnak az oka?

Morvay István: Az, hogy szilárdabb jogi kereteket kell teremteni. A BM Menekültügyi Hivatalát 1989-ben egy válsághelyzetben hirtelen kellett felállítani, és a jogszabályokat is rohamtempóban kellett megalkotni. Ma már világos, hogy ezek a jogszabályok sok mindenben nem felelnek meg az európai jogrendnek, az Európában működő szervezetek gyakorlatának. Az európai gyakorlat felé való előrelépés egyik eleme az, hogy ez a hivatal egy országos hatáskörű szervként működjön most már tovább. A jelenlegi jogszabályok sok okból nem tarthatóak, egy csomó ellentmondás van bennük, és számos joghézagot hagynak.

Beszélő: Például?

M. I.: Például a menekültügyi tisztviselők kettős alárendeltsége. Ők a rendőrségtől kapják a fizetésüket, és a hivatal irányítja a munkájukat. Ebből meglehetősen sok bonyodalom származik.

Beszélő: A menekültügyi tisztviselők jelenleg hivatásos rendőrök.

M. I.: Igen.

Beszélő: És benne vannak a rendőrségi parancshierarchiában.

M. I.: Abban nincsenek. A rendőrség állományához tartoznak, de vezényelve vannak, és a rendőrségtől nem kaphatnak parancsot.

Körkörös toloncolás

Beszélő: A közelmúltban Magyarország több országgal kötött toloncegyezményt.

M. I.: Ausztriával, Romániával, Horvátországgal, Szlovéniával, Ukrajnával.

Beszélő: Csak Szlovákiával nem.

M. I.: Szlovákiával nem kötjük meg addig, amíg ott teljes a bizonytalanság, Csehország és Szlovákia között formális a határőrizet, és nincs hasonló egyezményük Romániával. Addig nincs értelme.

Beszélő: Viszont, ha Szlovákia kivételével minden szomszédunkkal megkötöttük a toloncegyezményt, akkor ugye, tekintve, hogy a genfi konvenció értelmében minden menekültnek ott kell kérnie a menedékjogot, ahová először megérkezik, tulajdonképpen…

M. I.: Be vagyunk biztosítva!

Beszélő: Ha a környező országokból nem jöhetnek át menedékjogot kérők, akkor legfeljebb légi úton érkezhetnek.

M. I.: Pontosan.

Beszélő: A légitársaságok viszont nem engednek fel a gépre bizonytalan státusú személyeket.

M. I.: Ebben azért nem lehetünk biztosak.

Beszélő: Mindenesetre azért azokhoz a részben hivatalos személyektől származó nyilatkozatokhoz képest, melyek szerint Isten tudja mekkora menekültáradat fenyegethet minket, a valóságban azért ilyesmivel nemigen kell számolni.

M. I.: Hát, kétségtelenül Európa közepén vagyunk, és a körülöttünk lévő országokban, akárhogy is nézzük, azért politikai, vallási, etnikai üldözés egyre ritkábban fordul elő. De hát itt van azért még – példának okáért – Szerbia. Ha valaki megjelenik a határon, Szerbiából jön azzal, hogy őt onnan elüldözték, akkor nyitottak vagyunk arra, hogy ő menedékjogot kapjon, csak általában nem kér. Ideiglenes menedéket kér.

Beszélő: Amire viszont nem jogosult, hogy ha ő, mondjuk egy a szülőföldjéről a szerbek által elüldözött muzulmán, már szerbiai menekülttáborban volt. Akkor az ő számára Szerbia számít az első biztonságos országnak, ahol menedéket kérhet.

M. I.: Igen, akkor őt Szerbiában kell ellátni. Sajnos most is érkezgetnek még két-három-öt fős csoportokban boszniai menekültek Horvátországból, és ez a folyamat, bár egyelőre kevés embert érint, egyáltalán nem tetszik nekünk. Attól tartunk, hogy ebből tendencia lesz, hogy a horvátok így akarnak észrevétlenül, kettesével-hármasával megszabadulni a menekültjeiktől, hogy csendben átküldik őket hozzánk. Mi egyelőre humanitárius okokból befogadjuk ezeket az egyesével-kettesével érkező embereket, pedig nem volna kötelességünk.

Beszélő: Nemrégiben volt rá eset, hogy Szerbiából jött egy bosnyákokkal teli vonat, s az érkezőknek a felét visszaküldték.

M. I.: Az egy szervezett akció volt. Ha tömegesen jönnek és szervezetten, akkor a dolog természetesen más megítélés alá esik. Egyébként azok a bosnyákok is Nyugatra akartak menni, nem hozzánk, csak Nyugaton kapcsoltak…

Beszélő: Mindenesetre meg lehet érteni, ha egy bosnyák, akit történetesen a szerbek űztek el a falujából, nem érzi magát biztonságban egy szerbiai menekülttáborban.

M. I.: Meg lehet érteni, bár az a tapasztalat, hogy akit szerbek űztek el, az inkább Horvátországba menekült és fordítva. De mondom: ha az illető nem érzi biztonságban magát Szerbiában, és menedékjogot kér, akkor azt lehet. Aki menekültstátust igényel, azt nem fordítják vissza a határon.

Beszélő: Akkor sem, ha Szerbiában egy táborban volt, nem üldözték, ellátták.

M. I.: Hát Szerbia azért manapság nem tekinthető biztonságos országnak.

Beszélő: Ha viszont Horvátországból jön, akkor pechje van.

M. I.: Hát akkor nehezebben indokolható a dolog, bár Horvátország is háborús konfliktusban van, úgyhogy az sem tekinthető feltétlenül biztonságosnak.

Be- és kiszivárgás

Beszélő: ’91–92-ben az adatok szerint 60-65 ezren érkeztek Jugoszláviából. A hivatalos becslések szerint 10-11 ezren hazamentek, ötezren továbbálltak, az igazolványcsere alkalmával pedig az derült ki, hogy 8500 igazolt menedékes maradt az országban. Hiányzik 35-40 ezer ember. Hol vannak?



M. I.: Itt vannak, legalábbis a becslések szerint 30-35 ezer menedékes ma is itt van, de ezek mozognak, és az idegenrendészet statisztikái nem tudják befogni őket.

Beszélő: Nem lehetséges, hogy ez a korábbi 60-65 ezres szám úgy jött ki, hogy igen sokan többször is regisztráltatták magukat?

M. I.: Ilyen is volt. Éppen azért csináltuk az igazolványcserét, hogy végre tisztán lássunk, és a visszaélési lehetőségeket kiszűrjük.

Beszélő: Thomas Birath, aki az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának budapesti irodáját vezeti, azt nyilatkozta nemrég, hogy a ténylegesen ellátott menekültek számához képest túlzott összeg az a 9,4 millió dollár, amit az ENSZ erre a célra Magyarországnak biztosított, és a jövő évre nem fog ennyit.

M. I.: Birath úr nem veszi számításba azt, hogy nekünk itt az infrastruktúrát is létre kell hoznunk, információs rendszert kialakítanunk, embereket kiképeznünk stb. Készen kell állnunk, mert nem tudjuk, hogy a jövőben mivel kell szembenéznünk. Nagyon könnyen elképzelhető például, hogy Kis-Jugoszláviában az embargó következtében oly mértékben leromlik a gazdasági helyzet, hogy megindul felénk a gazdasági menekültek áradata. Hát a Vajdaságból már most is átjárnak tejet és kenyeret venni.

Beszélő: 1990–91 táján már felmerültek ilyen rémképek, hogy elöntenek bennünket a gazdasági menekültek, de akkor az Oroszországból érkező menekültekről volt szó.

M. I.: Ezek teljesen megalapozatlanok voltak, és mi már akkor is mondtuk, hogy ezeknek a rémhíreknek nincs alapjuk.

Talán a Szovjetunióból gerjesztették ezt a félelmet, hogy áttételesen zsarolják vele Európát. Ukrajnában például nagyon rossz a helyzet, de még onnan sem jönnek Magyarországra, hát még Oroszországból. Az egészen más ügy, mint Szerbia. Nem ismerik a lehetőségeket sem, a migrációhoz nincsenek meg a technikai feltételek sem, óriásiak a távolságok. A Szovjetunióban néhány évvel ezelőtt még egyik településről a másikra sem lehetett engedély nélkül elutazni, egészen mást tekintenek természetesnek vagy lehetségesnek ott, mint Szerbiában. A hagyományokat és a megszokást mindig mindenbe bele kell számítani.

• Belföld