Skip to main content

Beszélő hetilap, 25. szám, Évfolyam 2, Szám 27

Vass István: AZ MSZP-frakció és a munkásosztály

(Parlamenti mese)

: Kérdések a művelődési miniszterhez a hitoktatás tárgyában

: A Magyar Vegyipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének megjegyzései

az „Ügyrend a kerek asztalon” című cikkhez

Bauer Tamás: Megint a címer

Bán Zsuzsa: Az üzenet

solt [Solt Ottilia] - –szeg [Kőszeg Ferenc]: Parlament, 1990. június 26.

Wojciech Maziarski: MoZaikEmBeR

Krasztev Péter: Itt a piros, hol a piros

Karneváli játék a bolgár választásokon

Szilágyi Imre: A Szlovén Demokrata Szövetség kongresszusa

Kiss Ilona: TúlÉLŐ élcsapat

Tamás Gáspár Miklós: Magyarok és németek

– eö – [Eörsi János]: Gyéké-nyes!

és más morzsák

–lt [Solt Ottilia]: Mi történik a cseppel a tengerben?

Esettanulmány az egészségügy köréből

Solt Ottilia: Ha a megfogant életnek emberi jogai vannak…

efhá – lt [F. Havas Gábor–Solt Ottilia]: Távol Afrikától…

Fényi Tibor: Szocreál mese egy mátyásföldi házról

gyeka– [Gyekiczki András]: Napállamelmélet meg a Luggerek

avagy a változatlan lét meg a kullogó tudat

K. I. [Kiss Ilona]: Minden kényszer nélkül…

Németh Teréz: Nem varázsszer!

Tőzsde Budapesten

Bauer Tamás: Elmélkedés egy vereségről

Hegedűs Csaba: Atom vagy lignit?

– czki – [Gyekiczki András]: Auschwitz eljött Budapestre

Konrád György: Mi az a NA-NE?

Timár Katalin: Na, igen!

Eörsi János: Meg lettem dicsérve

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon