Skip to main content

Megint a címer

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az Országgyűlés múlt heti ülésén nem született döntés a címer ügyében, a koronás címer nem kapta meg a kétharmados többséget. Az SZDSZ-frakciónak a kérdésben egyszerűen nem volt álláspontja, mivel tavaly tavaszi közgyűlésünkön félretettük a címerügyet, és azóta sem tértünk vissza rá. Tölgyessy Péter az alkotmánymódosítási vitán egyszerűen történelmi címert mondott, megkerülve a kérdést. Ez a mai helyzetben nem szerencsés.

Korábban legalább két komoly érv merült fel a koronás címer ellen. Egyrészt a koronás címer az úri Magyarországgal, míg a Kossuth-címer a magyar forradalmakkal fejez ki kontinuitást. Másrészt a koronás címer – mely csak a történelmi Magyarországnak, illetve az irredenta Horthy-Magyarországnak volt címere – érthető bizalmatlanságot kelt a szomszéd államokban és a szomszéd népekben.

Ma e két érv még nagyobb súllyal esik latba, mint korábban. Ma, amikor a Honvédelmi Bizottság kisgazda elnöke előbb leventéket, majd kakastollas csendőröket akar látni; amikor az MDF-es művelődési miniszter az órarendbe iktatott hitoktatást akarja visszahozni, és ezzel azt, hogy az egyik legfontosabb hatóság, az iskola nyilvántartást vezessen a gyerekek felekezeti hovatartozásáról; amikor a kormánypártok egy egész Európában meghaladott családeszményt követnek, és így tovább; akkor egy ilyen szimbolikus kérdésben is világossá kell tenni, hogy a szabad demokraták mással kívánnak kontinuitást vállalni, mint a kormánypártok.

Ma, amikor ez az Országgyűlés egyperces felállással emlékezik Trianonra, nem különböztetve meg a magyarlakta területek elszakadását általában a történelmi Magyarország felbomlásától; amikor a hat parlamenti párt olyan nyilatkozatot fogad el az ügyben, amely hangsúlyosan a határok erőszakos módosítását zárja ki, megengedve a határok nem erőszakos módosítását (mint ahogy a bécsi döntések is erőszakos cselekmény nélkül változtatták meg a határokat); akkor a koronás címer visszaállítása ugyanezen parlament által már nem is félreérthető, hanem félreérthetetlen üzenet lenne. Ennek pedig éppen a határon túli magyarság inná meg a levét.

A következtetés csak egy lehet: Kossuth-címer, és nem szent koronás címer. Ma ez politikai kérdés.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon