Skip to main content

Bauer Tamás

Bauer Tamás: A státustörvény: kisebbségvédelem helyett „nemzetpolitika”


A probléma a maga módján tulajdonképpen egyszerű. A történelmi Magyarország felbomlása, 1918 óta a szomszédos államokban jelentős létszámú magyar kisebbség él. Korábban – az 1910-es népszámlálás szerint – a magyar állam lakosságának volt a fele kisebbségi, azóta viszont a szomszéd államokban él kisebbségi sorban mintegy hárommillió magyar, akik nemcsak nyelvükben, kultúrájukban, de történelmi tudatukban is a magyar nemzet tagjának vallják magukat.

Bauer Tamás: A jó kormányzás

Liberalizmus és bársonyos hatalom


Mi, liberálisok, optimisták vagyunk, de nem elégedettek.

A szabadság, felelősség, elszámoltathatóság, hatalommegosztás, magántulajdon, piacgazdaság, szociális igazságosság és együttműködés liberális értékei tovább terjednek a világban, és egyre több országban fogadják el azokat. A liberalizmus alapvető elveit egyre növekvő mértékben fogadják el a szocialisták és a konzervatívok is, ezek az elvek sokkal nagyobb hatást gyakorolnak a globális fejlődésre, mint amelyet a liberális pártoknak a politikai hatalomban elfoglalt helye mutat.


Bauer Tamás: 1995


„A történetnek két eredménye lehet. Az egyik, hogy a Bokros-csomag tényleg olyan gazdasági fellendülést hoz, amelyért majd meg kell követnem a mostani döntéshozókat.”
Alföldi Albert, az MSZP hajósi csoportosulásának kezdeményezője, Népszabadság, 1995. július 1.

Ezerkilencszázkilencvenötben minden eldőlt. Vagy, ha minden nem is, két dolog biztosan.



Bauer Tamás: Új időszámítás


Katona Tamás, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára tett nemrégiben egy érdekes nyilatkozatot. Azt mondta, hogy most kezdődik az új időszámítás. Eddig a kormány csak válságkezeléssel foglalkozhatott, ezután viszont már – minthogy bekövetkezett a gazdasági stabilizáció – hozzákezdhet voltaképpeni programjának, a Nemzeti Megújhodás Programjának megvalósításához.

Katonának ez a kijelentése nem kevesebbet jelent, mint hogy a kormány 1990 tavaszán megfogalmazott programja nem arra a helyzetre vonatkozott, ami a választások idején Magyarországon fennállt.


Bauer Tamás: Válás, de kinek a hibájából?


Pozsgay Imre átülése óta már-már magától értetődővé vált az az eljárás, hogy a pártlistán bejutott képviselő úgy fordul szembe pártjával, hogy közben meg is tartja képviselői mandátumát. De mi az igazság abból a vádból, hogy az SZDSZ szembefordult a megalakulásakor, illetve a választások idején hirdetett elveivel?

Az első konfliktust a kárpótlási törvény feletti szavazás jelentette. A kárpótlással, ha részlegesen is, teljesült az 1947-es földtulajdonviszonyok visszaállításának kisgazda-követelése, kiterjesztve a mezőgazdaságon kívüli kistulajdonra is.


Bauer Tamás: Történelmi lecke Antall tanár úrtól


Néhány hónappal ezelőtt egy interpellációra válaszolva a miniszterelnök elhárított minden olyan feltételezést, hogy a kormány Horthy Miklós hivatalos állami újratemetésére, politikai rehabilitációjára készülne. Amikor szombaton azonban, a doni áttörés évfordulóján ismét fontosnak tartotta, hogy kifejtse nézeteit Magyarország második világháborús szerepéről, kitűnt: Horthy személyét ugyan nem, de a Horthy nevével fémjelzett politikát rehabilitálni kívánja.

Miről is van itt szó? Az új magyar Országgyűlés alakuló ülésén, 1990.


Bauer Tamás: Expórejtélyek


A kormány fordulata


Talán még nem felejtette el mindenki, hogy október 10-én a kormány egyszer már kimondta a nemet az Expóra, a gazdaságpolitika egészéért felelős pénzügyminiszter látványos megkönnyebbülésére. Nem tudjuk, vajon mi történt október 10. és november 5. között, amikor Kádár Béla mégis beterjesztette az Országgyűlésben a már október 10-én is bent fekvő világkiállítási törvényt.

Bauer Tamás: Választottunk

Levél Frankfurtból


A város mintegy százötvenezer állandóan bejelentett, külföldi állampolgárságú lakosából (a lakosság 24 százaléka) vagy százhúszezren vagyunk választójogosultak, s ebből több mint huszonnégyezren (20 százalék) sétáltunk el a szavazóhelyiségekhez, hogy megválasszuk a Külföldiek Kommunális Képviseletet.

Bauer Tamás: Miért ne Pétert!


Kérdezni szabad? Persze, hogy szabad. Török Violának (Beszélő, 1991. november 2.) igaza van. Ha az SZDSZ egész sor régi vezetője alkalmatlannak tartja Tölgyessy Pétert arra, hogy az SZDSZ elnöke legyen, sőt kifejezetten súlyos veszélynek minősíti Péter esetleges megválasztását az SZDSZ elnökévé, akkor nyíltan és nagyon világosan meg kell mondania, hogy miért. Világosabban kellett volna beszélniük már egy évvel ezelőtt, akkor, amikor Pétert lemondásra szólították fel.

Negatív kampány?

De szabad válaszolni is.




Bauer Tamás: Mi a baj?


Az lenne a bajok oka, hogy az SZDSZ társtalanul áll a magyar pártok között, mint ezt a Beszélő szerkesztői állítják? Aligha, hiszen az SZDSZ a fontos kérdések többségében együtt tud működni a Fidesszel és sokszor az MSZP-vel is. Nem is arról van szó, amit Tölgyessy Péter szokott mondani, hogy a vezetés elszakadt a tagságtól, hogy az SZDSZ elszürkült, elitpolitikát folytatott stb., vagy hogy az SZDSZ-nek ne lett volna határozott politikai vonala, amelyet a parlamentben erőteljesen képviselt.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon