Skip to main content

Bauer Tamás

Bauer Tamás: Kell-e nekünk világkiállítás?


Mivel érvelnek a világkiállítás megrendezése mellett? Az érvelés középpontjában az áll, hogy a világkiállítás lökést adna az ország modernizációjának, a külföldi tőke bevonásának, az infrastruktúra halaszthatatlan megújításának, az ország világgazdasági integrálódásának. Módot adna emellett Budapest halaszthatatlan rekonstrukciójára, új déli városközpont kialakítására. A világkiállításhoz szükséges beruházások új munkaalkalmakat teremtenének.

Megalapozott várakozások-e ezek? Bizonyos értelemben igen.


Bauer Tamás: Kell-e a szabad demokratáknak a világkiállítás?


Ebben az országban számos nagy horderejű ügyben született hibás döntés az elmúlt évtizedekben. És amikor már a döntés nem volt védhető, a kritikusoknak kellett sokszor hallaniuk a szemrehányást: miért nem szóltak időben. Most még időben vagyunk, a nemzetközi elköteleződés küszöbén állunk. Ha meg vagyunk győződve arról, hogy az országnak az lenne előnyös, ha visszalépnénk a világkiállítás megrendezésétől, akkor most kell kiabálnunk.

Így lenne akkor is, ha semmi esélyünk nem lenne arra, hogy befolyásoljuk a döntést.


Bauer Tamás: Egy mandátum elveszett


Megnyugtathatjuk-e magunkat azzal, hogy az erzsébetvárosi időközi választás eredménye az alacsony részvétel miatt nem jelent semmit? Megnyugtathatjuk-e magunkat azzal, hogy nem szerepeltünk rosszul, hiszen az SZDSZ jelöltje második lett, megelőzve mind a kormánykoalíció közös jelöltjét, mind a Fidesz jelöltjét? Nem, nem ez a helyzet. Demszky Gábor mandátumát elvesztettük, s ennek mindkét összetevője aggasztó: az is, hogy igen alacsony volt a részvétel, és az is, hogy az MSZP színeiben induló Filló Pál nyert.

Az eredmény mindenekelőtt az új parlamenti demokrácia veresége.


Bauer Tamás: Kiscsoportos parlament


Kis János helyzetértékelése – amelyet az SZDSZ küldöttgyűlésén, majd a Népszabadságban megjelent cikkében adott – és Kovács András elemzése egyaránt abból indul ki, hogy a kialakuló magyar demokrácia veszélyben forog. A tartós gazdasági nehézségek és romló életkörülmények közepette rohamosan csökken a demokratikus intézmények – a kormány, a parlament, a pártok, a választások – társadalmi támogatása, aminek következtében eséllyel léphetnek fel a választók által egy évvel ezelőtt még egyértelműen elutasított szélsőjobboldaliak és a csodát ígérő önjelölt vezérek.

Bauer Tamás: Gyeplő vagy béklyó?


Kis János küldöttgyűlési beszámolója kétségkívül fordulatot jelez eddigi politikai stratégiánkhoz képest.

Bauer Tamás: Comedy of Errors


Dr. Orbán Viktor Horror Picture Show címmel hangulatos írásban próbálja ízekre szedni a Fidesz viselkedéséről a Beszélőben közölt elemzésemet. Orbán dr. tizenöt pontba szedi a cikkemben első olvasásra fellelt „valótlan tényállításokat”, ami írásának felületes olvasójában olyan benyomást kelthet, hogy elemzésem teljesen megalapozatlan.

A tizenöt pont közül egy olyat találtam (14.), ahol el kell ismernem: lehetséges, hogy megalapozatlan az az állításom, miszerint a Fidesz „számos népszerű, egykor MSZMP-s polgármester-jelöltet” állított.


Bauer Tamás: Felszállt a füst


Nehéz szülés volt, de megvan a második Antall-kormány. Két hónappal azt követően, hogy a miniszterelnök bejelentette: át fogja alakítani kormányát, közzétette a második listát, a kisgazda miniszterek körében elhatározott változásokat. Aki úgy vélekedik, hogy a két lépésben végrehajtott kormányátalakítás nem jelent jelentős változást a kormányban, az szerintem nagyot téved.

Antall Józsefnek kétségkívül igaza volt, amikor felállította helyéről az eddigi belügyi, földművelésügyi és munkaügyi minisztert, és elfogadta az eddigi pénzügyminiszter lemondását.


Bauer Tamás: Büntetőexpedíció


Azelőtt a Központi Bizottság egy-egy – magától értetődően – zárt ülése után gyorsan elterjedt a városban: mi is hangzott el a KB-ülésen. Most képviselő barátaim udvariasan, de határozottan megkerülik, hogy akárcsak célzásokkal is beavassanak: milyen államtitokról volt szó a zárt ülésen. Jól van ez így: ideje szabadulni a rengeteg előírt és soha meg nem tartott szabálytól. Ami marad, azt tartsuk is be. Övék a titok, övék a felelősség.

Bauer Tamás: Fidesz–Antifidesz


Mi a Hejha?

Orbán Viktor a HVG-ben eloszlatta a félreértéseket: „liberális ellenzékről” nincs szó, ez nem egyéb, mint „közönséges zsurnalisztikai fogás”. Van Fidesz, és van SZDSZ, a Fidesznek az SZDSZ ugyanúgy ellenfele, mint bármely más magyarországi párt.


Bauer Tamás: Kormányátalakítást vagy új kormányt?


Először a „Nemzeti megújulás programja” második, bővített kiadásának közzététele tanúskodott a kormány tehetetlenségéről, majd pedig az önkormányzati választások mutatták meg: a kormánykoalíció tavaszi bázisa felére-harmadára apadt. Szelényi Iván szavaival: a kormány világrekordot állított fel a bizalomvesztésben. Ezért nyerhette el a taxisok kétes eszközöket alkalmazó megmozdulása a társadalom többségének rokonszenvét, s a történtek e sorozatából vonhattuk le sokan azt a következtetést, hogy a kormánynak távoznia kellene.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon