Skip to main content

Bauer Tamás

Bauer Tamás: Megint a címer


Az Országgyűlés múlt heti ülésén nem született döntés a címer ügyében, a koronás címer nem kapta meg a kétharmados többséget. Az SZDSZ-frakciónak a kérdésben egyszerűen nem volt álláspontja, mivel tavaly tavaszi közgyűlésünkön félretettük a címerügyet, és azóta sem tértünk vissza rá. Tölgyessy Péter az alkotmánymódosítási vitán egyszerűen történelmi címert mondott, megkerülve a kérdést. Ez a mai helyzetben nem szerencsés.

Korábban legalább két komoly érv merült fel a koronás címer ellen.


Bauer Tamás: Apádütés van?


Nesze nekünk! Egy fél évvel ezelőtt, amikor az MSZMP és az MDF megállapodást kötött az átmenet ügyében, aláírásgyűjtést kezdeményeztünk, és népszavazással érvényesítettük a háromoldalú tárgyalásokon kisebbségben maradt álláspontunkat. Mi akkor kiadtuk a DÖNTSÖN A NÉP jelszót, ők meg vádoltak bennünket: keverjük a bajt, zavarjuk a demokratikus átalakulást, megbontjuk a nemzeti egységet.

Bauer Tamás: Paktumról paktumra


Némi megrökönyödéssel fogadta a közvélemény az új Országgyűlés megnyitását megelőző MDF–SZDSZ-megállapodást. Nocsak, újabb paktum? Az az SZDSZ, amely szeptemberben még felháborodva utasította el az EKA többségének kiegyezését az MSZP elődjével, most maga köt paktumot? Akkor elutasította azt, hogy Antall József eladja a köztársasági elnökséget az MSZMP-nek, most viszont ugyanarra az árura maga jelentkezik vevőként?

Bauer Tamás: Új liftkezelő


Kampányrózsaszín

A kampány során a két nagy párt között vita folyt egyebek mellett a gazdasági válságkezelés, a restriktív vagy expanzív konjunktúrapolitika kérdésében is. Az SZDSZ egyértelműen megmondta a választóknak, hogy a gazdaság súlyos helyzetében a hatalomváltás után sem lát lehetőséget azonnali javulásra, szükségesnek tartja az összkereslet szigorú szabályozását.


Bauer Tamás: Egy kormánylista margójára

Gazdasági miniszterek


Bethlen István állítása, miszerint az MDF-nek „rengeteg kitűnő gazdasági és pénzügyi szakembere van”, ugyan aligha állja meg a helyét, hiszen akkor frissen hazatelepülve, a hazai viszonyokban kevéssé jártasan aligha lenne ő bizottsági alelnök, s aligha jelölt volna modellező ökonométert a Fórum pénzügyminiszternek. Mindamellett a Fórum, illetve az általa vezetett koalíció kormánylistáján nem írók, költők, hanem jórészt szakemberek szerepelnek: közgazdászok, ügyvédek, egyetemi oktatók, egy-egy mérnök és orvos.

Bauer Tamás: Változékony múlt

„…makacsul újra és újra elmondjuk…”


Szorgalmasan járjuk egymás választási gyűléseit, gyűjtjük egymás szórólapjait. Érdekes kiadványra találtam ezek között. Címe: Magyar Demokrata Fórum, Állásfoglalások. Kiadó: Inforam. A kis, egyszerű technikával készült 36 oldalas füzet tizenkét MDF-dokumentumot tartalmaz, az 1987. szeptember 27-i lakitelki nyilatkozattól egészen az első, 1989. február 25-i, dunaújvárosi munkásfórum állásfoglalásáig.

Bauer Tamás: Van különbség!

A szabad demokraták gazdasági programjának összehasonlítása más pártprogramokkal


1.

A legfontosabb, közismert különbség a tulajdonviszonyok ügyében van. Igaz, valamennyi párt vegyes gazdaságot hirdet, többféle tulajdonforma együttélését szorgalmazza. Az MSZP programjának tervezetében és „népi demokratikus” platformjának elképzeléseiben ugyanakkor az állt, hogy „a közösségi tulajdon különböző formáinak” kell uralkodó szerepet játszaniuk. Ma már ezt nem hangsúlyozza a hivatalos MSZP.


Bauer Tamás: Schönherz Zoltán utca

A kommunista mozgalom és a magyar demokrácia


A Hitel egy múlt őszi száma közölte az MDF Szombathelyi Szervezete Honismereti Munkacsoportjának javaslatait az utcanevek felülvizsgálatára. Az ország más részeiről eddig jobbára csak egyedi utcanév-változtatási javaslatokat olvastunk: itt viszont átfogó koncepció jelenik meg, indoklással. A javaslaton végigvonul a törekvés: eltüntetni minden olyan utcanevet, amely kommunista személyiség emlékét örökíti meg.

Bauer Tamás: Az okos lány


A „tömegek uszályában”

A választási program mindenekelőtt a gazdasági válságkezelés kérdéseiben igyekszik elhatárolódni a kormány politikájától. Lazuljon az adóprés, hirdeti a program, „az adórendszer nem rendelhető alá pillanatnyi kincstári szempontoknak”. Adózzon kevesebbet az is, aki alacsony jövedelmű, meg az is, aki többletteljesítménnyel szerez magas jövedelmet. Persze a költségvetési hiányt is mérsékelni kell, de az oktatástól, az egészségügytől, a tudománytól stb. ne vonjanak el pénzt. Vonzó követelések ezek, csak két dolgot nem tudunk.


Bauer Tamás: Saját mércét!

Még egyszer a Botha–SZDSZ találkozóról


Elcsépeltté vált sajtószolgálati nyilatkozatokban a fordulat: megütközéssel értesültünk erről vagy arról. Mégsem tudok most mást mondani: megütközéssel értesültem arról, hogy az SZDSZ (és az MDF) képviselői találkoztak a Budapestre látogató dél-afrikai külügyminiszterrel.

A Beszélő január 22-i számában Szabó Miklós próbálja megmagyarázni, hogy miért volt ez helyes. Kőszeg Ferenc ellenvetései helyesek, de nem elégségesek.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon