Skip to main content

Egy mandátum elveszett

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Megnyugtathatjuk-e magunkat azzal, hogy az erzsébetvárosi időközi választás eredménye az alacsony részvétel miatt nem jelent semmit? Megnyugtathatjuk-e magunkat azzal, hogy nem szerepeltünk rosszul, hiszen az SZDSZ jelöltje második lett, megelőzve mind a kormánykoalíció közös jelöltjét, mind a Fidesz jelöltjét? Nem, nem ez a helyzet. Demszky Gábor mandátumát elvesztettük, s ennek mindkét összetevője aggasztó: az is, hogy igen alacsony volt a részvétel, és az is, hogy az MSZP színeiben induló Filló Pál nyert.

Az eredmény mindenekelőtt az új parlamenti demokrácia veresége. Veresége annyiban, hogy az erzsébetvárosi választók háromnegyede másodszor sem ment el szavazni. Nem szánt rá tíz percet arra, hogy beleszóljon abba: ki képviseli a kerületet az Országgyűlésben. Nem szánt rá tíz percet arra, hogy jelzést adjon a kormánynak, a pártoknak, mint ahogy egy időközi választás minden parlamenti demokráciában ilyen jelzés két országos választás között. Nem szánt rá tíz percet, mert elvesztette bizalmát a parlamenti demokráciában. Holott egy évvel ezelőtt az első fordulóban még a választók kétharmada, s a másodikban is több mint a fele elment szavazni.

Az eredmény emellett a pártokba vetett bizalom zuhanását jelzi. Nemcsak annyiban, hogy kevesen mentek el szavazni, hanem annyiban is, hogy kikre szavaztak. Emlékezzünk: az egy évvel ezelőtti választás nagy meglepetése számos elemző számára az volt, hogy a választók pártokra, és nem személyekre szavaztak. Független jelölteknek nem termett babér, s népszerű, nagy tudású, a választókerületben ismert embereknek az MSZP színeiben nem volt esélyük, míg az MDF színeiben gyenge jelöltek, az SZDSZ színeiben pedig a választókerülethez nem kötődő vezető politikusok is befuthattak. Most viszont? Nemcsak az első, de a második helyen is helyi ember végzett, míg a nagy név (Bessenyei Ferencé, Grosics Gyuláé) vagy a Fidesz emblémája nem segített a kormánypártoknak, illetve Illés Zoltánnak. Helyesnek bizonyult tehát az SZDSZ választása, hogy Groó Istvánt indította.

Mit jelez Filló Pál győzelme? Kétségtelenül azt is, amit Horn Gyuláék oly előszeretettel hangsúlyoznak az utóbbi hetekben: hogy az MSZP kitört a karanténból. S ha abból indulnánk ki, hogy az MSZP éppolyan demokratikus párt, mint a többi, akkor ezt némi szomorúsággal ugyan, hogy nem mi nyertünk, tudomásul vehetnénk. Csakhogy mivel nyert Filló Pál? Kampánya nem annyira az MSZP által mostanában hangoztatott szociáldemokrata értékrendre épült, amelybe beletartozik a piacgazdaságra való áttérésnek nemcsak névleges, de az áttérés árára, az életviszonyok egy ideig kedvezőtlen alakulására is kiterjedő elfogadása is. Nem, Filló Pál kampánya az új politikai viszonyokkal, a pártokkal, a parlamenttel szembeni elégedetlenséget lovagolta meg, ezzel a kampánnyal győzött, ezzel a kampánnyal győzte le fő vetélytársát, az SZDSZ jelöltjét.

Azt gondolom, hogy az erzsébetvárosi választási eredmény ezért aggasztó. Itt is megmutatkozott annak hatása, hogy az SZDSZ nem tud a rendszerváltás talaján, a piacgazdaság és parlamenti demokrácia talaján állva meggyőző alternatívát felmutatni, s így az nyert, aki mindezzel szembefordulva fejtett ki választási propagandát.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon