Bauer Tamás

Nyomtatóbarát változat

Mi, liberálisok, optimisták vagyunk, de nem elégedettek.

A szabadság, felelősség, elszámoltathatóság, hatalommegosztás, magántulajdon, piacgazdaság, szociális igazságosság és együttműködés liberális értékei tovább terjednek a világban, és egyre több országban fogadják el azokat. A liberalizmus alapvető elveit egyre növekvő mértékben fogadják el a szocialisták és a konzervatívok is, ezek az elvek sokkal nagyobb hatást gyakorolnak a globális fejlődésre, mint amelyet a liberális pártoknak a politikai hatalomban elfoglalt helye mutat. Az elmúlt évtizedekben a globalizáció és a liberális gazdaságpolitika alacsonyabb inflációt és munkanélküliséget, a rendelkezésre álló források kisebb mértékű elpazarolását eredményezték, továbbá lehetővé tették, hogy a harmadik világbeli országok egy része felzárkózhasson a fejlett nyugati gazdaságokhoz.

Ugyanakkor a világ számos részén továbbra is tapasztalható az emberi erőforrásoknak a felelőtlen kormányok, illetve a sikertelen vállalkozások általi eltékozlása, az emberi jogoknak a központi és helyi kormányzatok általi megsértése, az állampolgároknak a különböző intézmények általi diszkriminációja, valamint a hatalommal való visszaélés egy bizonyos meggyőződés, kultúra, ízlés vagy életvitel másokra történő kényszerítése érdekében. Emiatt a liberálisoknak folytatniuk kell a munkát, a szabadságért vívott harcot és keresni az együttműködési formákat a más politikai meggyőződésű csoportok demokratáival is.

A liberálisok, akik értékeiknek a politikai gyakorlatba való átültetése érdekében politikai pártokban egyesülnek, nyilvánvalóvá teszik, mit is gondolnak a jó kormányzásról.

I. A jó kormányzás követelményei

Az állami hatóságok kormányzása a modern társadalmak elengedhetetlen intézménye. A kormányzás fontosságát egyértelműen érzékeltetik a FÁK-régióban, a Balkánon és a harmadik világban bekövetkezett veszélyes fejlemények, ahol az állampolgárok nem számíthatnak a modern államok által biztosított életminőségi stabilitással és elemi biztonsággal. Az államok konszolidációja alapfeltétel az állampolgárok normális életéhez ezekben az országokban. Amennyiben azonban megteremtődnek a normálisan működő állam elemi feltételei, fontos kérdések merülnek fel a kormányzás mikéntjével kapcsolatban.

A jó kormányzás, a liberálisok szerint, önkorlátozó. Az országos szintű állami bürokráciák, a szervezett adóztatás és a modern információs technológiák ugyanakkor képessé tehetik a kormányokat, hogy átfogó ellenőrzést gyakoroljanak az állampolgárok életének összes mozzanata felett. Ennek ellenére a jó kormányzás tiszteletben tartja az állampolgárok, csoportjaik és szervezeteik akaratát, hogy saját igényük szerint szervezhessék és irányíthassák életüket, tartózkodik ellenőrzésüktől és befolyásolásuktól, kivéve, ha a közös érdekek, illetve más állampolgárok érdekei ezt elengedhetetlenné teszik. A modern társadalmakban egyre több tevékenységet folytatnak a különböző civil szervezetek, ezek a szervezetek alkotják a civil társadalmat. A civil társadalom minden területen képes kifejezésre juttatni az állampolgárok különböző nézeteit és akaratát, függetlenül a kormányoktól. Különösen fontos, hogy a kormányzati szervek szigorúan tiszteletben tartsák az emberek jogát a magánéletre, az autonóm gondolkodásra és viselkedésre. Mivel ma a szabad piacok biztosítják a források és a javak leghatékonyabb elosztását, a magánvállalkozóknak a saját kockázatukra kell üzleti döntéseket hozniuk, a kormányoknak távol kell tartaniuk magukat az üzlettől.

A jó kormányzás, a liberálisok szerint, olcsó. Ezért az állami szerveknek csak olyan tevékenységet szabad végezniük, amelyet a magánszemélyek vagy azok szervezetei nem képesek megfelelően ellátni. Az állami szerveknek nagyon mértéktartóan szabad közpénzeket fordítani saját munkájuk költségeire. A nemzeti össztermék azon hányadának, amely a kormányzat által az adózás és az állami kiadások révén újraelosztásra kerül, tovább kell csökkennie.

A jó kormányzás, a liberálisok szerint, felelős. E célból egy hatalommegosztásnak, egy hatalmi egyensúlyi rendszernek biztosítania kell az ellenőrzést a végrehajtó hatalom, azaz a kormány felett. A liberálisoknak ragaszkodniuk kell a különböző intézmények közötti egyensúlyhoz az állam szervezetén belül. Az új demokráciákban világszerte az a tendencia, hogy a kormányok megpróbálnak befolyást szerezni, illetve ellenőrzést gyakorolni a többi hatalmi intézményben: a bíróságokon, az önkormányzatokban és ugyanígy a tömegtájékoztatási eszközökben, valamint az üzleti életben. Még a régi demokráciákban is, a tömegmédia általi tájékoztatás növekvő szerepe megkérdőjelezi a parlament szerepét és ellenőrzését. A liberálisoknak el kell utasítaniuk ezeket a tendenciákat, és megvédeniük az intézményeknek a kormánytól való függetlenségét, valamint megerősíteniük a parlament – mint népképviselet – ellenőrző szerepét.

A jó kormányzás, a liberálisok szerint, átlátható és elszámoltatható. Az adózásból a kormányzat által összegyűjtött hatalmas pénzösszeg, valamint a rendkívüli komplexitású kormányzati kiadások nehezen ellenőrizhetőek a társadalom részéről. A kormányzati bürokráciák működése is egyre bonyolultabbá válik. Az állampolgároknak és a civil szervezeteknek egyre nehezebb megérteniük a kormányzat működését. Továbbá biztonsági és katonai szempontok, valamint a szervezett bűnözés elleni harc arra is késztetik a kormányzati szerveket, hogy kiterjesszék a titkosságot a közintézményekben. Közkiadások gyakran összekapcsolódnak magánérdekekkel, ami utat ad a közpénzek szabálytalan felhasználásának és a korrupciónak. Az elmúlt időszakban még a fejlett demokráciákban is korrupciós ügyek kerültek napvilágra a politikai pártok finanszírozásával kapcsolatban. A liberálisok szerint a társadalmaknak ellen kell állniuk e tendenciáknak. A közkiadások szigorú szabályozása, az erős parlamenti ellenőrzés és törvényi szabályozás az információhoz való hozzáférésre vonatkozóan segítséget nyújthat a társadalomnak, hogy nagyobb rálátása legyen a közpénzek elköltésére és a kormányzat működésére. A titkosítási szabályokat nagyon alaposan át kell értékelni.

A jó kormányzás, a liberálisok szerint, semleges. A kormányzatnak minden állampolgárt egyenlően kell kezelnie, függetlenül fajuktól, szociális helyzetüktől, nézeteiktől, hitüktől, életmódjuktól és ízlésüktől, mindaddig, amíg nem sértenek másokat. Ezért az államnak szigorúan el kell válnia az egyháztól, a kormány nem támogathat egyetlen vallást vagy hitbéli meggyőződést sem másokkal szemben. A kormányoknak nem szabad beavatkozniuk a művészet és kultúra világába: pénzügyileg támogatniuk kell azon kulturális tevékenységeket, amelyek nem létezhetnének állami segítség nélkül, de a támogatás nem függhet a kulturális alkotások és tevékenységek tartalmától és irányzatától.

A jó kormányzás, a liberálisok szerint, igazságos. A gazdasági és szociális rendszereknek egyenlő elbánást kell biztosítaniuk minden állampolgár számára a jóléti ellátáshoz, illetve a kulturális javakhoz való hozzájutás tekintetében. A kormányoknak ezért gondoskodniuk kell a szegények és a hátrányos helyzetűek megélhetési feltételeiről, a pénzügyi juttatásoknak a társadalom azon tagjaira kell összpontosítaniuk, akik ténylegesen nélkülöznek, s akik az állam segítsége nélkül képtelenek javítani életkörülményeiken. A tömeges szegénység kezelése igényli, hogy a szegények olyan eszközökben részesüljenek, amelyekkel maguk tudnák leküzdeni a szegénységet. Hogy az igazán szegények megsegítéséhez meg lehessen takarítani a forrásokat, a középosztály nem részesülne juttatásokban. Etnikai kisebbségeknek és bevándorlóknak, akik más nyelvet használnak, és a többségétől eltérő kulturális háttérrel rendelkeznek, támogatást kell kapniuk e hátrányok kompenzálása érdekében, pozitív diszkrimináció formájában az oktatás és kultúra, sőt, ha szükséges, a lakáshoz jutás és a munkavállalás terén is.

A jó kormányzás, a liberálisok szerint, decentralizált. Számos országban az állampolgároktól távol álló központi kormányok birtokolják mind az adóbevételek, mind a döntéshozatali jogkörök javát. A liberálisok szerint mind a pénzt, mind a döntéshozatalt az állampolgárok szintjéhez érdemes közelítenem, és ezért a kormányzást decentralizálni kell a regionális és helyi kormányzatok irányában. A helyi lakosság megbecsülését élvező regionális és helyi hatóságok megfelelően ellensúlyozzák a nemzeti kormányok túlzott hatalom-összpontosítását. A helyi adóztatásnak nagyobb teret kell adni a központi adók kárára, és mind a helyi, mind a regionális hatóságok jogosultak lennének minden olyan döntésre, amelyek az őket érintő kérdésekről szólnak.

A jó kormányzás, a liberálisok szerint, nyitott a világra. A liberálisok szerint minden ember tagja az emberiség világméretű közösségének, és a gazdaság egyben világgazdaság. Ennek értelmében a liberálisok támogatják az áruk szabad kereskedelmét, a munkaerő, a tőke és az információ szabad áramlását. A nemzeti kormányoknak mint a nemzetközi közösség részeinek kell tevékenykedniük. Amíg a kormányok felelősségteljes munkát végeznek, felelősségük a helyi választókon kívül kiterjed a nemzetközi közösségre is, mivel az emberi jogok oszthatatlanok és univerzálisak. Így mindenki jogosult jogai védelmére a világ bármely pontján. A kormányoknak nem hátráltatniuk, hanem ösztönözniük kell a szabad kereskedelmet, a munkaerő, a tőke és az információ áramlását a határokon át: a gazdasági liberalizáció továbbra is fontos politikai cél számunkra. A liberálisok érzékelik a globalizációval kapcsolatos világszerte tapasztalható aggályokat, de ennek ellenére tudatában vannak azokkal az új lehetőségekkel, amelyeket a globalizáció kínál a feltörekvő országok számára szerte a világban. Nemcsak a termékeknek és a tőkének kell mozognia, az állampolgároknak is joguk van a szabad mozgásra, s a kormányoknak nem csak a helyi állampolgárok, hanem a külföldiek jogait is tiszteletben kell tartaniuk. A gazdag nemzetek érdeke, hogy a technológiai változások és a gazdasági fejlődés eredményei minél gyorsabban elterjedjenek az összes országban, mivel ez az egyetlen módja az országok és kontinensek közötti növekvő különbségek, valamint a növekvő nemzetközi migráció megakadályozásának.

A jó kormányzás, a liberálisok szerint, egyesíti a szabadságot és a biztonságot. A nemzetközi terrorizmus a nacionalista és vallási türelmetlenség terméke, és minden tekintetben ellentétes a szabadsággal és az emberi méltósággal. Minden civilizált nemzetnek együtt kell működnie a terrorizmus veszélye elleni harcban. A terrorizmus miatt a kormányok hajlanak alapvető szabadságok – mint az emberek mozgása az országon belül és a határokon keresztül, vagy a magánélethez való jog – korlátozására. Ugyanakkor az ilyen jellegű intézkedéseket úgy kell meghozni, hogy azok a lehető legkisebb mértékben gyengítsék az alapvető emberi jogokat.

II. A szabadság

A gazdasági növekedés, a technológiai változások, a növekvő fogyasztás és a globalizáció lehetővé, de egyben szükségessé is teszik a változásokat a gazdasági, jogi és politikai intézményekben. Az új feltételekre válaszul, a liberálisok reformokat javasolnak, amelyek csökkentik az állami ellenőrzést és újraelosztást, valamint kiterjesztik az állampolgárok szabadságát és felelősségét az új problémák kezelése céljából.

1. A privatizációt be kell fejezni. A liberálisok szerint az állam rossz tulajdonosa az üzleti cégeknek, az állami tulajdont a gazdaságban el kell törölni. Az állami tulajdon a volt kommunista országok szocialista rendszerének, valamint a sok európai és harmadik világbeli ország széles körben elterjedt állami beavatkozásainak öröksége. Az állami tulajdonú vállalatok jelentős részét számos országban már privatizálták, de jó néhány kormány ragaszkodik ahhoz, hogy egyes fontos vállalatok az ellenőrzésük alatt maradjanak. Számos esetben az állami tulajdonú cégek hátráltatják a gazdasági szerkezetváltást, és jelentős veszteségeket okoznak, melyeket állami segítséggel pótolnak. Ezért szükséges befejezni a privatizációt, mivel az esetek többségében az egyéni tulajdonosok felgyorsítják a szerkezetváltást, s megszabadítják az állami költségvetést a támogatások terhétől.

2. Az adókat csökkenteni kell. A nyugati jóléti államok, de ugyanígy a kelet-európai szocialista országok magas adókat vetettek ki az állampolgárokra és a cégekre egyaránt, hogy fedezzék kiadásaikat a növekvő bürokráciára, a széles körű juttatásokra és a kiterjedt fejlesztési programokra. A magas adóztatás csökkentette e gazdaságok versenyképességét a világkereskedelemben, elidegenítette az állampolgárokat a nemzeti közösségtől, és gyengítette az adózási morált (feketegazdaság). A versenyképesség javítása, az irányítás rugalmasabbá tétele és az államnak az állampolgárokhoz és a cégekhez való közelebb hozása érdekében az adókat fokozatosan csökkenteni lehet, és kell is. Ehhez az állami feladatok alapos felülvizsgálata szükséges. Az állami kiadások összes tételét meg kell vizsgálni abban a tekintetben, hogy az adott költségvetési tételhez rendelt feladatot vajon az állam vagy a magáncégek, illetve civil szervezetek tudnák jobban ellátni. A középosztály tagjainak címzett juttatásokat is át kell vizsgálni, hiszen ők a saját keresetükből is biztosítani tudják megélhetésüket, az állami juttatásokat a szegényekre kell összpontosítani, akik nem rendelkeznek folyamatos jövedelemmel a munkaerőpiacról.

3. A népjóléti rendszereket meg kell reformálni. Az elmúlt évtizedekig a népjólét szempontjából a világ két nagy csoportra oszlott. Európa és néhány más ország az állampolgárok számára magas fokú biztonságot jelentő népjóléti rendszert fejlesztett ki, míg a világ többi részén a betegség és a magas életkor nagyfokú kockázati tényezőt jelentett a családok számára. A mindenki számára egyenlő esélyek biztosítása a biztonságos életre megköveteli, hogy az állam által átfogóan irányított egészségügyi és nyugdíjbiztosítási rendszereket hozzanak létre azokban az országokban, ahol ez eddig nem létezett, elsősorban a harmadik világbeli országokban. Ezzel ellentétben, a kiemelkedően fejlett és többségében központosított egészségügyi és nyugdíjrendszerrel rendelkező országoknak szembe kell nézniük az e rendszerek által okozott kemény terhekkel, amit a magas munkaköltségek és az elégtelen nemzetközi versenyképesség okoznak. Az alkalmazottak hozzájárulása e népjóléti rendszerekhez jelentősen megnövekedett az utóbbi időben, mivel a növekvő várható élettartam és a gyorsan fejlődő orvosi technológia miatt az egészségügyre és az időskori nyugdíjellátásra fordított kiadások is egyre növekednek. Így, ezek az országok nem tudják elkerülni egészségbiztosítási és nyugdíjrendszereik reformját. Új biztosítási formákat kell kialakítani, melyek a családoknak az egészségükért és a jövőjükért érzett felelősségére támaszkodik, s amely magába foglalja a szabad választást a magán-biztosítótársaságok és az állami biztosítás között.

4. A politika átláthatóságát fokozni kell. A látványos korrupciós esetek veszélyeztetik a demokratikus politizálás hitelességét még a fejlett demokráciákban is, ahogy ezt a legutóbbi példák Németországban, Franciaországban és máshol megmutatták. A politikai korrupció rendkívül elterjedt a kelet-európai új demokráciákban is. Ennek egyik oka, hogy a pártfinanszírozás nincs átlátható és megbízható módon megoldva. Szigorú és egységes összeférhetetlenségi szabályozás szükséges azokban az országokban, ahol ez még hiányzik. Meg kell teremteni a politikai pártok stabil és átlátható pénzügyi hátterét, a teljes átláthatóságot és a rendkívüli szigorú ellenőrzést a pártok tevékenységének finanszírozásában.

5. A sajtó szabadságát, legyen az közszolgálati vagy magán, garantálni kell. Az információhoz való hozzáférés, valamint a véleménynyilvánítás szabadsága elengedhetetlen. A szabad sajtó előfeltétele a szabad orientációnak a társadalmi életben, sőt az igazi szabad választásoknak is, mivel a sajtó központi szerepet játszik a politikai pártok és a választók közötti kommunikációban. A sajtószabadság megköveteli, hogy a kormányzat teljes mértékben kivonuljon a nyomtatott sajtóból. A kormányzattól el kell venni a lehetőséget, hogy ellenőrizhesse és finanszírozhassa a nyomtatott sajtót és az állandó internetes kiadványokat. A rádió- és televízió-műsorok tartalmazhatnak közszolgálati, kereskedelmi és nonprofit szolgáltatásokat, de semelyiküket nem ellenőrizheti vagy finanszírozhatja a mindenkori kormányzat. A közszolgálati rádió- és televízió-műsorok biztosíthatják a közönség hozzáférését olyan magas színvonalú kulturális és tudományos programokhoz, amelyeket a kereskedelmi csatornák nem feltétlenül biztosítanak, de ezt a kormányoktól és parlamentektől függetlenül kell tenniük. Ezt a függetlenséget a jog és a független finanszírozási források kell, hogy garantálják. A kereskedelmi adók frekvenciáit tiszta és nyílt verseny alapján kell elosztani. Az egyes nagy médiatársaságoknak a közvéleményre gyakorolt domináns befolyását a médiapiac megfelelő szabályozásával kell megakadályozni. A civil szervezetek által széles körben igényelt internetkommunikáció ellenőrzése nem ölthet olyan formát, amely korlátozhatja az információ áramlásának szabadságát.

6. Diszkriminációellenes törvényt kell bevezetni. Az etnikai kisebbségekhez tartozó állampolgárok és a bevándorlók számos országban előítéletek és diszkrimináció alanyai a munkavállalás, az oktatás és a lakáspolitika terén, s más területeken is. Mind ez idáig csak néhány ország fogadott el speciális diszkriminációellenes törvényt. A tapasztalatok szerint, egy önálló diszkriminációellenes törvény jobban kifejezésre juttatja a politikai szereplők eltökéltségét a megkülönböztetés elleni harcban, mint egyes külön szabályozások. A liberálisok ezért önálló diszkriminációellenes törvény elfogadását javasolják minden országban.

7. Az államot el kell választani az egyháztól. Számos országban az állam azonosítja magát a társadalmi többség hitbéli meggyőződésével, s amennyiben a társadalomban hiányzik a más meggyőződésűek iránti tolerancia, a más vallásúak diszkriminálva érezhetik magukat. A több muzulmán országra jellemző militáns fellépés a más meggyőződésűek ellen ugyan extrém példa, de a kisebbségi vallások követői számos katolikus és egyéb országban is tapasztalnak mérsékelt intoleranciát. A liberálisok ezért teszik le voksukat az állam és az egyház(ak) szétválasztása mellett. A meggyőződés mindenkinek személyes ügye, és az államnak el kell ismernie minden – a törvényeket betartó – egyházat. Amennyiben az állam pénzügyileg támogatja az egyházakat (ez nem kívánatos, de lehet, hogy elkerülhetetlen egy elnyomási időszakot követően), akkor azt egyenlő alapon kell tennie.

8. A halálbüntetés és az életfogytiglani börtön intézményének eltörlése. Európában, Japánban, Kanadában és több más országban a liberálisok már elérték, hogy a halálbüntetést – mint visszafordíthatatlan és elfogadhatatlan módját a bűn szankcionálásának – eltöröljék. Ugyanakkor a halálbüntetést széleskörűen alkalmazzák Kínában, Iránban, az Egyesült Államokban és számos harmadik világbeli országban. A liberálisoknak világszerte kampányolniuk kell a halálbüntetés eltörlése érdekében. Az életfogytiglani büntetést, amely összeegyeztethetetlen az emberi méltósággal, szintén el kell törölni. A liberálisoknak ugyancsak kampányolniuk kell a csökkentett időtartamú börtönbüntetésért és a börtönviszonyok javításáért, ami elősegíti az elítéltek sikeres visszatérését a szabad életbe.

A fenti szöveget a Liberális Internacionálé Végrehajtó Bizottsága koppenhágai ülésén vitatták meg mint az LI-kongresszus bevezetőjét. Készítette:

• Szabad elvek