Skip to main content

Bársonyos hatalom

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Liberalizmus és bársonyos hatalom


Bármilyen hihetetlen, ez az első alkalom, hogy Tajvan elnöke vagy elnökhelyettese fölszólal ilyen jelentős nemzetközi fórumon. Önök hozzájárultak a kommunizmus összeomlásához Kelet-Európában, és a demokrácia megszilárdulásához a világ számos országában. A világ több mint száz országában buktak meg a közelmúlt katonai és tekintélyuralmi rendszerei, és vertek gyökeret a politikai szabadságjogok. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a liberális gazdaságpolitikai reformok serkentik a gazdaságot, és növelik a jólétet. Az új évezred küszöbén közösen kell folytatnunk a harcot a zsarnokság ellen, az elnyomott népek felemelkedéséért. Tovább kell küzdenünk azért, hogy a helyes kormányzás és a fenntartható növekedés elvei mind nagyobb teret nyerjenek.

Bár jelentős haladást értünk el, a világban még mindig túl sok a nyomorúság, az igazságtalanság és az egyenlőtlenség. A nyomor gyökere legtöbbször a rossz kormányzat és a politikai hatalommal való visszaélés. A XXI. század hajnalán még mindig 850 millió írástudatlan ember él a fejlődő országokban, egymilliárd embernek nem jut friss víz, két és fél milliárd ember nem részesül egészségügyi ellátásban. Globális szinten nem csökkennek, hanem egyre gyorsabb ütemben növekednek a jövedelmi egyenlőtlenségek. A gazdag országok ma a világ össztermelésének 86 százalékát állítják elő, a közepesen fejlett és a szegény országok 13, illetve 1 százalékot. Engem különösen aggaszt a nemek közti diszkrimináció fokozódása. A női foglalkoztatás egyre elterjedtebb, miközben a fejlett és a fejlődő országokra egyaránt jellemző, hogy a nők kevesebbet keresnek, és kevesebb esélyük van az előmenetelben. A szexuális zaklatás és az erőszak továbbra is fenyegeti a nőket az egész világon. A világ 192 országából mindössze 19-ben játszanak női politikusok vezető szerepet: hét államelnök, tíz alelnök és két miniszterelnök.

A liberálisok számára nem a liberális és demokratikus értékek népszerűsítése a legnagyobb feladat. Legalább ilyen fontos a jó kormányzás elősegítése, ami az igazságosság és méltányosság feltétele. A politikusok egy része azt hiszi, hogy „erős kormányzatra” van szükség, amely döntő befolyással bír a gazdaságra és a társadalomra. Bár ezek a politikusok arra hivatkoznak, hogy minderre a nép helyzetének javítása érdekében van szükség, az eredmény általában az ellenkezője. Az államhatalom korlátok nélküli növelése csak zsarnoksághoz vezethet. Az emberi jogokat és a polgári szabadságjogokat nem áldozhatjuk fel a gazdasági növekedés és a kormányzat hatékonyságának növelése oltárán. Az átláthatóság a jó kormányzat alapfeltétele: a korrupció és a hatalmi visszaélések leghatékonyabb ellenszere. Ma az a legfontosabb feladatunk, hogy kiálljunk a liberális értékek, a polgári és politikai szabadságjogok, a politikai hatalom decentralizálása, a vallásszabadság mellett. Ezeket kell összhangba hoznunk a globalizáció korának kihívásaival, a gyors technológiai fejlődéssel és a fogyasztási kultúra térhódításával.

A Liberális Internacionálé 51. kongresszusa jól tette, hogy a jó kormányzás problémakörét állította a tanácskozás középpontjába. Ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy megosszam önökkel a „bársonyos hatalomra” vonatkozó elképzeléseimet. Ezek az eszmék vezéreltek a tajvani nőmozgalom vezetőjeként, a szabadság és az emberi jogok harcosaként, még a börtön sötétjében is. A bársonyos hatalom öt, egymáshoz szorosan kapcsolódó elemre épül: emberi jogok, demokrácia, béke, szeretet és technológiai fejlődés. A bársonyos hatalom ellentétben áll az „erős hatalommal”, amelynek vezérelve a kizsákmányoló materializmus és az agresszív militarizmus. Az államhatalom központosítását és a militarista hegemóniát célul kitűző erős hatalom szívtelen és mechanikus: sutba vágja az emberi értékeket, és tévútra vezeti a nemzeteket. Agresszív és romboló!

A bársonyos hatalom ezzel szemben a megbocsátásra és a bölcsességre alapoz a korrupció, a nyomor és az igazságtalanság elleni küzdelemben. Konstruktív és nagyvonalú. Mindezek felbecsülhetetlen és kimeríthetetlen értékek: minél inkább megosztjuk másokkal, annál jobban járunk, és annál jobb lesz az emberiség egészének. Más szóval: a bársonyos hatalom ugyan bársonyos, de erős hatalom.

Tajvan szegény és konzervatív ország volt. 38 éven át katonai diktatúrában éltünk, és már több mint fél évszázada élünk a kínai fenyegetés árnyékában. Mégis, bársonyos hatalomgyakorlásunk kiteljesedésének nyomán elértük azt, amit az egész világon „tajvani csodaként” emlegetnek. Tajvan ma érett demokrácia és virágzó ország. Látványos bizonyítéka annak, milyen erős is a bársonyos hatalom az abszolutizmussal és a hegemóniával szemben. Tajvan a liberális értékek életképességének és jótékony hatásának bizonyításával fontos szerepet játszik a terrorizmus, a vallási fundamentalizmus és a zsarnokság elleni világméretű küzdelemben! Nemcsak csúcstechnológiai iparának köszönheti nemzetközi tekintélyét, hanem annak is, hogy az egész világra kiterjedő humanitárius és karitatív programok egyik fontos résztvevője, támogatója. Sajnálatos, hogy miközben a tajvaniak egyre több erőfeszítést tesznek a világbéke megteremtésére, Kína annál nagyobb igyekezettel fejleszti katonai erejét Tajvan megfélemlítésére. Ma már négyszáznál is több ballisztikus rakéta veszi célba városainkat, és évente ötven-hetven új rákétát telepítenek. A világ vezetői ma a terrorizmus elleni harcra összpontosítanak, de nem szabad, hogy elkerülje a figyelmüket az a katonai fenyegetés, amellyel Kína igyekszik megfélemlíteni a tajvani embereket. Lépni kell, mielőtt Kína kirobbantja a háborút!

Kína olyan, mint egy vad oroszlán, amelyhez képest Tajvan csak egy kismacska. A vad ragadozóktól tanácsos, ha távolságot tartunk, a macskákkal viszont könnyen lehet barátkozni. Hölgyeim és uraim! A liberalizmus értékeit, a bársonyos hatalom erejét szegezzük szembe a zsarnokság és a hegemónia oroszlánjával.

Az előadó a Kínai Köztársaság (Tajvan) elnökhelyettese.
















Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon