Lord Steel of Aikwood

Nyomtatóbarát változat

Ma olyasvalaki előtt tisztelgünk, aki nemcsak a liberalizmus egyik jelentős alakja, hanem a demokrácia megtestesítője.

Az 1948-ban Dél-Afrikában hatalomra került nacionalista kormány azt követelte, hogy az élet minden területéhez hasonlóan a politikai pártok is érvényesítsék a faji megkülönböztetést. A Dél-afrikai Liberális Párt, amelynek elnöke akkor a kiváló író, Alan Paton volt, elutasította a diktátumot.
A párt inkább a feloszlatás mellett döntött, mint hogy megtagadta volna a liberalizmus eszméit.

1959-ben tíz parlamenti képviselő, köztük Colin Eglin, Zach de Beer, Ray Swart és Helen Suzman kiléptek az ellenzéki Egyesült Pártból, mert úgy vélték, hogy az nem lép fel elég határozottan a kormányzó Nemzeti Párt rasszista és autoriter politikájával szemben. Megalapították a Progresszív Pártot, későbbi nevén Szövetségi Progresszív Pártot, a ma is működő Demokrata Párt elődjét.

Ez bátor döntés volt. Meg akarták mutatni a világnak és a dél-afrikai társadalom többségének, hogy a fehér kisebbség nem minden tagja fogadja el és támogatja az apartheid brutalitását. Bátor döntés volt, hiszen az 1961-es választásokon tizenegyük közül mindössze Helen Suzman került be a törvényhozásba.

A következő tizenhárom évben egymagában képviselte a józan észt a parlamentben, hat éven át ráadásul az egyetlen női képviselőként. Bátorsága, eltökéltsége, határozottsága és briliáns vitakészsége csodálatot keltett a világban, gyűlöletet és megvetést a kormányzó többség részéről. Egyszer azt mondta: „Én is vágyom a szeretetre, mint bárki más. De elvi kérdésekben képtelen vagyok engedményeket tenni.” 1989-ben, amikor nyugdíjba vonult, ő volt a parlament legrégebbi képviselője.

Helen Suzman nemcsak az apartheid emberi méltóságot megalázó igazságtalansága ellen emelte fel a szavát, hanem a kormány ostobaságai ellen is. Közgazdasági képzettsége alapján képes volt a liberális elvek gyakorlati haszna mellett is érvelni. Számára az apartheid nemcsak erkölcstelen rendszer volt, hanem gazdasági csőd is.

Pályafutása kezdetén az Egyesült Párt úgy döntött, hogy támogatni fogja azt az 1953-as törvényjavaslatot, amely később az apartheid rendszer egyik pillére lett. Helen Suzman ekkor tiltakozásul kivonult a szavazásról, először szakítva nyíltan pártja politikájával. Figyelmeztették, hogy ezzel politikai karrierjét kockáztatja. Helen később azt nyilatkozta: „Úrinőhöz talán nem éppen illő modorban megmondtam nekik, mit is csináljanak a politikai karrieremmel. Nincs semmi, ami arra bírhatna, hogy egy ilyen törvényt megszavazzak.”

Egyik fő fegyvere a humora volt. Egyszer vitába keveredett Marie van Zyllel a jobboldali-reakciós Kappie Kommandó elnök asszonyával, aki a következőket írta neki egy levélben, erős antiszemita éllel: „Mi büszkék vagyunk őseinkre, akik a hegyeken átkelve elhozták a Bibliát ezeknek a vadaknak. Mit tettek ezenközben az Ön ősei?” Helen így válaszolt: „Az én őseim éppen a Biblia írásával voltak elfoglalva!”

Elérte, hogy enyhítsenek Mandela és társai börtönviszonyain. Emlékirataiban leírja első látogatását a Robben-szigetre, ahová együtt utazott egy börtönigazgatóval, akinek a jobb kézfejére horogkereszt volt tetoválva. Elérte, hogy eltávolítsák posztjáról, amikor azzal fenyegette meg az igazságügy-minisztert, hogy világgá kürtöli: náci börtönőröket alkalmaz. Később a Pollsmor börtönben elérte, hogy engedélyezzék a raboknak egy kis kert művelését: „Ez a kis dolog is nagy ajándék nekik, ha már úgyis megfosztották őket a legfontosabbtól. Attól, hogy szabadon, normális emberi életet éljenek” – írta erről. Nelson Mandela a Helen Suzman emlékirataihoz írott előszavában nem véletlenül méltatta őt, a „bátor és rettenthetetlen dél-afrikai asszonyt, aki fáradhatatlanul küzdött az apartheid ellen”.

A Liberális Internacionálé Szabadság Díja nem kis dolog. Nem jár ugyan vele pénzjutalom, de nem is könnyű kiérdemelni. Azok kaphatják meg, akik megalkuvás nélkül küzdenek a demokráciáért és a szabadságért. Helen Suzman számtalan elismerést vívott már ki szerte a világon. Ez a díj csak egy ezek sorában.

• Szabad elvek