Skip to main content

A világ ma

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Liberalizmus és bársonyos hatalom


A nemzetközi kapcsolatok területén is vízválasztót jelentett a szeptember 11-i amerikai terrortámadás. A jelenkori liberalizmus fontos feladata a kultúrák, társadalmak és vallások közötti hidak és ezek pilléreinek – az állam és az egyház szétválasztása, a tolerancia, a multikulturalizmus – építése, a Nyugat és a mérsékelt muszlim országok közötti kooperáció támogatása. A kongresszus üdvözli a terrorizmus elleni harc jegyében született átfogó koalíciót, ugyanakkor továbbra is fontos feladatának tartja a polgári jogok védelmét, amelyeket a világ számos pontján indokolatlanul is korlátoztak a drákói terrorizmusellenes törvénykezés keretében.

Afrika számos országában nem beszélhetünk demokratikus kormányzásról, miközben az Internacionálé ebben – és az emberi jogok és a nők jogainak tiszteletben tartásában – látja a kontinens gazdasági felzárkózásának alapvető feltételét. A másik alapfeltétel a kontinenst sújtó AIDS-járvány megfékezése lenne, amely elsősorban a fiatalabb, vagyis a jövőbeni kibontakozás szempontjából kulcsfontosságú korosztályok körében szedi áldozatait. Ezért is tartják különösen veszélyesnek az olyan megnyilatkozásokat, mint Thabo Mbeki dél-afrikai elnök emlékezetes beszéde, amelyben tagadta a HIV és az AIDS összefüggését. A Nyugat elsősorban azzal járulhat hozzá a fekete kontinens felemelkedéséhez, ha minden korlátozás nélkül megnyitja piacait az onnan érkező termékek előtt.

Ázsia esetében különösen örvendetes fejlemény, hogy felszámolták a térség egészének stabilitását veszélyeztető afganisztáni tálib rezsimet. Ugyanakkor ez – illetve számos afrikai ország, valamint a volt Jugoszlávia utódállamainak közelmúltbeli történelme – felveti a háborús és emberiségellenes bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonására szakosodott nemzetközi intézményrendszer erősítésének szükségességét. A kontinens számos országában – a határozat külön is kiemeli Tajvant, illetve Indonéziát – erősödött a demokrácia a közelmúltban, ami nem mondható el például a Kínai Népköztársaságról, melynek kapcsán külön is megemlíti a határozat a több ezer végrehajtott halálos ítéletet, valamint a belső ellenzékkel szembeni sokszor brutális fellépést. Szintén Kína nevéhez fűződik a térség egyik legkomolyabb konfliktusa, a tajvani kérdés lebegtetése, bár a szeparatizmus, a területi egység megőrzése, illetve a kisebbségek jogainak sérülése kapcsán számos más ázsiai ország – például Indonézia, Burma, Srí Lanka – is elmarasztalásban részesül. A határozat természetesen megemlékezik egy hasonlóan fontos konfliktusgócról, a két Korea szembenállásáról is, amelynek kapcsán a kongresszus résztvevői reményüket fejezik ki, hogy Kim De Dzsong „napfény politikája” áttörést hozhat a két ország feszült viszonyában.

Európában ma – Alexander Lukasenko elnök Fehér-Oroszországán kívül, ahol az LI az ellenzék egységes fellépését szorgalmazza – nincs olyan állam, ahol ne teremtődtek volna meg a demokratikus fejlődés alapjai. Milosevics ellenzékének győzelmével a térség utolsó neuralgikus pontja, Jugoszlávia is a demokratikus fejlődés útjára lépett. Éppen ezért különösen aggasztó a vasfüggönyt felváltó „selyemfüggöny” létrejötte, vagyis hogy az Európai Unió próbálja az arra mind gazdaságilag, mind társadalmilag érett országok uniós felvételét halogatni, amivel akadályozza az áruk és a munkaerő szabad áramlását Európa két térsége között. További problémát jelent az észak-írországi feszültségek oldódásának lassúsága, valamint a baszk szeparatizmus, illetve az ETA terrorszervezet fokozódó aktivitása. Szintén sajnálatos fejlemény, hogy az évtizedek óta húzódó ciprusi válság megoldása irányába sem mutatkozik komoly elmozdulás.

A határozat külön fejezetet szentel a közel-keleti helyzet elemzésének, azon belül is elsősorban az izraeli-palesztin konfliktus kérdéskörének. Bár a Biztonsági Tanács 1397-es határozata első ízben ismerte el a palesztinok követeléseinek jogosságát saját államuk létrehozása vonatkozásában, az erőszak fokozódása és a dialógus csaknem teljes megszűnése jellemzi a térséget. Márpedig a határozat szerint a két nép viszonyának rendezése lehet a kulcs az egész közel-keleti térség stabilitásának megteremtéséhez. Első körben egy fegyverszünet megkötésére és tárgyalások felvételére lenne szükség ahhoz, hogy a térség további sorsa megnyugtatóan és tartósan rendezhető legyen a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és a nők jogainak tiszteletben tartása elvei alapján. Amennyiben Izrael – jogos önvédelmi érdekei érvényesítése mellett – érvényt szerezne a Biztonsági Tanács 242-es és 338-as határozatainak, valamint az oslói szerződésnek, úgy joggal várhatná el, hogy az arab országok is felhagyjanak Izrael-ellenes propagandájukkal, a zsidó állam eltörlésének politikájával.

A határozat még egyszer kifejezi a résztvevők együttérzését az Amerikai Egyesült Államok népével a szeptember 11-i terrortámadások kapcsán, ugyanakkor leszögezi: aggályos, ha a terroristák elleni eljárásokat a vádlottak jogait korlátozó katonai bírósági eljárások keretében folytatják le, ugyanis ezzel veszélyes precedenst teremtenek olyan kormányok számára, amelyek esetlegesen ezt a „jogi” keretet választhatják elnyomó politikájukhoz. Ez az eset is mutatja, hogy mennyire szükséges a független, nemzetközi büntetőbíráskodás rendszerének fejlesztése. Az Egyesült Államokat a határozat egyébként még egy ponton – a halálbüntetés „nagyvonalú” alkalmazása vonatkozásában – elmarasztalja, de feddésben részesül a térség több más állama is. Így Kuba a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartásának hiányosságai okán, valamint Argentína, amely képtelen demokratikus eszközökkel úrrá lenni az országot sújtó gazdasági káoszon, illetve a részben különféle gerillamozgalmak és drogkartellek által uralt Kolumbia.

A határozat külön is kiemeli az ENSZ szerepét a fentiekben említett célok megvalósításában. A szervezet feladata, hogy tegyen meg mindent az emberi jogok tiszteletben tartása, illetve saját ezzel kapcsolatos határozatai megvalósítása érdekében. A nemzetközi terrorizmus elleni harchoz a szervezet az azt finanszírozó szervezetek-országok azonosításával és elszigetelésével járulhat hozzá. De abban is komoly felelőssége van, hogy tagállamait rászorítsa a nemzetközi szerződések – így a leszerelési megállapodások – betartására. A határozat végül leszögezi: az ENSZ feladata annak ellenőrzése, hogy a világ államai betartják-e a vegyi, biológiai és atomfegyverek fejlesztésének tilalmát, illetve hogy az e szerződéseket megsértő államokkal – így az emberi jogok érvényesítése tekintetében is súlyosan elmarasztalt Irakkal – szemben a Biztonsági Tanács égisze alatt megtegye a szükséges intézkedéseket.














Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon