A világ ma

A nemzetközi kapcsolatok területén is vízválasztót jelentett a szeptember 11-i amerikai terrortámadás. A jelenkori liberalizmus fontos feladata a kultúrák, társadalmak és vallások közötti hidak és ezek pilléreinek – az állam és az egyház szétválasztása, a tolerancia, a multikulturalizmus – építése, a Nyugat és a mérsékelt muszlim országok közötti kooperáció támogatása. A kongresszus üdvözli a terrorizmus elleni harc jegyében született átfogó koalíciót, ugyanakkor továbbra is fontos feladatának tartja a polgári jogok védelmét, amelyeket a világ számos pontján indokolatlanul is korlátoztak a drákói terrorizmusellenes törvénykezés keretében.

Afrika számos országában nem beszélhetünk demokratikus kormányzásról, miközben az Internacionálé ebben – és az emberi jogok és a nők jogainak tiszteletben tartásában – látja a kontinens gazdasági felzárkózásának alapvető feltételét. A másik alapfeltétel a kontinenst sújtó AIDS-járvány megfékezése lenne, amely elsősorban a fiatalabb, vagyis a jövőbeni kibontakozás szempontjából kulcsfontosságú korosztályok körében szedi áldozatait. Ezért is tartják különösen veszélyesnek az olyan megnyilatkozásokat, mint Thabo Mbeki dél-afrikai elnök emlékezetes beszéde, amelyben tagadta a HIV és az AIDS összefüggését. A Nyugat elsősorban azzal járulhat hozzá a fekete kontinens felemelkedéséhez, ha minden korlátozás nélkül megnyitja piacait az onnan érkező termékek előtt.

Ázsia esetében különösen örvendetes fejlemény, hogy felszámolták a térség egészének stabilitását veszélyeztető afganisztáni tálib rezsimet. Ugyanakkor ez – illetve számos afrikai ország, valamint a volt Jugoszlávia utódállamainak közelmúltbeli történelme – felveti a háborús és emberiségellenes bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonására szakosodott nemzetközi intézményrendszer erősítésének szükségességét. A kontinens számos országában – a határozat külön is kiemeli Tajvant, illetve Indonéziát – erősödött a demokrácia a közelmúltban, ami nem mondható el például a Kínai Népköztársaságról, melynek kapcsán külön is megemlíti a határozat a több ezer végrehajtott halálos ítéletet, valamint a belső ellenzékkel szembeni sokszor brutális fellépést. Szintén Kína nevéhez fűződik a térség egyik legkomolyabb konfliktusa, a tajvani kérdés lebegtetése, bár a szeparatizmus, a területi egység megőrzése, illetve a kisebbségek jogainak sérülése kapcsán számos más ázsiai ország – például Indonézia, Burma, Srí Lanka – is elmarasztalásban részesül. A határozat természetesen megemlékezik egy hasonlóan fontos konfliktusgócról, a két Korea szembenállásáról is, amelynek kapcsán a kongresszus résztvevői reményüket fejezik ki, hogy Kim De Dzsong „napfény politikája” áttörést hozhat a két ország feszült viszonyában.

Európában ma – Alexander Lukasenko elnök Fehér-Oroszországán kívül, ahol az LI az ellenzék egységes fellépését szorgalmazza – nincs olyan állam, ahol ne teremtődtek volna meg a demokratikus fejlődés alapjai. Milosevics ellenzékének győzelmével a térség utolsó neuralgikus pontja, Jugoszlávia is a demokratikus fejlődés útjára lépett. Éppen ezért különösen aggasztó a vasfüggönyt felváltó „selyemfüggöny” létrejötte, vagyis hogy az Európai Unió próbálja az arra mind gazdaságilag, mind társadalmilag érett országok uniós felvételét halogatni, amivel akadályozza az áruk és a munkaerő szabad áramlását Európa két térsége között. További problémát jelent az észak-írországi feszültségek oldódásának lassúsága, valamint a baszk szeparatizmus, illetve az ETA terrorszervezet fokozódó aktivitása. Szintén sajnálatos fejlemény, hogy az évtizedek óta húzódó ciprusi válság megoldása irányába sem mutatkozik komoly elmozdulás.

A határozat külön fejezetet szentel a közel-keleti helyzet elemzésének, azon belül is elsősorban az izraeli-palesztin konfliktus kérdéskörének. Bár a Biztonsági Tanács 1397-es határozata első ízben ismerte el a palesztinok követeléseinek jogosságát saját államuk létrehozása vonatkozásában, az erőszak fokozódása és a dialógus csaknem teljes megszűnése jellemzi a térséget. Márpedig a határozat szerint a két nép viszonyának rendezése lehet a kulcs az egész közel-keleti térség stabilitásának megteremtéséhez. Első körben egy fegyverszünet megkötésére és tárgyalások felvételére lenne szükség ahhoz, hogy a térség további sorsa megnyugtatóan és tartósan rendezhető legyen a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és a nők jogainak tiszteletben tartása elvei alapján. Amennyiben Izrael – jogos önvédelmi érdekei érvényesítése mellett – érvényt szerezne a Biztonsági Tanács 242-es és 338-as határozatainak, valamint az oslói szerződésnek, úgy joggal várhatná el, hogy az arab országok is felhagyjanak Izrael-ellenes propagandájukkal, a zsidó állam eltörlésének politikájával.

A határozat még egyszer kifejezi a résztvevők együttérzését az Amerikai Egyesült Államok népével a szeptember 11-i terrortámadások kapcsán, ugyanakkor leszögezi: aggályos, ha a terroristák elleni eljárásokat a vádlottak jogait korlátozó katonai bírósági eljárások keretében folytatják le, ugyanis ezzel veszélyes precedenst teremtenek olyan kormányok számára, amelyek esetlegesen ezt a „jogi” keretet választhatják elnyomó politikájukhoz. Ez az eset is mutatja, hogy mennyire szükséges a független, nemzetközi büntetőbíráskodás rendszerének fejlesztése. Az Egyesült Államokat a határozat egyébként még egy ponton – a halálbüntetés „nagyvonalú” alkalmazása vonatkozásában – elmarasztalja, de feddésben részesül a térség több más állama is. Így Kuba a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartásának hiányosságai okán, valamint Argentína, amely képtelen demokratikus eszközökkel úrrá lenni az országot sújtó gazdasági káoszon, illetve a részben különféle gerillamozgalmak és drogkartellek által uralt Kolumbia.

A határozat külön is kiemeli az ENSZ szerepét a fentiekben említett célok megvalósításában. A szervezet feladata, hogy tegyen meg mindent az emberi jogok tiszteletben tartása, illetve saját ezzel kapcsolatos határozatai megvalósítása érdekében. A nemzetközi terrorizmus elleni harchoz a szervezet az azt finanszírozó szervezetek-országok azonosításával és elszigetelésével járulhat hozzá. De abban is komoly felelőssége van, hogy tagállamait rászorítsa a nemzetközi szerződések – így a leszerelési megállapodások – betartására. A határozat végül leszögezi: az ENSZ feladata annak ellenőrzése, hogy a világ államai betartják-e a vegyi, biológiai és atomfegyverek fejlesztésének tilalmát, illetve hogy az e szerződéseket megsértő államokkal – így az emberi jogok érvényesítése tekintetében is súlyosan elmarasztalt Irakkal – szemben a Biztonsági Tanács égisze alatt megtegye a szükséges intézkedéseket.

• Szabad elvek [6]