Skip to main content

Beszélő folyóirat, 5. szám, Évfolyam 7, Szám 5

Grecsó Krisztián: Egy lemondó óda a Szívhez, mikoron az már saját vackában sem bízhatnék

Kovács András Ferencnek, szívből

Révész Sándor:

: Kronológia

Mink András: Választási hógolyó

Sas Tamás: Altamira, vagy amit akartok

: Kampány-archívum

Neményi László - Zádori Zsolt: „Nem találják a kijáratot”

Hann Endrével, a Medián igazgatójával Neményi László és Zádori Zsolt beszélget

Bozóki András: A kormányváltás bekövetkezett

Haraszti Miklós: Többsége van a józanságnak, de nincs politikája

Késik a válasz Orbán populista fordulatára

Kovács Kálmán: Pávák és leopárdok már vannak

Az Orbán-kormány és az infrastruktúra

Fleck Gábor - Virág Tünde: „A szegénységről sokat tudnék mesélni”

Adam Michnik: Egy megtért ellenzéki vallomásai

: Liberalizmus és bársonyos hatalom

Bauer Tamás: A jó kormányzás

Lu Hsiu-Lien Anette: Bársonyos hatalom

Lord Steel of Aikwood: Helen Suzman tiszteletére

Annemie Neyts-Uyterbroeck: Megfontoltság, bizalom

Kuncze Gábor: A jó kormányzás művészete

: A világ ma

Seres László: „Nagy áldozatokra vagyunk készek”

Tomi Lapiddal, az izraeli liberális párt (Shinui) elnökével Seres László beszélget

Novák Attila: Theodor Herzl, a zsidóság lobbistája

Kongresszus Bázelben

Nyaranta Aranka–Telente Levente [Gács Anna–Csuhai István]: Most, hogy ezt meghúztad

Nánay István: Son et lumière

A Nemzeti Színház nyitó előadásai

Gács Anna: „Isten bizony ezekkel a szavakkal”

Závada Pállal Gács Anna beszélget

Rév Ilona: A széktől a székesegyházig

Száz éve született Breuer Marcel

Szilágyi Sándor: Kártya az asztalon

Baranyai Katalin: Stílus-e az újmodern?

: Tomay Tamás (54)

Tar Sándor: Szürkület

Frédi, a fotográfus

Grecsó Krisztián: Simon és Simon

N. P.-nek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon