Skip to main content

Hápogás helyett

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Felháborítani könnyebb, mint felháborodni. A jelzőket egy ponton túl nem lehet tovább erősíteni, és nem lehet tovább fokozni. Csak hápogni lehet, hápogni viszont nélkülünk is tud a kedves olvasó. Egyetlen dolgot tehetünk, túllépünk azokon az előfeltevéseken, amelyekhez képest a felháborítók még meg tudnak lepni minket.

Lépjünk tehát, és mondjuk ki egyszerűen, hogy azok a pártok, amelyek kiküzdötték és üdvözölték azt, hogy legagresszívebb és legelvakultabb híveik, akik az ellenzéket a haza ellenségének tekintik, és antiszemita megnyilvánulásokkal vétetik észre magukat, teljhatalmat kapjanak a közszolgálati hírműsorok fölött: nem demokratikus pártok, és a demokratikus pártoknak (az FKgP, a Munkáspárt és a MIÉP mellett) ezeket a pártokat is azok közé kell sorolniuk, amelyekkel a koalíciós együttműködés a jövő évi választások eredményétől függetlenül, elvi okokból lehetetlen.

Csak hogy emlékeztessük az olvasót, hogy meddig terjed a sajtószabadság ellenségeinek a köre: annak a lavinának az elindításában, amely a demokratikus nyilvánosság legfontosabb intézményeit maga alá temette, nevezetes szerepet vállalt a sajtószabadság védelmében fellépő köztársasági elnököt alpári stílusban gyalázó Debreczeni József, a Gombár Csaba elleni koncepciós eljárás elméleti alapjait lefektető Elek István, a Pesti Hírlap rágalmait felkaroló Balázsi Tibor, a médiaelnökök kinevezési jogát – szintén elvi alapokon – pártpolitikai egyeztetéshez kötő (!) Kulin Ferenc. Nem a népnemzetiek, nem az erőpolitika apostolai, hanem ők szavaztak az Országgyűlés Kulturális Bizottságában a sajtószabadság ellen éveken keresztül következetesen, minden lehetséges alkalommal. Tudták, hogy mire szavaznak és kikre szavaznak. Tudták, hogy ki az a Chrudinák, és mit képvisel, tudták, hogy mit művelt Nahlik Gábor a tévében már kinevezésének a napján, az ő hátuk mögött sutymorgott, nekik adott tanácsokat Csúcs László Hankiss Elemér kihallgatásai alkalmával. Tudták róla, hogy nem független személy, hanem az ő pártjuk embere. Nélkülük, az ő szavazataik nélkül nem történhetett volna meg, ami megtörtént.

A köztársasági elnök úr, aki sokat tehetett és sokat is tett a sajtószabadságért, egyszer tért el attól az alapelvtől, hogy személyében alkalmatlannak és a sajtószabadságra veszélyesnek tekint minden elnök- és alelnökjelöltet, aki ezt a tisztséget anélkül vállalja, hogy valamennyi jelentős politikai erő bizalmát bírná. Ha az elnök úr egyszer, sem kényszerült volna eltérni ettől, akkor Nahlik és Csúcs ma nem garázdálkodhatna a közszolgálati médiában. Akkor kormánybiztosok ülnének a kriptokormánybiztosok helyén, és a kormány tenné, amit a kormány tesz.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon