Skip to main content

Az éretlen alálnokok

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Petra lányom néhány héttel ezelőtt, amikor még kicsi volt, elemi ragadozóösztönei szerint két pofára zabálta a párizsit, sonkát és egyéb felvágottakat, a felvágottakhoz hozzárendelt pékárut pedig hozzávágta valamelyik lőtávolságon belül lévő családtagjához.

Petra lányom azóta belépett harmincadik élethavába, megnőtt és megokosodott, tudomásul vette a gasztronómiai kultúránkból és ökonómiai állapotunkból adódó szükségszerűségeket. Ma már a szalámit demonstratívan ráteríti a kenyérre, felénk fordítja a kenyér hátlapját, a másik oldalon pedig lerágja róla a párizsit, illetve lenyalja róla a kenőmájast. A kenyeret most sem eszi, de legalább mutatja.

Amiképpen Európa gasztronómiai kultúrájában elválaszthatatlan egymástól a kenőmájas és a kenyér, azonképpen Európa politikai kultúrájában elválaszthatatlan egymástól a hatalom és a törvény. A kettő csak együtt élvezhető, politikai ragadozóösztöneinket a törvény-héja határolja.

A kormányfő már van annyira érett politikailag, mint Petra lányom gasztronómiailag. Mert igaz ugyan, hogy törvény nélkül falja a médiát, olyan vádakkal függeszti fel a médiaelnököket és munkatársaikat, amelyek közül soha senki egyet sem tudott bizonyítani, olyan irományt tekint felmondólevélnek, amelyet nem is annak címeztek, akinek azt – a kormányfő felfogása szerint – joga van elfogadni, kormánypárti magántévékhez rendel közfunkciót és közpénzeket stb. stb., de, ha nem is él a törvényekkel, legalább mutatja, legalább hivatkozik rájuk. Ha a felnőttek mosolyognak is az igyekezetén, legalább a kortársai komolyan veszik.

Az alelnökök még nem tartanak itt. Gyermeki szemérmetlenséggel a pofánkba vágják a kedvük szerint elfogadtatott szervezeti és működési szabályzatukat. Az egyik úgy állítja össze a felügyelőbizottságát, hogy még a kötelező, de semmire sem kötelező konzultációktól is eltekint, úgy szüntet meg műsorokat, hogy sem az érdekelteket, sem a műsorokért felelős vezetőt nem értesíti. A másik a neki nem tetsző szerző kedvéért felújítja a szilencium intézményét, mindkettő kitilt az intézményből olyanokat, akiknek ott hivatalos szerződésen alapuló tennivalóik vannak. Akik igazat mondanak, azoknak habozás nélkül betörik a fejüket anélkül, hogy egyéb indokok kiagyalásával fáradoznának. Csúcs úrfi tudatosan előrehamisítva adja ki a hivatalos megrendelőknek a közszolgálati rádió és televízió műsorát, hogy becsapja azokat az engedetlen polgárokat, akik nem az ő lapját veszik. A legnagyobb példányszámú hetilap, a Nők Lapja olvasóinak pedig még hamisított műsort sem ad, mivel – a Nők Lapjától teljesen független – jogi vitája van a lap egyik tulajdonosával. Jogszabályra nem hivatkozik, csak úgy egyszerűen nem adja. Anélkül, hogy bármilyen vizsgálatra, bármilyen adatokra hivatkozna, egyetlen cikk szerepeltetése alapján burkolt reklámmal és a pártatlanság megsértésével vádolja, és nyomban betiltja az alapvető információs funkciót ellátó reggeli lapszemlét, amely nélkül a hallgató évtizedek óta nem is tudja elképzelni a reggeli hírműsort. Teszi ezt abban a rádióban, amelyben a vasárnap reggeli rádiós főműsoridő egy olyan műsoré, amelyben négy éve nem szólalhat meg ellenzéki politikus!

Hát bizony éretlenek még ezek a kicsi vadóc alelnökök. Nincsenek még harminc hónaposak. Sőt, nem is lesznek.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon