Skip to main content

A Magyar Vegyipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének megjegyzései

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
az „Ügyrend a kerek asztalon” című cikkhez


A Magyar Vegyipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége székházában 1990. május 25-én megtartott szakszervezeti kerekasztal-összejövetelen hazánkban ma működő szakszervezeti konföderációk vezető képviselői vettek részt.

A kerekasztal ötletét a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége alakuló kongresszusán Forgács Pál, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának elnöke és Főcze Lajos, a VDSZ főtitkára egybehangzóan javasolták.

A találkozón jelen levők egyöntetűen kifejtették érdekeltségüket a szakszervezeti kerekasztal folytatásában.

A Magyar Vegyipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége egyetlen hazai konföderációhoz sem tartozó, autonóm, független szakszervezeti szövetség.

Létét tagsága, valamint 1989 októbere óta megtartott három kongresszusa igazolta.

A VDSZ ma Magyarországon az egyetlen és Közép-Kelet-Európából is az első olyan szakszervezeti szövetség, amely tagja a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségéhez kötődő szakmai szövetségnek, az ICEF-nek.

A kerekasztal jegyzőkönyve pontosan rögzíti az eszmecsere résztvevőinek megnyilatkozásait. Reméljük, hogy a további tárgyalások során kölcsönös toleranciával megtaláljuk azt a „legkisebb közös többszöröst”, ami szolgálhatja a munkavállalók, a szakszervezetek tagságának érdekeit.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon