Skip to main content

[Olvasói levél, szerkesztőségi válasz]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Gondolom, nem vagyok egyedüli, akit bosszúság tölt el már hétről hétre, amikor csütörtökönként nem jutunk hozzá egyik kedvenc lapunkhoz, a Beszélőhöz. Tatabányán, ahol lakom, az elmúlt két hónapban szinte sohasem kapom meg az előfizetett lapot a megjelenés napján.

Ma, október 2-án még mindig nem kézbesítették a szeptember 27-i lapot.

Szeretném tudni, miért késik – rendszeresen – a Beszélő?

Tisztelt Főszerkesztő Úr, szíveskedjék azzal is törődni, hogy a nagy figyelmet igénylő írások eljussanak azokhoz, akik azokat várják, számítanak a Beszélő pontos megjelenésére.

Érdemleges válaszára számítok a lap hasábjain keresztül.

Továbbra is várom a nagy érdeklődésre számot tartó lapot minden héten csütörtökön.

Tatabánya, 1990. október 1.

Rácz György
ny. sajtófőnök

Tisztelt Uram!


Panaszával nem áll egyedül, sajnos a lap vidéki postai terjesztése sok kívánnivalót hagy maga után. Főképp abban az esetben, ha a lap nyomtatása valamilyen ok miatt egy napot késik, a tapasztalatok szerint szombaton vagy hétfőn már nemigen jut el az olvasóhoz. A hírlapterjesztésnél már többször reklamáltunk emiatt, de sajnos a központ ígérete, úgy látszik, nem kötelezi a helyi terjesztőket. Reméljük, továbbra is szívesen olvassa lapunkat, s azt is reméljük, hogy a jövő évtől mód nyílik a vidéki terjesztés megreformálására.

Tisztelettel:




Kőszeg Ferenc























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon