Skip to main content

Üzenet

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Üzenjen a kormánynak – kérték a szavazóktól az önkormányzati választás előtt az ellenzéki pártok. Ugyanezt mondták a választási kampány finisében a kormánykoalíció pártjai is: utasítsák el a választók a viszályt szító ellenzéket.

Mire következtethetünk az első forduló eredményeiből? Kitűnt, hogy bölcs dolog volt kétféle választási rendszert alkalmazni. A 10 000-nél kisebb lélekszámú településeken a közvetlen polgármester-választás és a kislistás rendszer módot adott a lakosság által rátermettnek ismert, többnyire függetlenként induló jelöltek polgármesterré, illetve helyi képviselővé választására. A függetlenek a megválasztott polgármesterek, illetve képviselők között nagyobb – 83, illetve 71 százalékos – arányt értek el, mint a jelöltek között (76, illetve 63 százalék). A független jelölteknek ugyanis 35 százalékát választották meg polgármesterré és 44 százalékát a helyi képviselőtestület tagjává, míg a kisgazdajelölteknek mindössze 18, illetve 24 százalékát! (A kistelepüléseken indított MDF-es és SZDSZ-es polgármesterjelölteknek egyaránt 19 százaléka, míg kislistás jelöltjeiknek 29 százaléka nyert.) A kistelepüléseken tehát a választások nagy vesztese a kisgazdapárt: a falusiak velük szemben függetlenként rendszerint az eddigi közigazgatási vezetőket vagy a község más megbecsült polgárait választották.

Az eredményből – mely a kistelepüléseken lényegében végleges, hiszen a választás közel 95 százalékban eredményes volt – két fontos következtetés vonható le. Az egyik: a lakosság tavasszal az általános politika szintjén ugyan elutasította a korábbi rendszert, de korántsem utasítja el úgy annak általa ismert helyi képviselőit, mint azt az egykori EKA-pártok – akár a jelenlegi kormánypártok, akár a Fidesz és az SZDSZ – feltételezték. Tizenegy megye adatai szerint a választáson elindult eddigi tanácselnökök több mint 70 százaléka megszerezte a polgármesteri széket! A választási gyűlések hallgatósága talán vonzódik a nagytakarítás gondolatához, a választók többsége azonban nem.

A másik következtetés: a kisgazdák nemcsak a „függetleneknél” szerepeltek gyengébben a falun, de a két nagy pártnál is, amelyek a tavasszal még egyképp nem fogadták el a kisgazdaföldprogramot.

A 10 000 lakos fölötti települések és Budapest esetében az eredmények előzetesek, illetve részlegesek. A konkrét számokkal ezért nem érdemes foglalkozni, a tendencia azonban egyértelmű. Kiderült: helyes volt a városokban az országgyűlési választásokéhoz hasonló rendszert bevezetni, hiszen a pártok jelöltjeivel szemben a függetlenek alárendelt szerepet játszottak, itt a választók az önkormányzati választást is politikai választásnak tekintik. Ami mármost a pártok eredményeit illeti, a kormánykoalíció pártjai közül súlyosan visszaesett az MDF, és továbbra sem tudta megvetni lábát Budapesten és több nagyvárosban a kisgazdapárt. Tovább folyik az MSZP hanyatlása, és végleg eltűnni látszanak a politikai életből a tavasszal a parlamentből kimaradt különféle szociáldemokraták, a Vállalkozók Pártja és a hazafiasból demokratává átvedlett koalíció. (Az Agrárszövetség viszont a kistelepüléseken elért eredményével életben maradt.) A másik oldalon – mint az várható volt – valamelyest javult a Kereszténydemokrata Néppárt, és jelentősen megerősödtek az SZDSZ és a Fidesz pozíciói. Jó esély van arra, hogy Budapesten, a főváros számos kerületében és sok vidéki nagyvárosban SZDSZ–Fidesz-vezetése legyen az önkormányzatnak.

Antall Józsefnek az a gyakori hivatkozása, hogy a három koalíciós párt parlamenti többségével az 1945-ös 62 százalékos kisgazdatöbbség állt helyre, azt sejteti: a kormánykoalíció úgy véli, hogy többsége egyszer s mindenkorra adott, azt csak a kommunista erőszak törhette meg, s annak elmúltával megingathatatlan. Az önkormányzati választások első fordulójának csonka eredménye rá kell hogy ébressze mind a kormánypártokat, mind az ellenzéket: a helycsere nem lehetetlen.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon