Bauer Tamás

Nyomtatóbarát változat

Üzenjen a kormánynak – kérték a szavazóktól az önkormányzati választás előtt az ellenzéki pártok. Ugyanezt mondták a választási kampány finisében a kormánykoalíció pártjai is: utasítsák el a választók a viszályt szító ellenzéket.

Mire következtethetünk az első forduló eredményeiből? Kitűnt, hogy bölcs dolog volt kétféle választási rendszert alkalmazni. A 10 000-nél kisebb lélekszámú településeken a közvetlen polgármester-választás és a kislistás rendszer módot adott a lakosság által rátermettnek ismert, többnyire függetlenként induló jelöltek polgármesterré, illetve helyi képviselővé választására. A függetlenek a megválasztott polgármesterek, illetve képviselők között nagyobb – 83, illetve 71 százalékos – arányt értek el, mint a jelöltek között (76, illetve 63 százalék). A független jelölteknek ugyanis 35 százalékát választották meg polgármesterré és 44 százalékát a helyi képviselőtestület tagjává, míg a kisgazdajelölteknek mindössze 18, illetve 24 százalékát! (A kistelepüléseken indított MDF-es és SZDSZ-es polgármesterjelölteknek egyaránt 19 százaléka, míg kislistás jelöltjeiknek 29 százaléka nyert.) A kistelepüléseken tehát a választások nagy vesztese a kisgazdapárt: a falusiak velük szemben függetlenként rendszerint az eddigi közigazgatási vezetőket vagy a község más megbecsült polgárait választották.

Az eredményből – mely a kistelepüléseken lényegében végleges, hiszen a választás közel 95 százalékban eredményes volt – két fontos következtetés vonható le. Az egyik: a lakosság tavasszal az általános politika szintjén ugyan elutasította a korábbi rendszert, de korántsem utasítja el úgy annak általa ismert helyi képviselőit, mint azt az egykori EKA-pártok – akár a jelenlegi kormánypártok, akár a Fidesz és az SZDSZ – feltételezték. Tizenegy megye adatai szerint a választáson elindult eddigi tanácselnökök több mint 70 százaléka megszerezte a polgármesteri széket! A választási gyűlések hallgatósága talán vonzódik a nagytakarítás gondolatához, a választók többsége azonban nem.

A másik következtetés: a kisgazdák nemcsak a „függetleneknél” szerepeltek gyengébben a falun, de a két nagy pártnál is, amelyek a tavasszal még egyképp nem fogadták el a kisgazdaföldprogramot.

A 10 000 lakos fölötti települések és Budapest esetében az eredmények előzetesek, illetve részlegesek. A konkrét számokkal ezért nem érdemes foglalkozni, a tendencia azonban egyértelmű. Kiderült: helyes volt a városokban az országgyűlési választásokéhoz hasonló rendszert bevezetni, hiszen a pártok jelöltjeivel szemben a függetlenek alárendelt szerepet játszottak, itt a választók az önkormányzati választást is politikai választásnak tekintik. Ami mármost a pártok eredményeit illeti, a kormánykoalíció pártjai közül súlyosan visszaesett az MDF, és továbbra sem tudta megvetni lábát Budapesten és több nagyvárosban a kisgazdapárt. Tovább folyik az MSZP hanyatlása, és végleg eltűnni látszanak a politikai életből a tavasszal a parlamentből kimaradt különféle szociáldemokraták, a Vállalkozók Pártja és a hazafiasból demokratává átvedlett koalíció. (Az Agrárszövetség viszont a kistelepüléseken elért eredményével életben maradt.) A másik oldalon – mint az várható volt – valamelyest javult a Kereszténydemokrata Néppárt, és jelentősen megerősödtek az SZDSZ és a Fidesz pozíciói. Jó esély van arra, hogy Budapesten, a főváros számos kerületében és sok vidéki nagyvárosban SZDSZ–Fidesz-vezetése legyen az önkormányzatnak.

Antall Józsefnek az a gyakori hivatkozása, hogy a három koalíciós párt parlamenti többségével az 1945-ös 62 százalékos kisgazdatöbbség állt helyre, azt sejteti: a kormánykoalíció úgy véli, hogy többsége egyszer s mindenkorra adott, azt csak a kommunista erőszak törhette meg, s annak elmúltával megingathatatlan. Az önkormányzati választások első fordulójának csonka eredménye rá kell hogy ébressze mind a kormánypártokat, mind az ellenzéket: a helycsere nem lehetetlen.

• Harmadik oldal