Skip to main content

Arbiter elegantiarum

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Antall József elegáns jelenség. A mai politikai életben valószínűleg a legelegánsabb. Elegánsak a jól szabott, könnyű öltönyei, elegáns, ahogy belép a Ház üléstermébe, és helyet foglal a miniszterelnöki székben, elegáns a sokat karikírozott kéztartása is.

Igazi eleganciája azonban abban rejlik, ahogy a támadásokat visszaveri. Eleganciájának ez az oldala először a kormányprogram vitáján csillant föl. Az SZDSZ kritikai megjegyzéseire egyetlen szót sem vesztegetett, a fideszesek hegyes szurkálásaira pedig a fiatalság dicséretével válaszolt.

Tölgyessy Péter interpellációját nem kevésbé elegánsan intézte el. „Csökken az ipari termelés, a mezőgazdaságot összeomlás fenyegeti, országunk külkereskedelmi aktívumának növekedése augusztus hónapban megtört, a forint még sohasem veszített annyit az értékéből, mint manapság” – nos, mindez szóra sem érdemes, az ellenzéknek az a dolga, hogy támadja a kormányt. Hogy ilyen indulattal teszi, ilyen kétségbeesetten? Istenem, nem mindenkinek adatott meg, hogy az elegancia mestere legyen.

Ennyi nyugodt elegancia mindenkit megnyugtat. Megnyugtatta talán még a megélhetésükért tüntető szegedi diákokat is. Megnyugtatta őket, együtt a finom figyelmeztetéssel, hogy a rendszerváltozás előtt rendőrök hurcolták volna el mindannyiukat, ha a miniszterelnök ellen tüntetnek.

Az Országos Rendőr-főkapitányság több mint a kétszeresére kívánja emelni a karhatalmi rendőrség – a nevezetes Forradalmi Rendőrezred – létszámát. A következő években hétmilliárd forintot fognak költeni erre az alakulatra, amelynek feladata nem a bűnüldözés, nem a közbiztonság javítása, hanem kizárólag „a közrend védelme”, a tömegoszlatás, a tüntetések szétverése. Ismerjük őket 1988. június 16-a, október 23-a, november 15-e óta. Akkor Grósz Károly parancsnokolt nekik, aki szintén elegáns miniszterelnökként kezdte.

Hideg telet jósolnak, a pályaudvarokon már gyülekeznek a hajléktalanok, a munkanélküliség növekedése elkerülhetetlen, újabb áremelések lesznek, a sötéten látók szerint benzinhiány várható, s később talán élelmiszerhiány is.

Emlékszünk az Állatfarmra? Amikor már-már kitört a lázadás, a pajtából előrohantak a vérebek, akiket Napolajos titokban nevelt ott, közrendje védelmére.

Budapesten és Szegeden, Miskolcon és Győrben hamarosan ötezer rohamrendőr fog gyakorlatozni.

A miniszterelnök még sokáig megőrizheti eleganciáját, amely nyugalommal tölt el mindannyiunkat.


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon