Skip to main content

Beszélő hetilap, 38. szám, Évfolyam 2, Szám 43

(Bódy Istvánné): Tisztelt Szerkesztőség!

(Elek István): Uraim!

–szeg [Kőszeg Ferenc]: Arbiter elegantiarum

: Szabad-e itt szabadnak lenni?

Kis János: Liberalizmus – ma

Kis János megnyitója

Stefan A. Musto: Végzetes győzelem?

Konrád György: Gondolatok egy liberális konferencia után

Adam Michnik: A kommunizmus utáni Európa

avagy: bajok a demokrácia körül

Bányai Péter: Ceausescu árnyékában

Vida Krisztina: Törvénykönyv vagy kívánságlista?

Vajna János: Ázsiai játékok

Beke Pál - Deme Pál - Fényi Tibor: Nem az az üllő és nem az a kalapács

nwa [Nagy W. András]: Budapest vőlegénye: városkímélő fejlesztést!

Beszélgetés Demszky Gáborral

Kádár Péter: Liberalizmus, vallásosság és erkölcs

Tarr Péter: Előre a tudományos táplálkozás Andrásfalvy-útján!

Perneczky Géza: Zsírpecsét az asztalon

Eörsi János: Néma munkásgyűlés

Kilátások Jászfényszarun

Pick Róbert: Válasz és kitekintés

Kőszeg Ferenc: Hány katonát akarunk látni?

Solt Ottilia: Egy személyvonat nem állt meg Vác-alsón…

A Beszélő szenzációs bűnügyi riportja

…cs.molnár…: Korai búcsú?

Tánczos Gábor: Levél Csanádi Imréhez

(Dr. Pataricza György): Tisztelt Szerkesztő Úr!

(–nn–): [Olvasói levél, szerkesztőségi válasz]

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon